A pápa idézett a II. vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúciójából, amely megállapítja: a közjó „azon társadalmi életfeltételek összessége, melyek mind a csoportoknak, mind az egyes tagoknak lehetővé teszik, hogy teljesebben és könnyebben elérjék tökéletességüket” (26. pont). A székesegyház felé vezető úton a pápa megcsodálta a Hayna Potosí és az Illimani hegycsúcsok szépségét, a tájba harmonikusan illeszkedő épületeket. A természeti és a társadalmi, politikai, valamint gazdasági környezet szorosan összefüggnek egymással. Ez arra ösztönöz, hogy lerakjuk egy átfogó ökológia alapjait, amely magában foglal minden emberi dimenziót – hangsúlyozta a Szentatya.

Ha a politikát a pénzügyi spekuláció uralja, ha a gazdasági élet pusztán a maximális termelés technokrata és haszonelvű paradigmájára épül, akkor nem lehet sem megérteni, még kevésbé megoldani az emberiséget sújtó nagy problémákat. Szükség van a kultúrára, valamint az etikai és erkölcsi nevelésre, amely előmozdítja a szolidaritás és a személyek közötti felelősség magatartásait. El kell ismerni a vallások sajátos szerepét, amelyet a kultúra fejlődésében betöltenek, valamint azt a hasznot, amit a társadalomnak nyújtanak. A keresztények az üdvözítő jó hír hordozói, amely magasrendű, az egyéni érdekeken túlmutató eszmények megvalósítására ösztönöz.

Ferenc pápa ezután rávilágított a „közjó” és a „jólét” közötti különbségre. A jólét pusztán az anyagi bőségre utal, az önzés irányába mutat. Ilyen értelmezésben ahelyett, hogy segítene, korrupciót szül és a társadalom széthullásához vezethet. A közjó viszont túlmutat az egyéni érdekek összességén, magában foglalja mindazt, ami egy nép összetartását teremti meg.

A társadalom különféle szereplőinek a felelőssége, hogy hozzájáruljanak az egység és a fejlődés építéséhez. Ez a legjobban a szabadság légkörében valósul meg. A keresztények arra kaptak meghívást, hogy a nép körében kovászként hassanak. A hit olyan világosság, amely nem vakít és nem homályosít el, hanem megvilágítja és tisztelettel irányítja minden személy és emberi társadalom lelkiismeretét és történelmét. A keresztény hit jelentős szerepet töltött be a bolíviai nép önazonosságának kialakításában – emlékeztetett rá a pápa, majd hangsúlyozta: a vallást nem lehet pusztán a magánszférába visszaszorítani.

A Szentatya kiemelte még a család jelentőségét, felsorolva a társadalom alapsejtjét fenyegető veszélyeket, mint az otthoni erőszak, az alkoholizmus, a hímsovinizmus, a kábítószerek, a munkanélküliség, a társadalmi bizonytalanság, a magukra hagyott idősek, az utcagyermekek számának növekedése, az olyan álmegoldások, amelyek egyértelműen ideológiai gyarmatosításból fakadnak.

A kapcsolatok hálózata megszilárdítja a társadalmat. Napjaink migrációs problémája jól bizonyítja ezt. Ma nélkülözhetetlen a szomszédos országokkal való diplomáciai kapcsolatok fejlődése ahhoz, hogy elkerüljék a testvérnépek közötti konfliktusokat, és hozzájáruljanak az őszinte, nyílt párbeszédhez. Hidakat kell építeni falak helyett. Bolívia történelmi pillanatot él át: a politika, a kulturális élet, a vallások mind részét alkotják az egység e szép kihívásának. Ezen a földön, ahol a kizsákmányolás, a kapzsiság, a sokrétű önzés elhomályosították az ország történelmét, ma megvalósíthatja az integrációt, új kulturális szintéziseket teremthet. „Mily szépek azok az országok, amelyek legyőzik az egészségtelen bizalmatlanságot, és integrálják a közömbösöket, és ezen integrációból a fejlődés új tényezőjét hozzák létre!” – idézett a pápa Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításából (210. pont).

A Szentatya a következő fohásszal zárta beszédét: „Kérem az Urat, hogy Bolívia, ez az ártatlan és szép föld folytassa tovább haladását, hogy egyre inkább olyan boldog hazává váljon, ahol az emberiség boldogságban és békében él.” A Szent Szűz oltalmazza és az Úr áldja meg bőségesen mindnyájukat. „Ne feledkezzetek meg imádkozni értem, mert szükségem van rá” – kérte végül Ferenc pápa.