Könnyebb olyan darabot színpadra vinni, aminek nincsenek erős rendezői hagyományai?

Szemerédy: Semmiképpen sem nevezném a „Rienzit” „könnyűnek”. A kompozíció zeneileg meglehetősen kihívást jelent. Komplex darab, amely sokat követel minden részlegtől. Egy újraindításra törekszünk – és szándékosan nem használom az „újraindítás” szót, mert egy újraindítás törölné a korábbi tartalmakat, beleértve a befogadás történetét is. Nagyon is tisztában vagyunk azzal, hogy mit, vagy inkább kiket társítanak az emberek ehhez a darabhoz. Amikor kinyitjuk ezt az izgalmas és egyedülállóan komponált partitúrát, egyidejűleg a világtörténelem egyik legsötétebb fejezetét nyitjuk meg. Hatalmas felelősségnek érzem, hogy a „Rienzit” itt, Bayreuthban állíthatom színpadra.

Adolf Hitlert idézik, aki a Rienzi című darab egyik előadása után azt mondta: „Ott kezdődött minden.” Vajon mérgező darabról van szó?

Szemerédy: A „Rienzi” kétségtelenül egy szennyezett mű. Sok minden, ami a „Rienzit” a nemzetiszocializmushoz köti, bizonyos értelemben magában a darabban rejlik. Ugyanakkor a premier óta számos más réteg is felhalmozódott. Ezért szeretnénk újra megvizsgálni az „esetet”, hogy ismét elemezhessük.

Parditka: Bizonyos értelemben a darab fogadtatását is mi rendezzük meg. Vannak kapcsolódási pontok a darab cselekménye és a tényleges történelem – beleértve a Bayreuthi Ünnepi Játékok történetét is – között. És arról szól, hogy milyen szerepet játszik a zenés színház Európa kultúrtörténetében.

Puccini „Toscájához” hasonlóan, amely ráadásul egy adott római napra épül, a „Rienzi” is konkrét történelmi háttérrel rendelkezik. Milyen szerepet játszik benne ez az ókori római helyszín?

Szemerédy: Lenyűgözött, hogy a közösségi média platformok milyen mértékben merítenek ihletet az ókori Róma kommunikációs módszereiből. A „tetszik” vagy „nem tetszik” kézjelek bizonyos értelemben még mindig döntenek élet és halál között. Egyfajta virtuális arénaként érzékelem. És az, ahogyan az ember elrejtheti a megjegyzését vagy ítéletét az arctalan tömegben, véleményem szerint mélyen nyugtalanító.

Parditka: Számunkra nagyon fontos volt Irene szerepének megerősítése és az Adrianóval és Rienzivel való háromszög dinamika kialakítása is. Nem szabad kizárólag Rienzinek összpontosítani. Ahhoz, hogy megértsük őt, meg kell értenünk az Irene-hez és Adrianóhoz fűződő kapcsolatát is. Ez egy érzelmi hullámvasút.

Szemerédy: Számomra a történet nagy része Rienzi és húga, Irene közötti vérfertőző feszültséggel kezdődik – annak ellenére, hogy a nő végül szerelmi viszonyba keveredik Adrianóval. Adrianónak azonban esélye sincs betörni Irene és Rienzi mélyen gyökerező kapcsolatába. Wagner itt már a szimbolikával dolgozik. Amikor Rienzi Rómáról, a városa iránti szerelméről úgy beszél, mint egy „bántalmazott menyasszonyról”, akkor véleményem szerint az egyben Irene iránti szerelmi vallomás is. Ezért gondolom, hogy a vérfertőzés itt kulcsfontosságú téma. Wagner itt megalapozza ezt a témát, és később Siegmundnál és Sieglindénél válik láthatóvá. Ugyanakkor jól olajozott gépezetnek is látom őket. E nő nélkül az oldalán ez a férfi nem jutott volna el idáig. És ugyanakkor felismerek egy mérgezővé vált társfüggőséget.

via merkur/CzeglédiA.
Kép: © Christina Figge