Varósziának, a Famaguszta melletti üdülőhelynek megvan a maga porlepte, elhagyatott, magányában és pusztulásában romantikus varázsa, a nemzetközi sajtó legalábbis időről időre szeret visszatérni a ciprusi üdülőhelyre, hogy elmesélje az egykor pezsgő tengerparti városrész sorsát a nemzetközi konfliktus árnyékában. Varósziát, ahol azelőtt filmszínészek és nemzetközi celebek is szívesen időztek, az 1974-es török bevonulás vágta el a világtól: ez volt az az év, amikor előbb egy görögpárti puccs, majd erre válaszul a török katonai megszállás rázta meg, majd szakította ketté a szigetországot. Ciprus azóta áll két részből: a sziget déli, nagyobbik fele a görög nyelvű, EU-tag Ciprusi Köztársaság, északi harmada pedig az Észak-ciprusi Török Köztársaság, amit a világon egyedül Törökország ismer el. Bár néhány évente neki szoktak futni egy megállapodás tető alá hozásának, ebből soha nem lesz semmi. A felek legutóbb idén év elején álltak fel a tárgyalóasztaltól, azelőtt, hogy még igazából leültek volna mellé. Már a kiindulópontok is összeegyeztethetetlenek voltak. Míg a nemzetközi közösség az egy ország – két entitás, távolról a boszniaihoz hasonló típusú rendezést szorgalmazná, Észak-Ciprus a török vezetéssel a háta mögött a kétország-modellt akarja, és már a tárgyalások előfeltételének is török Ciprus elismerését kéri. Erre Ankarán kívül senki nem hajlandó. Varószia helyzete annyiban sajátos, hogy polgári közigazgatás helyett 1974 óta török katonai megszállás alatt van. A város 14 ezer görög lakója elmenekült, a régi lakóházak és a hetvenes években modernnek számító szállodák kerítések mögött, üresen állnak, még a harangok is némák az elhagyatott városban. Egykori lakói sokáig abban bíztak, hogy előbb-utóbb visszaköltözhetnek, erre azonban azóta sem került sor. A nemzetközi szervezetek hiába követelik, hogy a török hatóságok engedjék vissza az embereket, és fizessenek nekik kártérítést, eszközeik nincsenek, hogy ezt kikényszerítsék. A törököknek más terveik vannak, és a legújabb hírek szerint ezeket el is kezdik megvalósítani. Az észak-ciprusi uralom megtartásával a város egyes részeit fokozatosan megnyitják a civil lakosság előtt: előbb egy keskeny part menti sávot tavaly, de a mostani bejelentés szerint egy újabb résszel is ezt teszik. Ezt ők környezeti szempontból is előnyös helyreállításként kommunikálják, mások szerint azonban a lépéssel a törökök kész tények alá akarják állítani a világot, amivel a terület tartós birtoklásának ágyaznak meg. Mint az ezen a héten Észak-Cipruson járó Erdoğan török elnök mondta: „Nem fogjuk követni a tanácsaikat, azt tesszük, amit tennünk kell. A nemzetközi közösség előbb-utóbb el fogja fogadni a valóságot.” A világ egyelőre nem ezt teszi: a legélesebben tiltakozó Görögországon kívül az EU, az USA és Nagy-Britannia is tiltakozik, és a kérdést az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé akarják venni. Korábban az volt a várakozás, hogy Varószia lesz az, amiről a törökök egy esetleges rendezés során viszonylag könnyebben lemondanának, így a város fontos kártya lett volna a két fél közötti alkudozásban. Törökországnak a jelek szerint azonban más elképzelései vannak, és rendezés helyett az egyoldalú lépések dominálnak. (Csákány)