Komoly háború szélére sodródtunk
Komoly veszély elött állunk. Trump nem nyugszik és Észak-Koreának pont kapóra jött az új amerikai elnök stílusa egy jó kis fegyveres konfliktus kirobbantásához. Azonban bízzunk Észak-Korea diktátorában, hogy nem rohan bele egy fegyveres öngyilkos attackba, talán neki több esze van, mint Trumpnak.
Az észak-koreai gyalogság elsősorban mennyisége és nem technológiai felszereltsége miatt lehet veszélyes. Az ország hadserege a 700 ezerre becsült aktív katona mellett mintegy 4,5 millió tartalékost is mozgósítani tud, a kettő együtt pedig a világ második legnagyobb személyi állományú hadseregét adhatja ki. Bár főleg második világháborús és hidegháborús kínai és szovjet fegyverekkel vannak felszerelve, Észak-Korea az elmúlt évtizedekben számos saját fegyvert fejlesztett, némely ezek közül pedig a legmodernebb nyugati fegyverek mintájára készült el. Az Egyesült Államok a '80-as évek végén, '90-es évek elején futtatta az Objektív Személyi Harcifegyver (OICW) programot, amelynek célja egy olyan fegyver kifejlesztése lett volna, ami leváltja az M16/M4 szériát. Bár számos vállalat dolgozott a projekten, végül egy fegyver sem került ki a prototípus-stádiumból, a legismertebb ezek közül talán az XM29-es volt, amiből végül a terv szerint idén rendszeresítésére kerülő XM25-öst is fejlesztették. Ezek a fegyverek egy gránátvetővel és egy ehhez tartozó számítógépes tűzvezérlő rendszerrel vannak ellátva, ami kiszámítja a célpont távolságát és a levegőben robbantja fel a gránátot, mindez pedig sokkal hatékonyabban likvidálja a fedezék mögött bújó célpontokat, mint például a számos hadseregben megtalálható M203-as vagy GP-25-ös gránátvetők. Míg az Egyesült Államok úgy döntött, nem kér a nagy és nehézkes fegyverből, egy idei katonai parádén egy nagyon hasonló konstrukció tűnt fel a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság gyalogságának kezei közt (kicsivel 41 perc után lehet látni a videón). Nem sokat lehet tudni az észak-koreai OICW-ről azon kívül, hogy minden jel szerint egy AK-74/Type-88-as platformra építettek rá egy gránátvetőt és egy szofisztikált optikai rendszert, hogy fel van-e szerelve a puska számítógépes rendszerrel, arról nincs információ.   Valószínűleg a '80-as évek végén, '90-es évek elején kezdett el Észak-Korea saját fejlesztésű harckocsikat gyártani, az első ilyen tankjuk a Csonma-hó (Pegazus-tigris) volt, amit a szovjet T-62-es alapján raktak össze. Rövidesen rájött a rezsim, hogy a harckocsinak nem sok esélye lenne az M1 Abramsek vagy a dél-koreai K1-esek ellen, így a típus folyamatos fejlesztése mellett egy új modellt is építettek, a Pokpung-hót (Vihartigris). A tank pontos paramétereiről nem sokat tudni, de kompozit páncéllal és reaktív lemezekkel is fel van szerelve, maximum páncélvastagságát 500 milliméterre taksálják reaktív lemezek nélkül. Típustól függően 115-125 milliméteres ágyúval van felszerelve, tornyára pedig egy KPV-géppuskát erősítettek, de kiegészíthető még akár AGS-17-es automata gránátvetőkkel, Igla légvédelmi rakétákkal vagy Konkurs irányított rakétákkal is. A legtöbb szakértő szerint a tank nagyjából egy modernizált T-72-esnek megfelelő tűzerőt képvisel, ami még mindig alulmarad az Egyesült Államok vagy Dél-Korea általános harckocsijaihoz képest. Körülbelül 250-1000 darabot gyárthattak a titokzatos harckocsiból, ami azt jelenti, hogy Észak-Korea páncélos hadosztályai főleg még mindig az igencsak elavult, T-55-ösökkel és T-62-esekkel vannak felszerelve, de még második világháborús T34-esek is megtalálhatók aktív szolgálatban. Próbáltak beszerezni modern és ütőképes T-90-eseket is az oroszoktól, ők azonban nem voltak hajlandóak