Bár az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára részben túl is teljesíti a törvényben rá rótt feladatot, a kép közel sem lesz teljes. Az internetes cím feltehetőleg alaposan le lesz terhelve 2026. november 4-én, amikor kinyílik a felület.

Mint ismeretes október 22-ére tervezték a lista közzétételét ami most csúszik és a szovjet bevonulás évfordulóján teszik közzé az úgynevezett „ügynöklistákat”, azaz az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) kezelésében lévő, egyes beszervezett személyekről szóló adatokat.

A lista alapja a 6-os karton, azaz a beszervezettekről vezetett nyilvántartó lap lesz, emellett a mágnesszalagokon megmaradt elektronikus nyilvántartásban lévő beszervezettek adatait is közzéteszik. Szintén a tervekkel ellentétben már novemberben közzéteszik a beszervezési dossziék nyilvántartására szolgáló B-naplókat is, magukat a dossziékat azonban csak 2027. február végén ismerheti meg a közvélemény.

A Tisza-kormány a kezdetektől azt ígérte, hogy az 1990-ben elmulasztott információs kárpótlást megvalósítja. Ennek érdekében eddig két törvényt és egy kormányhatározatot is hoztak, végül a második törvény lett az, amely újraszabályozza az állambiztonság megmaradt iratainak egész kérdéskörét. A szeptember elején elfogadott törvény felváltja a 2003-as, az ÁBTL létrehozásáról szóló törvényt. A kormány azt ígérte, végre szembenéznek az állambiztonsági múlttal, és minél több adatot hoznak nyilvánosságra.

Az ÁBTL mindent megtett, hogy a törvényben rá rótt feladatot teljesítse, sőt, a B-naplók novemberi nyilvánosságra hozatalával még többet is tett. Azonban arról nem tehetnek, ha a titkosszolgálatok és a döntéshozók úgy gondolják, hogy egyes adatokat és személyeket mégis jobb titokban tartani. Ugyanis – mint azt Cseh Gergő Bendegúz, az ÁBTL főigazgatója kérdésünkre elmondta – a B-naplóknak jelenleg csak az 1957–1962 közötti évfolyamai vannak a levéltárban, azokat közzé is teszik. A BM 1963-ban alakította át az állambiztonságot, azóta működött a BM III. főcsoportfőnökség, az ezt követő időből tehát nem ismerhető meg a nyilvántartás. Márpedig ezekből az időrendben vezetett nyilvántartásokból jóval több beszervezett adatát meg lehetne ismerni, mint amiről jelenleg a levéltárnak információja van. Az ÁBTL mintegy 55-60 ezer nevet tesz közzé november 4-én, kereshető adatbázisban. Ebből 24 ezer a 6-os karton, s mintegy 50 ezer név van a mágnesszalagokon, természetesen átfedések vannak (beszervezési dossziéból mindössze 8 ezer maradt meg). Az állambiztonsági ügynökök számát a levéltár vezetője minimum 150 ezerre becsüli, vannak, akik szerint ennél is jóval többen voltak, tehát csak a kisebbik hányaduk nevét ismerhetjük majd meg. Ha megvannak, akkor az 1963 utáni B-naplókból jóval több név lenne megismerhető, ám valamiért a döntéshozók erről egyelőre nem gondoskodtak. Mint ahogyan jó lenne megismerni az úgynevezett hálózati naplókat is, hiszen a beszervezni kívántak már kaptak egy H jellel kezdődő számot, s a B-naplóba csak akkor kerültek, ha a B-dossziét megnyitották nekik. Az ÁBTL állambiztonsági szakkifejezésekről szóló tájékoztatója szerint a H szám „a hálózati személy azonosításának legbiztosabb eszköze, a hálózati személlyel kapcsolatos iratokat (B-dosszié, M-dosszié, hálózati nyilvántartó iratok) ezen a számon tartották nyilván, amíg azokat nem helyezték irattárba”. Tehát a hálózati naplókban még több adatot meg lehetne ismerni, azonban ezekből a levéltárban egyelőre egyetlenegy darab sincs, bár, mint ahogy a levéltár egyik munkatársa megjegyezte, már nagyon várják őket. Valamikor véletlenül, még a kezdetek kezdetén azért került a levéltárba hálózati napló is, ám mint a 2007-es iratfeltáró bizottság jelentéséből kiderült, a katonai elhárítás 2002-ben 61 hálózati naplót (amely 25 313 hálózati személy adatait tartalmazta) visszakért a levéltártól. Szintén e Kenedi János vezette bizottság jelentése szerint a hálózatot igazán e naplókból lehetne rekonstruálni. A katonai elhárításról leírtak szerint a 61 hálózati napló alapján „a teljes III/IV. hálózat rekonstruálható”. A hírszerzés, a III/I-es csoportfőnökség iratainak ismertetésekor azt írták, hogy „a selejtezések ellenére feltárható a hírszerzés tevékenysége, és lehetséges a hálózati kör rekonstruálása. Megmaradt ugyanis a hálózati napló, amely minden beszervezett személy adatait tartalmazza”. Mint a jelentésből kiderült, csak majdnem mindenkiét, mert egy oldalt az egyik tiszt kitépett a hírszerzés hálózati naplójából. Ha már a törvény „az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének teljes körű feltárásáról” szól, akkor nehezen érthető, miért nem lesznek nyilvánosak a hírszerzés ügynökeinek adatai. Nyilván nem teljes körű nyilvánosságról lehet szó, hiszen például a határon túli magyarok között történt beszervezések okot adnak a további titkosításra. De ezeket nyilván le lehet válogatni, s az érintettek nagy részét nyilvánosságra hozni. De a hírszerzés annyira nincs benne a törvényben, hogy míg a 6-os kartonok nyilvánosságra hozatalát nevesítik, a hírszerzők által használt 5-ös kartont nem. Ugyanígy a mágnesszalagoknál a H jelű szalag tartalmát, amely a belső elhárítás, kémelhárítás, katonai elhárítás és hírszerzés beszervezetteiről tartalmaz adatokat, nyilvánosságra hozzák, az I jelű nyilvántartásét, amely a polgári hírszerzés ügynökeinek adatait tartalmazza, nem. Nem igazán érthető, ezekre miért nem terjed ki a nyilvánosság, ha már minél teljesebb körű ügynöklistát szeretne látni a kormány az interneten. Kérdés, hogy a kormány által a nyáron elrendelt irat-felülvizsgálat és iratátadás milyen anyagokra terjed majd ki, esetleg a még át nem adott nyilvántartások a részei lesznek-e.

