Személyesen is figyelmeztettem akkor, ezt a román állampolgárt, miszerint a magyarság lelkével bűn játszani. Hiszen, Gyurcsányék voltak hatalmon, és ha egyértelmű lett volna az igen, akkor sem történhetett volna semmi. Patrubani önző és apolitikus magatartását megfejelte a későbbi hazudozása is. Máig azt hirdeti, hogy a kettős állampolgárságot neki lehet köszönni, mert ezt még Orbán Viktor és Kövér László is elismerte a magyar parlamentben. Ebből persze, egyetlen szó sem igaz, azonban botor követői mit sem törődnek az igazsággal. Kövér László Házelnök azt mondta erről, hogy sem Bukarest sem mások nem tudtak volna annyit ártani a nemzetnek, mint a máig román állampolgár Patrubani… és ebben Kövér Lászlónak maximálisan igaza van. Be nem gyógyuló seb maradt minden Kárpát-hazában, de a csonka-ország határain kívül élő magyarban, s ezt a sebet a kolozsvári román, immár politikai babérokra vágyó MVSZ - elnök ütötte. Lássuk, milyen hatása is volt ennek az ostoba fejben fogant népszavazási kezdeményezésnek? Nyilvánvaló volt, hogy akkor és abban a politikai közegben semmilyen esélye nem lehetett a kettős állampolgárság megadásának, ugyanis, a magyar állam vezetői korábban, december elsején együtt ünnepeltek a román miniszterelnökkel Budapesten. Ez önmagában is felért a hazaárulással. A népszavazás ellen – még az aláírásgyűjtés idején – minden józanul gondolkodó magyarországi ember, előre látva a végkifejletet, igyekezett meggyőzni a kezdeményezőket és a népet arról, hogy ez most egy olyan ostoba és ocsmány támadás a magyarság ellen, amilyenhez nem volt még hasonló, de amit nyugodtan kezdeményezhetett volna bármelyik utódállam vezetése, hiszen, világos volt a bukás. A regnáló kormány – Patrubani céljait szolgálva –, hihetetlen magyarellenes hazudozásba kezdett, aljas és igaztalan állításokat is bevetve, fenyegetve a csonka-országi magyarságot állásvesztéssel, szegénységgel, adóemelés kockázatával. Ezek ellenére sem lépett vissza a kolozsvári román betelepedett MVSZ-elnök. Végül az aláírásgyűjtés eredménye az lett, hogy kiírták a népszavazást. Ekkor a józanul gondolkodó magyarországiak arra ösztönözték a választókat, hogy ha már így alakult, ne hagyjuk cserben határon túli magyar testvéreinket, és szavazzunk a kettős állampolgárság mellett. Ez így is lett, hiszen az egész országban alig volt helység, ahol nemmel szavaztak volna, ám a részvételi arány miatt a népszavazás érvénytelen lett. (Hasonló arányokkal az Uniós csatlakozási népszavazást érvényes és eredményesként ítélték meg!) A székelyudvarhelyi kocsmák ajtajára kikerült a tábla: „Magyarokat nem szolgálunk ki”, a magyar rendszámú autókat Székelyföldön leköpködték, s olyan fájdalom járta át a határon túli magyarság lelkét, amilyen fájdalmat Trianon óta nem érzett az árva nép! És ez, a Magyarországon még mindig megtűrt román felforgató Ivermectin reklám, Patrubani bűne! Évek múltak el azóta, de a Székelyföldön máig fájdalommal gondolnak a magyarországiak miatt elszenvedett csalódásra. Nemkülönben a Kárpát-haza egyéb tájain. A határon túli magyarokat azzal fordította a kommunista liberális sajtó a csonka-országiak ellen, hogy azok nemmel szavaztak. Ez azonban nem igaz! Aki szavazott, az Igen-nel szavazott. És épp úgy fájt a népszavazás végeredménye a magyarországi magyaroknak is, mint azoknak, akik elvárták volna az anyaországtól az igeneket. A Magyarok Világszövetsége tehát, nem először és sajnos nem is utoljára támadta meg, amolyan gyurcsányos virtussal a magyar nemzet érdekeit, hiszen a trianoni – mára lefulladt – aláírásgyűjtésük, amelynek sokan bedőltek, is épp ilyen ostoba és apolitikus elképzelés, amelynek eredménye a magyarellenesség minden utódállamban. Hol van ma a világon olyan szervezet, jogi fórum, amely Trianont felülvizsgálná és felülbírálná? Sehol! És aki ezt nem látja, az vagy ellensége a magyarságnak, vagy utasított ember, aki feladatot hajt végre. Legjobb esetben zavarodott elme. Ma, ugyanez a román, a magyar Alkotmánybíróság épülete előtt szabadon lázíthat az oltás ellen, a magyar törvények és a magyar alaptörvény ellen, miközben a magyarok Világszövetségének ingyen adott épületét eladta határon túli cimboráival a bécsi szabadkőművesek budapesti kirendeltségének. Legyen hát, örök tanulság 2004. december 5-e. Soha többé ne üljünk fel a hazugságnak, ígérgetéseknek, és ne adjunk alkalmat a magyarellenes politikai megbízottaknak a nemzet szétzüllesztésére. Higgyünk a magyarság, a magyar nemzet egységében, amelyet sem a Patrubanik, sem a furcsányok, sem más magyarellenes mozgalmak, és annak vezetői nem tudnak megsemmisíteni. 2004. december 5-e a magyarországi magyarok határon túli testvéreikhez való ragaszkodását igazolta egy olyan politikai közegben és ország vezetés alatt, amely együttműködött az ellenőrizhetetlen múltú, határon túli kezdeményezőkkel abban a tudatban, hogy sikerül egymásnak ugrasztaniuk a nemzetet. Istennek hála, nem sikerült, bár minden adott volt hozzá… és sajnos, a valamiért érinthetetlen Patrubani miatt ma is az… hiszen a büntetett Gödény gyógyszerész új pártjának is, az ingyen használt, de egészen más, nem politikai célokra kapott Magyarok Háza, azaz a román Nicolae Stefan Patrubani ad otthont… És, ez sem kisebb veszély, mint 2004. december 5-e. ( szerző: Stoffán György )