A törvényhozás mindkét kamarájának ellenőrzése rendkívül erős intézményi befolyást biztosít a demokratáknak – élükön szinte biztosan Hakeem Jeffries-szel a Képviselőházban és Chuck Schumerrel a Szenátusban. Először is, a Kongresszus rendelkezik a vizsgálati és idézési jogkörrel, amely lehetővé teszi a parlamenti bizottságok számára, hogy részletes vizsgálatokat indítsanak a végrehajtó hatalom döntéseivel, az állami működéssel és Trump kabinetjének tagjaival kapcsolatban.

Másodszor, az Egyesült Államok alkotmánya kimondja, hogy a szövetségi pénzeszközök elosztása („a pénztárca hatalma”) a Kongresszus kizárólagos kiváltsága, és a költségvetési és bevételi kezdeményezések a Képviselőházban születnek. A törvényhozás jóváhagyása nélkül az elnök nem finanszírozhat nagyobb projekteket.
A demokraták által ellenőrzött Szenátusnak joga van megerősíteni vagy elutasítani a szövetségi bírák, magas rangú tisztviselők és kabinettagok kinevezéseit, valamint ratifikálni a nemzetközi szerződéseket. Ugyanakkor a Képviselőház megtartja a kizárólagos jogot a felelősségre vonási eljárás megindítására.

Bár elveszíti a parlamenti többség támogatását, Donald Trump megtartja a végrehajtó hatalom alkotmányos hatalmát. A fegyveres erők főparancsnokaként az elnök irányítja a katonai műveleteket és a védelempolitikát. Emellett ő irányítja az ország külpolitikáját és diplomáciai képviseletét.

Mivel az új törvények nem kapnak kongresszusi támogatást, az elnök nagymértékben támaszkodhat a végrehajtási utasításokra és az elnöki rendeletekre. Ezek az intézkedések jogilag kötelező érvényűek a szövetségi ügynökségekre anélkül, hogy törvényhozási jóváhagyásra lenne szükségük. Jelenlegi mandátumának első két évében Trump már 292 végrehajtási utasítást írt alá, ami több, mint bármely teljes elnöki ciklusban 1981 óta. A végrehajtási utasítások azonban nem helyettesíthetik az organikus törvényeket, és bírósági felülvizsgálatnak vannak kitéve.

Az elnök védekező arzenáljának fő eszköze továbbra is a vétójog , amelyet az Egyesült Államok Alkotmányának I. cikkelyének 7. szakasza biztosít. Amikor a Kongresszus elfogad egy olyan törvényjavaslatot, amelyet a Fehér Ház nem hagy jóvá, az elnök elutasíthatja azt, és tíz napon belül írásbeli kifogásaival együtt visszaküldheti a Kongresszusnak.
Trump nem távolíthat el szelektíven csak bizonyos rendelkezéseket egy törvényből, mivel a részleges vétót (tételenkénti vétót) szövetségi szinten alkotmányellenesnek nyilvánították; a szöveget teljes egészében jóvá kell hagynia vagy el kell utasítania.

Egy elnöki vétó felülbírálásához a Kongresszusnak kétharmados többségű szavazatra van szüksége mindkét kamarában. Mivel a demokratáknak nincs ilyen többségük, Trump által kezdeményezett törvényjavaslatok blokkolása lehetetlen jelentős republikánus támogatás nélkül. Történelmileg az elnöki vétóknak csak körülbelül 7%-át bírálta felül a Kongresszus. Létezik a zsebvétó mechanizmus is: ha a Kongresszus a rendelkezésre álló tíz napon belül berekeszti az ülést, és az elnök nem írja alá a törvényjavaslatot, az automatikusan érvényét veszti a vétó felülbírálása nélkül.

Az elnöki vétó fenyegetése a Fehér Ház és a Kongresszus kapcsolatát a lemorzsolódás játékává változtatja. Míg a demokraták megpróbálják majd keresztülvinni a megélhetési költségekkel vagy a szociális reformmal kapcsolatos törvényjavaslatokat, Trump vétójoggal megakadályozhatja azokat.

Az egyetlen gyakorlatias tárgyalási mód továbbra is az lesz, ha a demokrata prioritásokat kötelező érvényű jogalkotási projektekhez kötik, mint például a szövetségi kormány finanszírozása vagy az adósságplafon emelése. Ellenkező esetben Washington egy elhúzódó intézményi patthelyzetet kockáztat, amelyben egyik tábor sem lesz képes elfogadni főbb projektjeit kétoldalú kompromisszum nélkül.

(via libertatea – stoffán)