Április 23-án egy 6,2-es erősségű földrengés rázta meg Isztambult. Bár a várostól mintegy 60 kilométerre délnyugatra, a Márvány-tengerben található epicentrum egy mérsékeltnek tekinthető rengést generált – amely körülbelül 360 sérültet és jelentős anyagi kárt okozott –, ismét felkeltette a metropolisz lakóinak szorongását. Ez volt a legerősebb földrengés, amely több mint hat évtizede történt az Észak-Anatóliai törésvonal területén. A törésvonalnak ez a része két nagyobb földrengés között fekszik Törökország északnyugati részén: nyugaton az 1912-es 7,4-es erősségű földrengés, keleten pedig az 1999. augusztus 17-i pusztító izmiti földrengés, amely több mint 18 000 halálos áldozatot követelt és felerősítette a Márvány-tenger alatti tektonikus feszültségeket.

A feszültség 1766 óta növekszik A Marmara-tenger szakaszán 1766 óta folyamatosan növekszik a feszültség. A szakemberek számára a vészjelzés egyértelmű: a régió a bolygó egyik legaktívabb vetővonalán található, és egy körülbelül 7,4-es erősségű, katasztrofális hatásokkal járó „szuperrengés” nagyon valószínű. Potsdami kutatóknak egy innovatív elemzési technika segítségével sikerült megerősíteniük egy úgynevezett lassított földrengés létezését Isztambul térségében. Fejlett számítógépes módszerekkel vizsgálták az Armutlu-félsziget szeizmikusan legaktívabb részén fúrt megfigyelőállomás adatait.

„Ez lehetővé tette számunkra, hogy azonosítsunk egy lassú kúszási jelet a kéregben, amely nagyságrendjét tekintve összevethető a San Andreas-törésvonalon valaha megfigyelt legnagyobb ilyen típusú jelenséggel” – magyarázta a tanulmány vezető szerzője, Martínez-Garzón. A kéreg deformálódik a Márvány-tenger alatt, Isztambul partjainál Az elemzés mély, rendkívül lassú kéregdeformációra utal a Márvány-tenger alatt, Isztambul közelében. „Ez a deformáció több mint ötven napig tartott. Egy átlagos földrengés esetén néhány másodperc alatt lezajlik” – mondta a kutató. Ezt a jelenséget a fúrólyukakba telepített mérőműszerekből származó adatok kiértékelésére szolgáló újonnan kifejlesztett módszernek köszönhetően lehetett megerősíteni, amelyet a Német Geotudományi Kutatóközpont (GFZ) kutatói fejlesztettek ki a Török Katasztrófavédelmi Ügynökséggel (AFAD) és az Egyesült Államokbeli UNAVCO Intézettel együttműködve.

A vizsgált terület Törökország északnyugati részén található, az Észak-Anatóliai-törésvonalon, az Eurázsiai-lemez és az Anatóliai-lemez közötti fő tektonikus határon, ahol gyakran előfordulnak súlyos földrengések, amelyek számos áldozatot követelnek. „Ennek a törésvonalnak egy szakasza, amely közvetlenül az isztambuli városi agglomerációtól délre található, „szeizmikus törésvonalnak” számít, és már régóta esedékes egy nagyobb földrengés” – figyelmeztetnek a kutatók. Az energia általában földrengések során szabadul fel Az energia folyamatosan felhalmozódik a lemezek között, és vagy földrengések, vagy lassú mélységi deformáció révén szabadul fel. A szakértők szerint e két folyamat közötti kölcsönhatás megértése elengedhetetlen a szeizmikus veszély és az ebből eredő kockázat felméréséhez.

„Eredményeink pontosabb megértést és számszerűsítést tesznek lehetővé a regionális szeizmikus kockázatok tekintetében, különösen Isztambul, egy 15 millió lakosú metropolisz esetében, a közelgő nagyobb földrengés kontextusában” – mondta Marco Bohnhoff, a tanulmány társszerzője és a GFZ kutatója.

cza.
Fotó: X