Aligha fogunk tehát unatkozni, talán nem túlzás azt sem kijelenteni, hogy pezseg, forr majd a város a következő napokban. Olyannyira, hogy a közelgő elnökválasztás „zaja” elhalkulni tűnik a helyi közéletben, pedig azért annak sem kicsi a tétje. Sőt.
Sepsiszentgyörgyön azonban most valahogy fontosabbnak tűnik a város, mint az ország. S bár ez elsőre talán furcsának hat – felvilágosult elmék még tán afféle vidéki szűklátókörűségnek, provincializmusnak is minősíthetnék –, ha alaposabban belegondolunk, mégsem teljesen ördögtől való e gondolat, hiszen az embert, éljen bárhol a világon, általában jobban foglalkoztatja saját otthona, közvetlen környezete, szűkebb hazája, mint a globális problémák vagy az országos ügyek. Megadva ezért a császárnak, ami a császáré, s elismerve, hogy jövőnk szempontjából fontosabb, ki lesz az ország következő elnöke, mint az, hogy ki nyeri a hokivébét, tekintsük azért bocsánatos bűnnek azt, ha mi, sepsiszentgyörgyiek most elsősorban a városunkban zajló történésekre figyelünk.
Ez a magatartás egyébként más szempontból, sokkal komolyabb, súlyosabb kérdésekben is üdvös lehet. Hiszen a kicsit talán befelé forduló attitűd, jó értelemben vett lokálpatriotizmus adott esetben döntőnek bizonyulhat olyan sorskérdésekben is, mint az elvándorlás vagy itthon maradás. Rengeteg érv szólhat ugyanis amellett, hogy itt hagyjuk ezt az országot, Romániát, amelyben semmi nem működik rendesen, amelynek olyanok a vezetői, amilyenek, ahol egyéb sincs, csak balkáni ügyeskedés, „smekerkedés”, ahol továbbra is megélhetési gondok gyötörnek sokakat – de milyen másként tevődik fel a kérdés, ha otthonunkat, szülőfalunkat, szülővárosunkat kell otthagynunk! Saját mentális térképünk eltérhet az aktuális földrajzi vagy adminisztratív térképtől, és az, hogy miként határozzuk meg saját magunknak, hol élünk, mi az otthonunk, döntően befolyásolhatja életünket. Mert könnyebb szidni Bukarestet, mint Sepsiszentgyörgyöt, és sokkal könnyebb kivándorolni Romániából, mint Székelyföldről. Annak tudatosítása tehát, hogy a mi mentális térképünk középpontjában szülővárosunk, Székelyföld, Erdély áll, cselekvő energiákká alakulhat, hiszen saját szülőföldjét óvja és gondozza az ember – még akkor is, ha az ország, amelyben él, sok szempontból megérdemli az elmarasztalást.
A Sepsiszentgyörgyön most zajló események legfőbb hozadéka ezért az itt élők számára az lehet, ha segít eligazodni, megtalálni a középpontot, a virtuális templomtornyot saját mentális térképünkön. És akkor talán nem állandóan csak panaszkodunk, hogy mennyire rossz ez a hely, hanem teszünk is azért, hogy mégis élhető és szerethető legyen. Hisz otthonunk.

Farcádi Botond
Szent György-szobor Sepsiszentgyörgyön - Fotó: Albert Levente