Stoffán György író előadása az Egyetemi Katolikus Gimnázium pályaorientációs napján „A ti beszédetekben az igen igen, a nem nem…”
A pályaválasztás, további sorsát, felnőtt életét meghatározó pont minden diák életében. Akad, akinek ez a választás egyértelmű. A kiválasztott szakmára vagy hivatásra készül már az általánosban, ám, a legtöbb gyerek nehezen dönt. Ebben a döntésben nyújtanak segítséget az úgynevezett pályaorientációs napok, amikor is az iskola, a tanárok igyekeznek megismertetni a diákokkal a különböző szakmákat és hivatásokat. Ez általában úgy zajlik, hogy a különböző hivatások gyakorlói előadóként megismertetik a diákokkal az adott terület főbb jellemzőit. Elmondják, hogy mi szükségeltetik ahhoz, hogy igazán jó teljesítményt érhessenek el, mesélnek a mindennapjaikról, tehát, mindent megtesznek annak érdekében, hogy a diákok részletesebb, átfogóbb ismeretekkel gazdagodjanak, ami az adott területet illeti. Ez hatalmas segítséget nyújthat azoknak a diákoknak, akik még nem döntöttek a jövőjük felől.
November 20-án, szombaton pályaorientációs napot tartottak az Egyetemi Katolikus Gimnáziumban is. Az iskola, amelyet 335 évvel ezelőtt, 1686-ban alapított Széchenyi György esztergomi érsek, és amelynek falai közt olyan neves, történelmünket meghatározó személyiségek töltötték diákéveiket, mint gróf Andrássy Gyula, Semmelweis Ignác és Kállai Miklós, annak ellenére, hogy hétvége volt, megtelt élettel. A neves iskola igazgatója, Endrédi Józsefné és a tanárok fáradhatatlanul koordinálták a rendezvényt, amelyre rengeteg diák és számos, különböző területen tevékenykedő előadó jelentkezett. A diákok betekintést nyerhettek szinte minden szakmába és hivatásba, mint az egészségügy, pedagógia, pénzügy, bölcsészet, honvédelem, közszolgálat, művészetek, sport, etc. A nagy érdeklődésnek örvendett az az előadás, amelyet Stoffán György újságíró, író és egyháztörténész tartott. A nemzeti újságírás egyik legismertebb és legelismertebb képviselőjének előadására sok diák jelentkezett, így, három előadás keretében, háromcsoportnyi fiatal hallgathatta meg az írót. Azt már a legelején tudatta ifjú hallgatóságával, hogy az újságírás nem szakma… az újságírás hivatás. A szakmát gyakorlókkal ellentétben az újságírónak – akárcsak a többi hivatás képviselőjének, az orvosnak, a tanárnak, a papnak, a pincérnek –, az embereket kell szolgálnia és ezt csak belső indíttatás alapján teheti az ember. Ha megfizetik, ha nem… Az íróember számára a média az a közvetítő közeg, amelyen keresztül ezt megteheti. A média manapság globális kiterjedésű hatalommá vált, ezért óriási felelősséggel jár minden újságíró számára, hogy mit közöl, és azt hogyan közli. Ez a hivatás óriási felkészültséget, átlagon felüli műveltséget, folytonos tanulást és kutatást igényel, amit a ma oly divatos médiaszakok nem képesek nyújtani, mert ezt a komplex tudást igénylő hivatást szakmaként tanítják. A média területén dolgozók jelenlegi tudása, felkészültsége nem elegendő, hiszen olyan alapvető dolgokkal nincsenek tisztában, mint a helyesírás és a helyes mondatszerkesztés, a beszédkészség etc. Kirívó esetként, ám, egyre elterjedtebb jelenségként említette egyes kollégák trágár, abszolút megengedhetetlen stílusát, amely nem csupán a nemzeti médiát süllyeszti a liberális szemléletű sajtó igen alacsony színvonalára, hanem a társadalmat is lezülleszti. A keresztény, nemzeti újságírónak, ha valóban komolyan veszi hivatását, kötelessége tanítani és megtartani azt a méltóságot, amelytől különbözik, magasabb rendűvé válik a liberális szellemiségnél. Ezért fontos, hogy a magyar nyelvet tökéletesen használja, bő szókinccsel rendelkezzék, amit éppen e középiskolás korban, rengeteg olvasás árán lehet csak elsajátítani. Ezen a ponton olyan írók műveit említette példaként, mint Krúdy, Wass Albert, Tormay Cécile. Ugyancsak fontos tudni, hogyan kell megszólítani egy uralkodót, vezető politikust vagy éppen egy egyházi méltóságot. Példaként említette azokat a baklövéseket, elszólásokat, amelyeket a média elkövetett a rendszerváltás utáni időszakban, II. János Pál magyarországi látogatása idején, Eucharisztikus Világkongresszus alkalmával, vagy amelyek Fülöp herceg temetésén voltak hallhatók és olvashatók. Ezek a tudatlanságból eredő hibák megengedhetetlenek, de egyetemi szinten sem korrigálják őket, nem tanítanak ilyesmit. Az újságírónak átfogó tudással kell rendelkeznie az minden területen, a művészetekben is otthonosan kell mozognia. Fel kell készülnie interjúalanyaiból, hiszen ellenkező esetben nevetségessé vagy hiteltelenné válhat. A hitelesség megőrzése a legnehezebb ezekben az időkben, amikor megszűnni látszik az objektív, független újságírás. Elvárássá válik az elköteleződés valamelyik oldalhoz és a kritikus szemlélet nem megengedett. Ettől függetlenül, egy keresztény szemléletű újságírónak követnie kell az evangéliumi tanítást, amely Máté 5:37 versében található: „hanem legyen a ti beszédetekben az igen igen, a nem nem; ami pedig ezeken felül van, az a gonosztól való”. Felidézte itt Jakab Antal, néhai gyulafehérvári püspök szavait is, miszerint: „A kereszténység és a magyarság egy és szétválaszthatatlan. Ha szétválasztjuk, az olyan, mint amikor a test a lélektől válik el: az a halál.” Ezek a tanítások örök érvényűek… A személyes élménybeszámolókkal izgalmasabbá tett „tanórát” láthatóan élvezték a diákok. ( Czeglédi Andrea )
2021.11.21 16:06:56


© Esti Újság - Hírek és Bulvár minden mennyiségben!

© Esti Újság - 2025 - Hírek és Bulvár minden mennyiségben!