Hétfő óta terjednek az interneten annak az összevert nőnek a képei, aki azért tette ki történetét a Facebookra, mert nem volt más eszköz a kezében. A nő, Orosz Bernadett azt írta, volt barátja, K. István verte meg őt múlt szombaton. Korábban hiába kért a nő segtséget a hatóságoktól azok nem tettek semmit. Jó, hogy ezt az erőszakot most túlélte. A nő távoltartási kérelmét és személyi védelmét első körben a rendőrség elutasította, végül viszont újabb adatok alapján mégis kezdeményezték a távoltartást. Ez a Facebookon megjelent történt lehetett és a sokkoló fotók. Bernadett azt is leírta, hogy volt élettársa egy sárospataki nyugalmazott katonai alezredes, aki már többször is bántalmazta őt. A Honvédelmi Minisztérium azt monda, soron kívül megszüntették a tartalékos katona szolgálati viszonyát a vélt elkövetőnek. Hozzátették, a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség – még az önkéntes tartalékos katonák esetében is – elítéli a nők elleni erőszak minden formáját. Bernadett ügyében korábban azért sem lépett a rendőrség, mert a verő férfi és ő nem élettársak, nincs közös lakcímük, de még csak egy városban sem élnek, ezért nem segítettek. A rendőrség állítólag nyomoz, de nem árulja el, hogy őrizetbe vették-e a bántalmazó férfit. A Nógrád most ezt írta hivatalosan a fura üggyel kapcsolatban. Az újabb adatok alapján a Pásztói Rendőrkapitányság büntetőeljárás keretében kezdeményezte az illetékes ügyészségen a távoltartás elrendelését. A hatgyerekes anyuka és K. István viszonya tavaly októberben kezdődött, Bernadett szerint „olyan se veled, se nélküled kapcsolat volt az övék”, már csak azért is, mert ő Miskolcon, a férfi pedig, aki a nő elmondása szerint egy nyugalmazott katonai alezredes, Sárospatakon élt. Együtt voltak akkor is, amikor idén júniusban egy családi rendezvényen a férfi először esett neki. Akkor beleverte a fejemet a falba. De úgy voltam vele, hogy sokat ivott, lecsillapodik és minden rendben lesz, de miután hazaértünk, folytatta – állítja a nő. Egy későbbi bántalmazásnál pedig a dobhártyája beszakadt. Sajnos az eset velem történt meg. Rendkívül sajnálom, hogy elveimmel ellentétesen képeimmel sokkollak benneteket. Nem ez a cél. Nem sajnáltatás és nem is like a cél. Azonban kötelességemnek tartom felhívni a figyelmet arra, hogy miért fontos menekülni és soha hátra nem nézni egy nárcisztikus személytől. Mert különben nem biztos, hogy túléled. Nekem szerencsém volt. Igaz ez a harmadik és remélem, hogy egyben az utolsó bántalmazása/gyilkossági kísérlete volt ellenem csak azért, hogy ha már az övé nem lehetek, másé se legyek. Az orromat eltörte, a fejem és testem szétzúzta ököllel, hajam kitépte, majdnem sikerült megfojtania, fogamból letört, össze vissza dobált mint egy rongybabát, a fájdalomtól magam alá vizeltem…….. Hiába folyt a vérem és könyörögtem, sokkos állapotban is az életösztönnel felülmúlva logikus érveket sorakoztattam fel, hogy miért nem lenne neki jó, ha megölne engem, nem érdekelte egyik érv sem. Csak az, hogy elpusztítson és soha többé senkié ne lehessek. Rendes ember, nem?! Katonai főiskolát is végzett és alezredes is egyben. Ilyen egy igazi hazafi, aki többek között a nők és gyermekek védelmére esküdött fel. Nyugodt családi életet ígérve nekem, tőle szenvedtem el a legtöbb fájdalmat szavaival ellentétes cselekedeteivel. Mindezen tettéért szabadlábon védekezhet rangjából, kapcsolatrendszeréből adódóan. Hiába kértem távoltartási végzést és személyi védelmet a jogszabályok nem teszik lehetővé. Hiába próbáltam jelezni a szakvonal felé (akik fegyveres szervek alkalmazottaira dolgoznak), nem tesznek semmit. Nem tudom, hogy mi a félelmük oka, de az biztos, hogy amennyiben még egyszer találkozom ezzel az emberrel, K. Istvánnal, akkor azt már biztosan nem élem túl. Miért várják ezt meg, hiszen vér az én vérem beterítette azt a szobát ahol feltörve az ajtót az életemre tört és idegenek védelmemre kelésének köszönhetem, hogy most megoszthatom ezt a történetet. Annak ellenére tette mindezt, hogy már pár hónapja párhuzamosan mellettem volt barátnője. Sárospataki Cz. Sz. személyében, akit eleinte úgy gondoltam, hogy nem okolhatok hiszen a tiszteletet, szeretetet, megbecsülést, őszinteséget nem tőle vártam el. Azonban változott a véleményem és a nevét azért is tettem közszemlére. Hiszen milyen nő az, aki tisztában volt azzal, hogy én vagyok a menyasszonya és velem tervez közös életet. Sőt! Gyermeket is szeretett volna tőlem és mégis képes erre, kiválasztott kegyeltnek érezve magát. Felhívtam az ő figyelmét is, hogy nem csak engem bántalmazott hanem a volt feleségét is és saját húgát is agyba-főbe verte, de Sz. azt hitte, hogy rosszindulat vezérel, akármilyen tapintatosan is tettem. Hibát követtem el amikor már az első brutális bántalmazás miatt nem jelentettem fel. Hibát követtem el akkor is amikor, István miután lebukott Sz.-val és érthető módon letiltottam minden platformról, minek következtében 2019. augusztus 09.-én hajnalban lakásomon felkeresett és annyira megvert, hogy szintén nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedtem el tőle. Szétszakította a bal fülemet beszakítva a dobhártyámat is, nem jelentettem fel. Tudjátok miért nem? Mert rangjára hivatkozva azt ismételgette, hogy amennyiben megteszem én fogok pórul járni. Nyugalmat szerettem volna már végre, megszabadulva tőle. Most a kórház jelentette fel és most, hogy november 10-én újra születtem erős szervezetem által, fel fogok épülni és kiállok végre magam mellett, hogy ne legyen esélye Istvánnak meggyilkolni engem. Nem nézve senkit és semmit csak nárciszként önmagát, mert beteg elméjű ember, aki veszélyt jelent a társadalomra nézve. Élő példa ezen történet, hogy a szerelem, öl, butít és nyomorba dönti az életet. Ezért igen is fontos a szívet, ésszel felülbírálni, addig még nem késő. –írta Bernadett a segélykérő posztjában. Kérdés, hogy a hatóságok nem törödömsége, lutsasága illetve fura ügy nem intézése iatt lesz-e majd felelős ? Nem azért nem történt tragédia, mert mindent megtettek az illetékesek ezt talán kijelenthetjük.