Az expedíció 150 és 200 év között tartana, és csak az első utasok leszármazottai érnék el úti céljukat - írja a Noviny, az ABC szlovák újság, valamint az IFL Science és a Daily Galaxy tudományos kiadványok. A „Hyperion” projekt 2025-ben megnyert egy nemzetközi versenyt az 58 kilométer hosszú Chrysalis űrhajóval, amely mesterséges gravitációs rendszereket, teljes erőforrás-újrahasznosítást és élelmiszer-termesztést tartalmazna az emberi civilizáció fenntartása érdekében az utazás teljes időtartama alatt. A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy mindössze 1000 fős populáció is genetikai degenerációtól szenvedhet.

A terv célja az emberiség túlélésének biztosítása más bolygók kolonizálásával, és a kihalás elkerülésének megoldásának tekinthető. A Proxima Centauri b egy új kezdetet jelenthet az emberiség számára.

A fizika által előírt korlátok miatt a sci-fi írók évtizedek óta „generációs hajókat” képzelnek el. Az ötlet meglehetősen egyszerű: létrehozni egy hajót, amely képes egy „kis embertársadalom” egy részét eltartani annyi generáción keresztül, amíg eléri a kívánt célállomást. A tudósok most egy történelmi expedíciót javasolnak: egy óriási űrszonda, a Chrysalis, 1000 fős közösséget szállíthatna egy Földtől távoli bolygóra. Az ambiciózus terv a 4,2 fényévnyire található Proxima Centauri b bolygó kolonizálását javasolja. A „Hyperion projektben” a győztes csapat kutatói egy olyan hajót terveztek, amely embereket tudna eljuttatni egy hipotetikus, lakható bolygóra, amely legalább 250 évnyi utazási idővel rendelkezik.

A győztes csapat egy „Chrysalis” nevű űrhajót tervezett, amely állításuk szerint 1000 és 2500 ember közötti mennyiségű embert tudna szállítani az Alfa Centaurira. Az Alfa Centauri a Naphoz legközelebbi csillagrendszer, körülbelül 4,37 fényévnyire található, és az éjszakai égbolt harmadik legfényesebb csillaga. Ez egy hármas rendszer, amely az Alfa Centauri A és B kettőscsillagokból (a Naphoz hasonlóak), valamint a Proxima Centauri vörös törpéből áll, amely a Naprendszerünkhöz legközelebbi önálló csillag.

A „Chrysalis” űrhajó egy zárt térben elhelyezkedő élőhely lenne, 58 kilométer hosszú és körülbelül 2 400 000 000 tonnát nyomna. A konstrukció forgó hengereket tartalmazna, amelyek centrifugális erő segítségével mesterséges gravitációt generálnának, a Földön uralkodóhoz hasonló körülményeket teremtve. „Minél kisebb az űrhajó, annál gyorsabban kell forognia, tehát ha gravitációt akarunk generálni, akkor azt egy nagyon nagy, nagyon lassan forgó űrhajóval kell megtennünk” – magyarázta John Page, az Új-Dél-Walesi Egyetem Gépészeti és Gyártásmérnöki Karának vezető előadója. Kívülről a hajó egyszerű kialakítású, egy óriási csőre hasonlít. A csapat ezt a kialakítást azért választotta, hogy biztosítsa a benne ülők biztonságát a fénysebesség akár 0,01%-át is elérő gyorsulás során.

A csapat becslése szerint a hajó megépítése 20-25 évig tartana. Feltételezések szerint a vízrebocsátás előtt a lakosok első generációi 70-80 évet töltenének az Antarktiszon, hogy a társadalmat hozzászoktassák az elszigetelt környezetben való élethez. A Chrysalis-javaslat olyan legénységkiválasztási protokollokat tartalmaz, amelyeket az antarktiszi telelőállomások tapasztalatai ihlettek, ahol az elszigeteltség és az együttélés mérhető pszichológiai stressz mintázatokat eredményez. A terv azt feltételezi, hogy a kísérlet előtti, extrém környezetben végzett képzés segít azonosítani azokat az egyéneket, akik évtizedekig képesek elviselni az elszigeteltséget.

A hajó saját gravitációt generálna, élelmet termelne, és generációkon át fenntartana egy civilizációt. Az expedíció 150 és 200 év között tartott volna, és az első utasok soha nem érték volna el úti céljukat. Csak leszármazottjaik telepítenék be a Proxima Centauri b-t, egy potenciális földönkívüli paradicsomot. Az út során a hajónak teljesen zárt ökoszisztémaként kell működnie, amely képes a víz és a levegő újrahasznosítására, valamint az élelmiszer előállítására. A Chrysalis terve azt feltételezi, hogy a fúziós reaktort a hajó meghajtására és energiaellátására használják. A csapat hélium-3 és deutérium felhasználásával közvetlen fúziós meghajtást határozott meg, egyéves gyorsulással az utazósebesség eléréséhez, 400 év alapjáraton járatással, és egy utolsó év lassítással.

2026 elején nem volt működőképes, űrhajók meghajtására alkalmas fúziós reaktor. A terv azonban jelentős akadályokba ütközik. Tanulmányok kimutatták, hogy egy ilyen hosszú út során mindössze 1000 fős populáció genetikai degradációt szenvedhet el. „Egy egészséges népességhez több tízezer emberre lehet szükség, nem csak 1000-re” – figyelmeztetnek a szakértők. Az expedíció fő célja az emberi faj hosszú távú fennmaradása lenne. Más bolygók kolonizálása lehetne az egyetlen megoldás a kihalás elkerülésére.

A „Chrysalis” terv nem a holnapra, hanem az „elkövetkező évszázadokra” vonatkozik. Ha megvalósul, a tudomány és a technológia egyik legnagyobb kihívását jelenti, de egyben egyedülálló lehetőséget is kínál arra, hogy az emberiséget csillagközi fajjá alakítsuk.

rechnitzergy.