Európa legsötétebb éveiben új utat akart kitaposni. 1940-ben a burgundiai Taizé dombját választotta, hogy új módon tapasztalja meg a közösséget: testvériséget és szolidaritást generációk, népek, sőt felekezetek között is. A Taizéi Közösség világhírűvé vált. Alapítója: a svájci Roger Schutz (1915-2005).

Roger testvér jelenségét gyakran leírták. Egy svájci Jura régióban született kálvinista lelkész fiaként, a család kilencedik gyermekeként. Kezdetben kevés vallási kötődése volt. Gyermekkorától kezdve hallgatag apja és szerető nagymamája arra tanította, hogy a protestánsok is imádkozhatnak és elérhetik Istent egy katolikus templomban.

Gyermekkora tele volt zenével, zongorával, beszélgetésekkel, sétákkal és nagyszerű vendégszeretettel, és betegséggel is. Roger maga is súlyosan megbetegedett tuberkulózisban, és időnként élet és halál között lebegett. Évekkel később, amikor szeretett nővére, Lily is halálosan megbetegedett, intenzíven kereste Isten közelségét – és csak ebben a mély vágyakozásban döbbent rá, hogy már rendelkezik hittel . Későbbi teológiai tanulmányai inkább eszközt jelentettek számára, mint élvezetet. Az Istenbe vetett bizalomban megnyilvánuló aktív szeretet lett ettől kezdve a szenvedélye.

A második világháború (1939-1945) alatt a svájci állampolgár olyan helyet keresett, ahol hasonló gondolkodású emberekkel közösségben élhet, és egyúttal segíthet a háborús menekülteknek. 1940 nyarán rátalált Taizé romos, szőlőtermő falujára, a korábbi református cluny-i kolostor közelében – egy lepusztult, elhagyatott helyre. Csupán néhány kilométerre volt a nácik által megszállt övezet és az úgynevezett szabad Vichy-Franciaország közötti demarkációs vonaltól. Roger itt rejtegette a zsidó és politikai menekülteket. 1942-ben azonban feljelentették, és kénytelen volt visszatérni Svájcba.

Végül 1944-ben történt valami, ami botránnyá és meglepő globális sikerré vált: Több mint negyed évszázad alatt a Taizéi Protestáns Testvériség az egyháztörténet első ökumenikus szerzetesrendjévé fejlődött – és mágnesként vonzotta a világ minden tájáról érkező fiatalok millióit. XXIII. János pápa (1958-1963) számára Taizé egy „kis tavasz” volt , Roger testvér pedig az ökumenikus mozgalom hajtóereje. Azóta minden pápa nagyra értékelte a protestánsokat, és párbeszédet keresett velük.

Roger testvérnek a külvilágra is hatása volt; ellátogatott Ázsiába és Afrikába , és titokban átlépte a vasfüggönyt. Leveleket írt a világ fiataljainak, még akkor is, amikor a karjában tartotta azt a csecsemőt, akit Teréz anya 1976-ban Kalkutta nyomornegyedeiből bízott rá keresztgyermekként.

20 évvel ezelőtt, 2005. augusztus 16-án értelmetlen halált halt: A békekereső és béketeremtő Roger Schutzot, 90 éves korában, egy zavarodott nő késelte halálra az esti ima során a taizéi templomban, testvérek és imádkozó fiatalok körében. A közösség csendben kivitte őt a templomból, a gyülekezet pedig folytatta az imádkozást.
S.Gy.