Péntekig legalább 10 amerikai hadihajó érkezett a térségbe, élükön az Abraham Lincoln repülőgép-hordozóval és három kísérőhajójával. A hordozó fedélzetén található gépeken túl egy sor vadászbombázó- és támogatóegység is a régióba érkezett, köztük olyan, elektronikai hadviselésre vagy nukleáris felderítésre specializált gépek, amelyeknek fontos szerepük lehet egy Irán elleni támadásban. A támadó- és zavarógépek beérkezésén túl a szállítógépek is sűrűbben járnak, ezek az iráni ballisztikus rakéták és csapásmérő drónok ellen hatékony Patriot és THAAD légvédelmi rendszereket szállítanak az amerikai bázisokra. Az erőösszpontosításnál azt is érdemes észben tartani, hogy a Közel-Keletet eleve behálózzák az amerikai katonai bázisok; a CENTCOM békeidőben is 34 ezer katona felett rendelkezik.

„Először is, nincs atom. Másodszor, hagyják abba a tüntetők gyilkolását” – foglalta össze Iránnal szembeni követeléseit Donald Trump csütörtökön, a Jeff Bezos bőkezű támogatásával a feleségéről forgatott dokumentumfilm premierjén őt faggató újságíróknak.

Az amerikai elnök az elmúlt napokhoz hasonlóan azzal fenyegette a teheráni teokratikus rezsimet, hogy „Nagyon nagy, nagyon erős hajónk halad épp Irán felé, és jó lenne, ha nem kéne használunk őket”.

Arra már saját közösségi oldalán, a Truth Socialön szólította fel a rezsimet, hogy sürgősen üljenek tárgyalóasztalhoz és kössenek „méltányos és igazságos” megállapodást.

A teheráni rezsim azután került Trump célkeresztjébe, hogy a 2025 decemberében, a megélhetési válság miatt kirobbant, de hamar általános rendszerellenes mozgalommá dagadt tiltakozások ellen példátlan erőszakkal lépett fel. Január közepén már azzal biztatta a tüntetőket, hogy „a segítség úton van”, azonban a küszöbönálló akciót akkor regionális szövetségesei rábeszélésére, illetve Teherán önmérsékletről szóló ígéreteinek hatására lefújta. Az iráni tiltakozások azóta teljesen elhaltak. A szó szoros értelmében, ugyanis a karhatalom több ezer tüntetővel végzett, a hivatalos adatok is 3300 embert említenek, de a valós áldozatok száma ennek többszöröse is lehet. Irán pedig az ICE két tiltakozó megölésével véres erőszakba torkolló minneapolisi akciója és a Grönland bekebelezésére indított nyomásgyakorló kampány miatt kikerült Trump látóköréből.

A Teheránnak konkrétan átadott követelések között szerepel még a ballisztikusrakéta-erő számának és képességeinek visszanyesése, illetve a 2026-ra ugyancsak megtépázott közel-keleti nem állami szövetségeseknek nyújtott iráni támogatás teljes leállítása. Ha mindezt teljesítené, Irán lényegében lemondana teljes elrettentő és csapásmérő erejéről, és felszámolná szövetségi rendszerét. Ebbe péntekig Egyiptom, Törökország, Omán, Szaúd-Arábia és Katar közös győzködése ellenére sem volt hajlandó belemenni.

Pedig az Iránra nehezedő nyomást fokozza a Közel-Keletre áramló amerikai haderő is. Két hete pont egy ilyen erőközpontosítás hiánya sejtette, hogy Trump valójában nem akar katonai konfliktust, most a haditengerészet és a légierő egységeinek folyamatos érkezése növeli egy tényleges katonai konfrontáció valószínűségét. A megnövekedett forgalmat az Egyesült Államok Közel-keleti Parancsnoksága (CENTCOM) hivatalosan egy védelmi gyakorlattal magyarázza, Marco Rubio külügyminiszter és nemzetbiztonsági főtanácsadó pedig Trump harcias posztjait ellenpontozandó „védekező jellegűnek” minősítette.

Irán már a múlt héten deklarálta, hogy csapatai „teljes harckészültségben vannak, és felkészültek bármilyen agresszió elhárítására”. A héten pedig ezer, tengeri és légi célpont ellen bevethető drónt osztottak ki a hadsereg egységei között. Az iráni állami hírügynökség szerint olyanokat, amiket már a tavaly júniusi háború tapasztalatai alapján fejlesztettek. A hétvégén a Hormuzi-szorosban, nyilvánvalóan figyelmeztető szándékkal, lőgyakorlatot is tartanak.

A katonaság mellett a polgári védelem is elkezdett készülni a légicsapásokra. Teheránban óvóhelyeket alakítanak ki, a csaknem tízmilliós város polgármestere elrendelte a metróállomások és föld alatti garázsok felkészítését a menekülők befogadására. Egyes hírek szerint a legfelsőbb vezetés már napok óta egy biztonságosnak vélt föld alatti bunkerrendszerben él. Ezek alapján a napi ügyeket sem a 86 éves Ali Hamenei legfelsőbb vezető, hanem harmadszülött fia, Maszúd intézi. Ő tartja a kapcsolatot apja és a kormányszervek között is.

Az biztos, hogy Donald Trump nem akar elhúzódó, jelentős katonai erőket igénylő műveletet. Mindemellett továbbra is napirenden van a rezsim megbuktatása, mert a Fehér Ház több befolyásos döntéshozója meg van győződve arról, hogy a tavaly nyári 12 napos háború és a vérbe fojtott tiltakozások után egy újabb amerikai támadás végzetes csapást mérhet a meggyengült rezsimre.

Egy katonai konfliktus súlyos közvetlen károkkal fenyeget a világkereskedelemben fontos Hormuzi-szoros menetrendszerűen belengetett lezárásától a régióban pont a téli hónapokban virágzó turizmus beszakadásán át az olajipar elleni megtorló csapásokig. Irán destabilizálódása, az eleve meglévő etnikai-vallási feszültségek robbanásig hevülése közvetve a régió egészére negatív hatással lehet. Az Öböl-államok vonakodását jelzi, hogy Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek is megtiltotta a területeiken található bázisok, vagy légterük használatát az Irán elleni csapásokhoz.

Miközben Venezuelában Kínának vagy Oroszországnak csak közvetlen érdekeltségei vannak, voltak, addig Irán az oroszoknak katonai-stratégiai szempontból, Kínának kőolajforrásként kiemelt partnere.
Ami biztos az USA Iránban rengeteg beruházást hajtott végre és rengeteg pénzt ölt az országba amíg a hatalmat át nem vette a vallási vezetés. Donald Trump külpolitikájának egyik fő vezérvonala, hogy mindent vissza vesz, amibe Amerika pénzt adott vagy beruházott. A második fő szempontja az amerikai elnöknek, hogy az olajkereskedelmen rajta tartsa a hüvelyk ujját, azaz rálátsa legyen, s ezt amerikai felügyelje. MIndezek tekintetében Iránnak nem sok esélye van.
( K.G.)