A Belügyminisztérium azt közölte , hogy ők az Alkotmányvédelmi Hivatalban 100, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnál 18 iratfolyóméternyi anyagot vizsgáltak át, és ezek 85 százalékát átadják majd a levéltárnak. Az ÁBTL tájékoztatója szerint eddig hozzájuk 7,5 iratfolyóméternyi került az Alkotmányvédelmi Hivataltól, a szakszolgálattól semmi. A Honvédelmi Minisztérium azt válaszolta, hogy 33 iratfolyóméternyi dokumentumot adnak át a volt katonai elhárítástól a levéltárnak, ebből eddig 2 ment át, de „a fennmaradó iratanyag átadásra történő előkészítése folyamatban van, azok az ÁBTL-lel egyeztetett időpontban kerülnek majd átadásra”. A volt katonai hírszerzés, amely nem a BM, hanem a HM alá tartozott a kádári időkben is, mindössze 1 iratfolyóméternyi anyagot talált, amit átadhatna. A levéltár tájékoztatása szerint a polgári hírszerzés, az egykori BM III/I csoportfőnökség irataiból eddig 16 iratfolyóméternyit adott át az új rendelkezések alapján. Az át nem adott iratokról a szolgálatoknak tájékoztatást kell adniuk a Minősített Iratok Felülvizsgálatát Segítő Tanácsadó Bizottságnak, amely tagjainak jelenleg a nemzetbiztonsági ellenőrzése folyik. Ők várhatóan november 4-én kezdhetik meg működésüket, a bizottság elnöke Rainer M. János történész lesz. A szolgálatok a felülvizsgált iratok teljes köréről beszámolnak a bizottságnak, amely a minősítés feloldására vagy fenntartására hivatalos javaslatot tehet.<

Melléthei-Barna Márton, a Tisza-frakció tagja, az állambiztonsági nyilvántartásokról szóló törvény beterjesztője a parlamenti vitán azt mondta, hogy „a Tisza-kormány a rendszerváltás adósságát kívánja rendezni azzal, hogy nyilvánosságra hozza a diktatúra során a hálózatokkal együttműködő személyek listáját, azok beszervezési kartonját a múlt megismerése és feldolgozása érdekében”. A teljes körű adósságrendezés még várat magára.

( K.G.)