A helyzet ugyanis az, hogy míg a homok iránti kereslet egyre  nagyobb, a készletek sok helyen kimerülőben vannak. Vietnamban például annyira megnőtt az anyag iránti igény, hogy az ország már 2020-ra kifogyhat az építési homokból. A homokválsággal a legnagyobb probléma, hogy a legutóbbi időkig senki sem volt tisztában annak mértékével és következményeivel. Míg a szakértők gyakran foglalkoznak azzal, hogy az utak és épületek létrehozása milyen hatással van a környezetre, arról sokkal kevesebb szó esik, hogy az infrastruktúrák létrehozásához szükséges nyersanyagokhoz való hozzájutás milyen környezeti terhekkel jár. A kérdések megválaszolására két évvel ezelőtt több amerikai egyetem kutatói létrehoztak egy közös munkacsoportot, amelynek célja a globális homokhasználattal kapcsolatos tudnivalók és következmények felderítése volt. A szakértők vizsgálták, hogy hol és hogyan bányásszák a homokot, az hogyan jut el a felhasználás helyére, és hogy aztán hogyan és mire használják az anyagot. És közben azt is felmérték, hogy mindezen folyamatoknak milyen társadalmi, gazdasági és környezeti hatásai vannak. Az eredmények alapján a szakértők úgy vélik, hogy legfőbb ideje a homokbányászat, -kereskedelem és -használat nemzetközi szabályozásának. A homok és a murva a legnagyobb mennyiségben bányászott anyagok a világon, amelyek össztömegükben leelőzik mind a fosszilis energiahordozókat, mind a biomasszát. A homok különböző kőzetek és ásványok finomszemű törmeléke, amelyet a szél, a jég vagy a víz hoz létre, és hord el keletkezési helyéről. Az anyag tehát folyamatosan keletkezik, mostanra viszont a felhasználás üteme olyan mértékűvé vált, hogy azt a természetes képződés nem tudja követni. A homokot használják a beton, az üveg és az elektronikus eszközök előállításakor, az útépítés során, a területek feltöltésekor, a palagáz kitermelésekor és a homokos partok karbantartásakor is. 2010-ben a világon csak építési célra 11 milliárd tonna homokot termeltek ki, a legnagyobb mennyiségben az ázsiai térségben bányászva az anyagot. Az Egyesült Államokban az utolsó öt évben 24 százalékkal nőtt a felhasznált homok mennyisége. És ezek csak a hivatalos adatok, amelyek a szakértők vizsgálata alapján jelentősen alábecsülik, hogy mennyi homok kerül ténylegesen kitermelésre. Mindez azért probléma, mert míg a homokigényt hagyományosan helyi forrásokból fedezték, mára sok országban nincs elég az anyagból a szükséges mennyiségek előteremtéséhez. Így a homok nemzetközi árucikké vált, amelynek kereskedelmi értéke az elmúlt 25 évben hatszorosára növekedett. A homokbányászat és -kereskedelem tehát óriási üzlet, és a jogok iránti versengés már többször erőszakba torkollott. A helyzet súlyosságát jól jelzi, hogy Indiában, Olaszországban és a világ más részein már szervezett bűnözői csoportok foglalkoznak az illegális homokkereskedelemmel. A homokbányászat nagy terhet jelent a környezetre, hiszen az anyag eltávolítása megváltoztatja a folyók medrét, a partvonalakat, a vízi és a partmenti élővilágot, és fokozott erózióhoz vezet. A bányászat a kitermelések közelében lakó emberekre is többnyire csak negatív hatással van, egyrészt az élővilág pusztulása miatt, másrészt pedig mert a homokban bővelkedő partok és mocsarak hatékony védelmet nyújtanak a partmenti településeknek a tengertől. Vagyis a bányászat miatt megnövekszik az áradások valószínűsége is. Egy friss jelentés szerint az intenzív homokbányászat például jelentősen súlyosbította a 2004-es indiai óceáni cunami hatásait Srí Lanka területén. A bányászat kapcsán létrejövő nyílt állóvizek továbbá betegségek melegágyaivá is válhatnak. A homoknak tehát nem csak pénzben egyre nagyobb az ára. És ez az ár csak egyre magasabb lesz, ahogy az óceánok szintje növekszik. A szakértői csoport szerint tehát itt az ideje, hogy olyan globális szabályozás szülessen a homokkal kapcsolatos tevékenységekre, amely az anyagot ugyanolyan értékként kezeli, mint a tiszta levegőt vagy a biológiai sokféleséget.