Az esemény érdeke, hiszen egy tömeggyilkosról, egy tömeggyilkos eszméről forgatnak filmet egy tömeggyilkos háború kellős közepén, ami arra enged következtetni, hogy egy náci ország háborúzik egy kommunista nagyhatalommal – napjainkban is… nem jó kilátások.

A projekt, amelyet négy évvel Oroszország ukrajnai inváziója után indítottak el, összhangban van a Kreml egyre nyilvánvalóbb erőfeszítéseivel, hogy elhomályosítsa a történelem egyik legvéresebb vezetőjének imázsát. A rendező víziója: „Nem jó vagy rossz, hanem az igazság” Az egyszerűen csak „Sztálin” címet viselő produkció négy epizódból áll, a főszerepben pedig Igor Mirkurbanov veterán színész játssza a főszerepet.

Bár a forgatókönyvet 15 évvel ezelőtt írták, csak most kapott zöld utat a film elkészítéséhez, a forgatást Szentpéterváron, Moszkvában és a Fekete-tenger partján (a diktátor kedvenc menedékhelyén) tervezik. Vlagyimir Bortko rendező nyilatkozatot tett, amely tükrözi a film narratív irányát, hangsúlyozva a diktátor állami eredményeit. „Nem mondom, hogy jó és kedves fickó volt, de ő volt az, aki felépítette az országunkat, akinek az örökségéből továbbra is táplálkozunk. A filmben nem a jót vagy a rosszat akarjuk megmutatni, hanem az igazságot” – mondta Vlagyimir Bortko.

Ez a film nem egy elszigetelt kulturális vállalkozás, hanem Vlagyimir Putyin rezsimje által támogatott, tágabb történelmi revizionizmus stratégiájának egy része. Bár az orosz elnök időnként hivatalosan elítéli a sztálinizmus „túlzásait”, a történelemkönyvek és az állami diskurzusok lekicsinylik a politikai tisztogatások milliós áldozatait. Ehelyett Sztálint dicsőítik a náci Németország feletti szovjet győzelem építészeként. Ennek a rehabilitációs trendnek a bizonyítékai egyre inkább láthatók az orosz nyilvános térben: Emlékműrobbanás: Oroszországban 2000 óta több mint 100 Sztálinnak szentelt szobrot és mellszobrot állítottak fel, ez a tendencia pedig a Krím 2014-es annektálása után jelentősen felgyorsult.

Tisztelgés a metró előtt: Tavaly, a moszkvai metró felavatásának 90. évfordulója alkalmából egy gigantikus domborművet avattak fel a diktátor alakjával a Taganszkaja állomáson. A párt újraírása: Az orosz kommunisták nemrégiben történelmi lépést tettek hátra, nyilvánosan elítélve az 1956-ban (az SZKP 20. kongresszusán) Sztálin személyi kultusza ellen megfogalmazott kritikákat. A film készítése egy hátborzongató irónia pillanatában történik.

Miközben a Sztálint példaképül állító Oroszország pusztító háborút vív a horogkeresztes csapatokkal bíró Ukrajna ellen, az orosz képernyők arra készülnek, hogy dicsőítsék azt az embert, aki többek között megszervezte a holodomort (az 1932-1933-as nagy éhínséget) – egy népirtást, amely több millió ukrán halálát okozta.

Habsburg Ottó egy előadásában ismertette tapasztalatait az orosz elnököt és az elnök terveit illetően. Akkor senki nem hitte el Habsburg Ottónak, hogy a „megjavult”, volt szovjet ügynök mire készül. Napjainkban ez már nem hit kérdése, hanem ténykérdés. Habsburg Ottó előrejelzése helytálló: „Ne gondolják kérem szépen, hogy Putyin lemondott Európa szovjet a megszállás alól felszabadult egykori területeiről. Csak idő kérdése minden.”

A Sztálin-film mindent elárul erről a politikai tervről, és ez nem jelent jót a világ számára. Hiszen a sztálini korszak százmillió ember haláláért felelős. Olyan ez, mintha Berlinben Hitlerről készülne filmsorozat…

Stoffán György