ellátni a dzsucseista rezsimet egy Dél-Koreával kötött megállapodás miatt. Észak-Korea az egyetlen ország a világon, amelynek több tengeralattjárója van, mint az Egyesült Államoknak, a számszerűség azonban rendkívül elavult technológiával párosul. A flotta főleg saját gyártmányú Szang-O és Jonó-osztályú tengeralattjárókból áll, az előbbi egy kisebb támadó és felderítő tengeralattjáró, míg utóbbi egy alig két fős személyzettel működő mikrotengeralattjáró. Néhány nagyobb, Romeo-osztályú, mintegy 70 éves orosz tengeralattjáróval (illetve ezeknek kínai másolatával) is fel van szerelve a Koreai Néphaditengerészet, de ezeket is szépen sorban cserélik le a Szang-O II-esekre. A Szang-O II jelenleg Észak-Korea legmodernebb tengeralattjárója, 2011-ben bocsátották először vízre a típust. Felszereltségéről gyakorlatilag semmit nem lehet tudni azon kívül, hogy hosszabb, mint a Szang-O. Annyit érdemes még megjegyezni a félelmetes hadiflottával kapcsolatosan, hogy Dél-Korea egyszer egy elsüllyedt Yugo-osztályú észak-koreai tengeralattjárót talált Sokcho partjain, ami belegabalyodott egy halászhálóba és kilenc fős személyzete az életét vesztette. Ezt a típust mára már kivonta a dzsucseista ország a flottájából. A Koreai NDK a legnagyobb pusztítást kétség kívül hagyományos tüzérségi fegyvereivel tudná okozni, ha háborúra kerülne sor köztük és az Egyesült Államok, illetve a velük szövetséges Dél-Korea és Japán között. Ezeknek a fegyvereknek egy része ugyanis gyakorlatilag a földdel egyenlővé tudja tenni Szöult anélkül, hogy a szövetségesek bármit is tudnának ez ellen tenni. Észak-Koreának ráadásul van pár kifejezetten félelmetes saját fejlesztésű tüzérségi eszköze is. A legnagyobb és legütőképesebb ezek közül a 170 milliméteres önjáró löveg, az M-1978 Kokszan. A hatalmas fegyver egy Type 59-es alvázára épült, körülbelül 60 kilométeres lőtávolsággal rendelkezik, vagyis a demilitarizált zónából könnyedén el tudja találni Szöult. A fegyver felújított változatát 1989-ben parádéztatták először, ez már képes önálló lőszerhordozásra is. Emellett számos másik, önálló fejlesztésű tüzérségi eszközzel van felszerelve az elszigetelt ország, ilyen például a Csucse-Po, 152 milliméteres önjáró löveg, az M1985-ös rakétasorozat-vető vagy a KN-09-es, 300 milliméteres rakétatüzér. Nehéz megmondani, hogy pontosan hány tüzérségi eszközzel rendelkezik a Koreai Néphadsereg, egyes becslések 8-10 ezerről szólnak. A legnagyobb pánik jelenleg Észak-Korea tömegpusztító fegyvereit és ezek hordozására alkalmas ballisztikus rakétáit övezi, pedig ezeknek nagy része nemcsak könnyen hatástalanítható rakétavédelmi rendszerekkel, hanem önmagában sem túl korszerű. A legtöbb amerikai elemző szerint 2018-ig Észak-Korea nem lesz képes megbízható interkontinentális rakétákat bevetni. Észak-Korea főleg módosított Scud és Zyb-rakétákkal van felfegyverezve (ezeknek a hatótávolsága mindössze párszáz kilométer), de van néhány saját fejlesztésű, nagyobb hatótávolságú rakétájuk is, ezek közül elvileg mindössze egy típus alkalmas arra, hogy az amerikai kontinenst is elérje. Mindenesetre Japánt, Dél-Koreát és a minap megfenyegetett Guamot is képes eltalálni a dzsucseista ország, már ha nem hatástalanítják a rakétát röptében a NATO védelmi rendszerei. Szintén komoly probléma, hogy Észak-Korea minden jel szerint nemcsak nukleáris, hanem vegyi fegyverekkel is rendelkezik; VX-szel ölték például meg Kim Dzsongun bátyját is, Kim Dzsongnamot idén egy malajziai reptéren.
2017.08.12 16:31:39
További hírek Külföld témában

© Esti Újság - Hírek és Bulvár minden mennyiségben!
© Esti Újság - 2025 - Hírek és Bulvár minden mennyiségben!
Cookie beállítások testre szabása