Az amerikai elnök az ENSZ Közgyűlésén elmondott beszédében azzal érvelt, hogy nem kevesebb, mint hét háborúnak vetett véget.
A szakértők azonban úgy vélik, hogy a Nobel-bizottságra nehezedő nyomás általában kontraproduktív, ami csökkenti az amerikai elnök esélyeit. „Ha a bizottság most Trumpnak ítélné oda a díjat, egyértelműen azzal vádolnák, hogy engedett neki”, ami aláássa azt a függetlenséget, amelyre büszke – mondta Halvard Leira, a Norvég Nemzetközi Ügyek Intézetének (NUPI) kutatási igazgatója a múlt hónapban.

Minden Nobel-díjat Stockholmban, Svédországban adnak át, kivéve a Nobel-békedíjat. Azt, Oslóban. Alfred Nobel svéd feltaláló, akinek öröksége alapította a díjakat, ezt a végrendeletében írta elő.

A Biography.com megjegyzi, hogy az évek során számos amerikai elnököt jelöltek Nobel-békedíjra, köztük George W. Busht, Joe Bident és Donald Trumpot. Ez a rangos díj olyan személyeket és szervezeteket ismer el, akik jelentős mértékben hozzájárultak a béke előmozdításához, legyen szó a demokrácia, az emberi jogok vagy a nukleáris leszerelés támogatásáról, vagy a nemzetek közötti béketárgyalások közvetítéséről. Azonban meglehetősen ritka, hogy egy amerikai elnök ténylegesen elnyerje a díjat. Eddig mindössze négyen kapták meg ezt a kitüntetést, legutóbb Barack Obama 2009-ben, egyiküket pedig évekkel azután tüntették ki, hogy elhagyta a Fehér Házat.

Theodore Roosevelt

Theodore Roosevelt, az Egyesült Államok 26. elnöke, 1906-ban az első államfőként Nobel-békedíjat kapott, elismerve erőfeszítéseit az 1904–1905-ös orosz–japán háború békés lezárásáért. Roosevelt életében oly sok minden máshoz hasonlóan a döntés is vitatott volt. A díjat a politikai baloldal bírálta, az elnököt „őrült militarista” imperialistaként jellemezve, aki felelős az Egyesült Államok Fülöp-szigeteki hatalomátvételéért. A svéd újságok akkoriban azt írták, hogy Alfred Nobel „forog a sírjában” a döntés miatt, ahogy maga a Nobel Alapítvány is emlékeztet a weboldalán .

Roosevelt a maga részéről a Nobel-díj átvételi beszédében egy nemzetközi szervezet létrehozását szorgalmazta a világbékéért. „Mesteri lépés lenne, ha azok a nagyhatalmak, akik valóban a békére törekednek, Békeszövetséget hoznának létre, nemcsak azért, hogy fenntartsák a békét egymás között, hanem azért is, hogy megakadályozzák – szükség esetén erőszakkal –, hogy mások megsértsék azt” – mondta.

Woodrow Wilson

A Roosevelt által elképzelt szervezettípus később valósággá vált a Népszövetség létrehozásával. Woodrow Wilson, az Egyesült Államok 38. elnöke, ennek a nemzetközi szervezetnek az egyik fő építésze volt, amelyért 1919-ben Nobel-békedíjat kapott.
Wilson elismerést kapott az első világháború befejezésében játszott szerepéért is, amely konfliktusból kezdetben megpróbálta távol tartani az Egyesült Államokat. A békeelvek „Tizennégy pontja” – amely többek között a területi kérdéseket, a fegyverzetcsökkentést és a kereskedelmi feltételeket tárgyalta – segített alakítani a béketárgyalásokat.

Roosevelthez hasonlóan Wilson Nobel-díját is vitatottnak tartották. Az első világháború utáni béketárgyalások nehezek és feszültek voltak, a Népszövetség pedig jelentősen meggyengült, amikor az Egyesült Államok nem volt hajlandó csatlakozni hozzá. Emiatt a Nobel-bizottság egyes tagjai nem értettek egyet a Wilsonnak odaítélt díjjal kapcsolatos döntéssel.

