Szlovákia legnagyobb szégyenének nevezte Luba Lesná, hogy még mindig nem zárták le és nem is folytatják a nyomozást azokban az 1990-es években, maffiamódszerekkel elkövetett bűnügyekben, amelyeknek értelmi szerzője a neves újságíró szerint Vladimír Meciar akkori kormányfő, végrehajtója pedig az Ivan Lexa vezette titkosszolgálat (SIS) volt. Elegendő bizonyíték áll rendelkezésemre, hogy ezt állíthassam. Sokan vannak így, ám a tettesek törvényes felelősségre vonását a miniszterelnök 1998-ban ideiglenes államfőként meghiúsította, mert amnesztiát hirdetett a bűncselekménnyel kapcsolatos valamennyi eljárásra. A napnál is világosabb, hogy Meciar önmagát és kiszolgálóit védte ezzel a felháborító döntésével – mondta Luba Lesna . A szövevényes történet éppen húsz éve kezdődött, amikor a szlovák államfő fiát, ifjabb Michal Kovácot, aki vállalkozóként tevékenykedett, titkosszolgálati emberek tartóztatták fel. Kiráncigálták a gépkocsijából, elektrosokkot alkalmaztak, majd erőszakkal egy palack whiskyt itattak meg vele, azután a csomagtartóba tuszkolták és az autójában a határhoz közeli, ausztriai Hainburg an der Donau rendőrségi épülete elé vitték. Egy órával később névtelen személy értesítette az egyik pozsonyi telefonfülkéből az osztrák hatóságot, hogy a parkolóban találják meg a szlovák elnök elkábított fiát. Arra a kérdésre, hogy kik és miért tették ezt, már húsz évvel ezelőtt is körvonalazódott a kézenfekvő válasz. Néhány héttel korábban a szlovák államfő a pozsonyi parlamentben elhangzott országértékelő beszédében élesen bírálta Vladimír Meciart és kabinetjét, mert a vadprivatizáció során önmaguknak és híveiknek szinte fillérekért milliárdos vagyonokat passzoltak át, korrumpálták az igazságszolgáltatást, közhivatali tisztségekbe pedig még járási szinten is a saját pártkatonáikat ültették. A nagy visszhangot kiváltó éles bírálat miatt a kormányfő bosszút forralt ellene Kovac ellen. Kapóra jött neki, hogy a müncheni rendőrség akkortájt a szlovákiai Technopol külkereskedelmi cég több millió dolláros adócsalási ügyében nyomozott, mert feltételezett német bűntársak is a látókörükbe kerültek. A kihallgatások során az egyik szlovákiai gyanúsított – akiről később kiderült, hogy szoros szálak fűzték a SIS néhány vezetőjéhez – Ifjabb Michal Kovácot is belekeverte a csalásba, ezért őt is beidézték, de nem tudott elmenni Münchenbe, mert a szlovák belügyminisztérium a bűncselekmény alapos gyanúja miatt bevonta az útlevelét. Nyilvánvalóan ezért hurcolták el erőszakkal Ausztriába, abban bízva, hogy majd Münchenbe szállítják, ahol letartóztatják, esetleg elítélik, és így is lejáratják a népszerű szlovák elnököt. Hónapok múltán napvilágra került az a titokban rögzített hangfelvétel is, amelyen Ivan Lexa jelenti a kormányfőnek, hogy az akció sikerült. Ebben azonban nagyot tévedett. Ugyanis a bajor testület később felmentette a gyanú alól az államfő fiát, a titkosszolgálat emberei közül pedig akadt két személy, akik miután tudatosították, milyen bűncselekményhez asszisztáltak, elhatározták, hogy kipakolnak. Egyikük a csallóközi származású Fegyveres Oszkár volt, aki a történtek után egy ideig Magyarországon bujdosott, majd pedig értesüléseink szerint Svájcba költözött, ahol egy plasztikai műtéttel teljesen megváltoztatták az arcát. Itt számolt be a Cseh Televízió (CT) munkatársainak, mi történt valójában 1995. augusztus 31-én Pozsony közelében. Átadta a titkosszolgálati akciót pontosan dokumentáló jegyzeteit és rajzait is. Odahaza maradt társa, Robert Remiás ellen, aki ugyancsak számos bizonyítékot őrzött és vallomást kívánt tenni, 1996. április 29-én pokolgépes merényletet követtek el. A mindössze huszonhat esztendős titkosszolgálati ember a felrobbant gépkocsijában szörnyethalt. A gyilkosságot állítólag a szlovák titkosszolgálattal jó kapcsolatokat ápoló, több magyarországi bűncselekménnyel, többek között az Aranykéz utcai robbantással gyanúsított Jozef Rohác követte el. Mindeközben Vladimír Meciar követelésére három nyomozót váltottak le, mert már közel kerültek a két bűnügy tetteseihez. Miként néhány újságíró is, akiket ismeretlen telefonálók életveszélyesen megfenyegettek, egyikük kollégája gépkocsiját felgyújtották, házának bejárati kapujára pedig döglött macskát akasztottak. Miután lejárt Michal Kovác megbízatási ideje, a pozsonyi parlamentben nem sikerült megválasztani az utódját, 1998 tavaszán néhány hónapra éppen Meciar lett az ideiglenes államfő. Azonnali amnesztiával leállíttatta a nyomozást és a tervezett bűnvádi eljárásokat. 1998 decemberében Mikulás Dzurinda kormánya nemzetközi elfogatóparancsot adott ki a külföldre menekült Ivan Lexa ellen. Őt Dél-Afrikában fogtak el. Ekkor Meciar azonnal lemondott saját képviselői mandátumáról, amelyet volt hű alattvalójára ruházott át, hogy a mentelmi jog védje őt. Ettől azonban nemsokára megfosztották, de éppen az ex-kormányfő rendelete miatt nem tudták bíróság elé állítani. Politikai akarat máig nincs a Meciar-féle amnesztia eltörlésére sem, amelyhez a pozsonyi parlamentben minősített többség kellene, ám Robert Fico kormányfő és az általa vezetett baloldali Smer-SD honatyái vonakodnak a lépéstől, nélkülük pedig nincs esély erre. Tudjuk, hogy a rendelet különösen morális szempontból felháborító, de a jövőre nézve kockázatos precedenst teremtenénk, ha elnöki amnesztiát utólag érvénytelenítenénk – ismételgeti a miniszterelnök. Így aztán Vladimír Meciar háborítatlanul él gyanús pénzekből megvásárolt emeletes villájában. Senkinek sem árulja el, vajon nem tart-e attól, hogy még az életében fény derülhet az igazságra, maffiamódszereire, amelyek miatt regnálásának éveit Szlovákia eddigi legsötétebb időszakának minősítik. Ezt a kort Luba Lesná két nagy sikerű dokumentumkönyvben örökítette meg. ( Népszabadság-Esti Újság )