Mivel egy sokrétű, sokféle arcot öltő, ezért nehezen megragadható jelenségről van szó, a kutatók egy hosszú folyamatban munkálták ki azt a meghatározást, amely egyértelműen elválasztja az iskolai zaklatás eseteit a gyerekek közötti erőszakoskodás más formáitól. A nemzetközi szakirodalomban általános elfogadott definíciót Olweus nevéhez köthetjük. Az ő megfogalmazása szerint iskolai zaklatásról akkor beszélhetünk, ha jelen van tudatos, bántó szándék, azaz a zaklató célja, hogy testi vagy lelki fájdalmat okozzon. Ezen túl hatalmi egyensúlyhiány is fenn áll az érintettek között, tehát az áldozatnak az adott helyzetben nincs módja, lehetősége, hogy megvédje magát. Ha mindez csupán egy-egy alkalommal fordul elő, még nem beszélhetünk zaklatásról. Zaklatásról akkor beszélünk, ha mindezek hosszabb ideig, ismétlődően zajlanak. A fiatalok gyakran napi 24 órában és heti hét napon át jelen vannak a virtuális térben, úgyhogy nem meglepő, hogy néhány gyerek a társaik ellen használja ezeket az új eszközöket. Egy egy újfajta terror, több kutató szerint érzelmileg talán még megterhelőbb, mint a hagyományos formája. 2003 októberében történt az interneten kereszül történő megfélemlítés, azaz cyberbullying első tragikus kimenetelű eseménye. A 13 éves Ryan Patrick Halligan gyermekkora óta tanulási nehézségekkel küzdött, s évek óta osztálytársai gúnyos megjegyzéseinek céltáblája volt. A hetedik osztály végére aztán helyzete megoldódni látszott, mert korábbi zaklatójával sikerült zöld ágra vergődnie, sőt, közeli barátságba került egyik csinos osztálytársnőjével is, akivel a nyári szünetben kezdett el chatelni. Ryan várakozással telve tekintett az őszi tanévkezdés elé, remélve, hogy a jövőben talán minden könnyebben megy. Az új tanévben azonban keserű csalódás érte: kiderült, hogy a kibékülés és az új ismeretség csak további eszköz volt megaláztatására. Az interneten kicsalt intim információkat felhasználva az egész iskola előtt nevetségessé tették Ryant. A fiú nem bírta tovább elviselni a folyamatos megaláztatást és végül a házuk fürdőszobájában felakasztotta magát. Ezzel Ryan Halligan lett a cyberbullying első ismert halálos áldozata. Természetesen bárkiből válhat áldozat, de mégis a legtöbb bűnbak azok közül a gyerekek közül kerül ki, akiknek alacsony az önértékelésük, félénkek, visszahúzódóak. Szociális készségei az átlagosnál gyengébbek, vagyis kevés barátjuk van. A legjellemzőbb az, hogy egy különösebb ok nélküli támadásra a gyerek éppen rosszul reagál és mivel nem tudja magát kellőképpen megvédeni, újabb támadások középpontjává válik. A zaklató általában a nemzetközi kutatások szerint azokból a gyerekekből válik, akikkel otthon keveset foglalkoznak a szülei, elhanyagolják őket, vagy következetlenül nevelik őket. Ami viszont minden zaklatóban azonos vonás: fontos számukra a hatalom és örömet okoz nekik, ha másokon uralkodhatnak. A folyamatos stressz, a megaláztatások, annak átélése, hogy senki nem segít rajta, rombolja az önbecsülést, még visszahúzódóbbá, szorongóvá válhat a zaklatott gyerek. Az étvágytalanságtól, iskolakerülésnek át egészen az öncsonkításokig, legvégső esetben pedig öngyilkossághoz vezethet. Forrás: life.hu