Az ülés konklúziója: az átkelő csak azután nyílik meg, hogy az utolsó túsz, Ran Gvili őrmester élettelen holttestét visszaszállítják Izraelbe - egyelőre nem tudni, mikor. A konklúzió a miniszterelnöknek megfelelt, aki számára a rafahi megnyitása a koalíció felbomlásának kockázatát hordozza magában.

Tegnap azonban a Tzahal (izraeli hadsereg) azonosította és kiemelte az élettelen holttestet. Hamarosan alkalmam lesz beszámolni arról, hogy milyen éles hangvételű lesz a kormánykoalícióban zajló válság, és milyen ürügyeket fog kitalálni Netanjahu a határátkelő megnyitásának elhalasztására. Izrael polgárai számára a prioritás teljesen más. Az, amire egyelőre senki sem tud választ adni: vajon Trump megtámadja-e Iránt, és ha igen, mikor, vajon a teheráni rezsim Izrael megtámadásával válaszol-e. Iránban folytatódnak a tüntetések, és nehéz elképzelni, hogy – ahogy a Fehér Ház vezetője kijelentette – a rezsim egy pillanatra leállította volna a véres megtorlásokat. Épp ellenkezőleg! Sőt – ahogy minden alkalommal tette, amikor a nép felkelt, hogy eltávolítsa a hatalomból – az ajatollahok rezsimje azokat az erőket is fenyegeti, amelyek kívülről érkezhetnek, hogy „támogassák” a tüntetőket.

Hogyan „támogathatná” őket, hogyan választhatná ki a célpontjait, és hogyan kerülhetné el az ellenkezőjét – hogy az irániak „a zászló alatt” egyesüljenek –, csak az Ovális Irodában ülő Mágus tudja. A Wall Street Journal jelentése szerint a Pentagontól és a CENTCOM-tól (a Központi Parancsnokság, amely az Egyesült Államok érdekeinek védelméért felelős a Közel-Keleten – beleértve Egyiptomot is –, Közép-Ázsiában és Dél-Ázsia egyes részein) egy „tiszta győzelem” tervét kérte. Fontos amerikai haditengerészeti és légierők vonulnak fel a térségben, csak egy jelre várva.

A „tiszta győzelem” továbbra is Trump-i metafora, mind Brad Cooper tábornok, a CENTCOM parancsnoka, mind Eyal Zamir tábornok, az izraeli hadsereg vezérkari főnöke számára. Amíg pontos utasításokat nem kapnak, a két fél – az izraeli Yedioth Ahronoth napilap szerint – „stratégiai vészhelyzeti megbeszélésként” meghatározott helyzetben van, amelynek részleteit később véglegesítik. Donald J. Trump továbbra is kétértelmű fenyegetések alatt tartja Iránt. A Pentagonnak már van egy úgynevezett „célpontbankja” Iránban.

A lista a legfelsőbb vezetővel, Khamenei ajatollahhal kezdődik. Várható, hogy ő (ahogy júniusban, a 12 napos háborúban is történt) már jól elrejtőzött. Nehéz feltételezni, hogy – amint Peter Hagseth, a hadügyminiszter valószínűleg elképzeli – Khamenei meggyilkolása pánikot keltene a teheráni hatalom körében, és menekülésre kényszerítené azt... A következő célpontok az elnyomó struktúrák vezetői, akiknek a helyére mások csak arra várnak, hogy átvegyék.

Lehetséges célpontok lennének a hatalom központjai is, amelyeket a rezsim bűnös cinizmusában bármikor élő, emberi láncokkal „megvédhet”. Összefoglalva, valaki számára, aki egy kicsit is ismeri Iránt, környezetét és a jelenlegi körülményeket, hihetetlen, hogy bárki is megtámadná az Iszlám Köztársaságot most, amikor az iráni nép elszánt abban, hogy büszkén vonuljon be a történelembe azzal, miszerint saját erőből megdöntötte a rezsimet, és új utat tört magának.

(stoffán györgy)