Jimmy Carter

A történészek általában Jimmy Cartert, az Egyesült Államok 1977 és 1981 közötti elnökét az amerikai történelem egyik legfigyelemreméltóbb elnökség utáni időszakának tartják. Így amikor 2002-ben elnyerte a Nobel-békedíjat az emberi jogok előmozdításáért és a világbékéért tett erőfeszítéseiért végzett munkájáért, az nagy megtiszteltetés volt, de nem meglepő.
Valójában Cartert legalább ötször jelölték Nobel-díjra, mielőtt elnyerte, Douglas Brinkley amerikai történész Befejezetlen elnökség című könyve szerint. 1978-ban esélyesnek tartották az Egyiptom és Izrael közötti Camp David-i megállapodások közvetítésében játszott szerepéért, és széles körben várták tőle az 1994-es győzelmet a Haitivel kapcsolatos diplomáciai erőfeszítéseiért.

Huszonegy évvel azután, hogy elhagyta a Fehér Házat, Carter Nobel-békedíjat kapott „évtizedekig tartó fáradhatatlan erőfeszítéseiért a nemzetközi konfliktusok békés megoldásainak megtalálásában, a demokrácia és az emberi jogok előmozdításában, valamint a gazdasági és társadalmi fejlődés támogatásában” – áll a Nobel Alapítvány közleményében.
A Nobel-díj tisztviselői akkoriban rámutattak, hogy Carter kitüntetése egyben implicit kritika is volt az akkori amerikai elnökkel, George W. Bush-sal szemben, kormányának Irakkal kapcsolatos harcias kijelentései miatt.

„Egy olyan helyzetben, amelyet jelenleg az erőszak alkalmazásának fenyegetése jellemez” – áll a Nobel-bizottság indoklásában –, „Carter hű maradt azokhoz az elvekhez, amelyek szerint a konfliktusokat lehetőség szerint közvetítéssel és nemzetközi együttműködéssel kell rendezni, a nemzetközi jog, az emberi jogok tiszteletben tartása és a gazdasági fejlődés alapján.”
Gunnar Berge, a Nobel-bizottság akkori elnöke még nyersebben fogalmazott. A díjat „a jelenlegi washingtoni kormányzat által követett irány kritikájaként kell értelmezni” – mondta akkoriban, ahogy azt a The New York Times is idézte. Az Egyesült Államok néhány hónappal később, 2003 márciusában indította el Irak invázióját.

Barack Obama

Barack Obama mindössze kilenc hónapja volt hivatalban, amikor a Nobel-bizottság 2009 októberében bejelentette, hogy elnyerte a Nobel-békedíjat. A döntés kritikát és vegyes reakciókat váltott ki a politikai spektrum mindkét oldaláról, beleértve azt is, hogy Obama vonakodott foglalkozni a nagylelkű döntése által kiváltott jelentős vitával a díj átvételi beszédében.
„Talán a legmélyebb probléma ezzel a díjjal az, hogy egy olyan nemzet fegyveres erőinek főparancsnoka vagyok, amely két háború közepette áll” Irakban és Afganisztánban – mondta. „Tudatában vagyok a fegyveres konfliktusok költségeinek, tele nehéz kérdésekkel a háború és a béke kapcsolatáról, valamint az egyiket a másikkal való felváltására irányuló erőfeszítéseinkről.”
A bizottság a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáért, valamint a multilaterális diplomácia és az „új légkör a nemzetközi politikában” iránti támogatásáért ítélte oda neki a Nobel-díjat. Thorbjoern Jagland, a Nobel-bizottság elnöke így védte meg a döntést : „A kérdés, amit fel kell tennünk magunknak, az az, hogy ki tette a legtöbbet az elmúlt évben a világ békéjének előmozdításáért. És ki tett többet, mint Barack Obama?”

A döntéssel kapcsolatos kritikák azonban csak megsokszorozódtak az elkövetkező években, miután a demokrata elnök jóváhagyta az amerikai bombázásokat Jemenben és más országokban.
sgy