Jelenleg mintegy 1364 gyermek él veszélyeztető családi környezetben, 21 212 gyermek alternatív gondoskodásban, közülük 7000-et elsősorban a szegénység vagy a megfelelő életkörülményekhez szükséges szolgáltatások hiánya miatt emeltek ki a szülői környezetből – a többi között ez is elhangzott az UNICEF ülésén, miután újra az ENSZ elé került a magyar gyerekek helyzete.

A szervezet hazai képviseletében Mészáros Antónia ügyvezető igazgató nemcsak a problémákról beszélt, hanem konkrét reformjavaslatokat vitt az ENSZ elé, amiket a gyermekvédelmi szervezet a Gyerekjogi Civil Koalícióval egyeztetve fogalmazott meg. Az időzítés nem véletlen: a nemzetközi közösség fórumán öt év után a tagországok ismét áttekintik hazánk emberi jogi teljesítményét, és javaslatokat tesznek annak további erősítésére, ami az új politikai időszak kezdetén különösen fontos mérföldkő lehet. A rendszer súlyos elhelyezési válsággal is küzd. 2026 áprilisában 325 csecsemő és kisgyermek élt kórházban, közülük négyből háromnak már nem volt egészségügyi oka arra, hogy ott maradjon. Eközben 1364 gyermek még mindig veszélyeztető családi környezetben élt, további 1207 pedig már gyermekvédelmi gondoskodásban várta a számára megfelelő elhelyezést. A beszámolóban elhangzott, hogy Magyarországon az elmúlt két év közéleti vitáit és a 2026-os választásokat jelentős mértékben meghatározták a gyermekvédelmi botrányok, az intézményi működéssel kapcsolatos kérdések és a gyermekek védelméről szóló társadalmi párbeszéd. A gyermekvédelem az egyik legfontosabb közéleti témává vált, az új kormány pedig a terület átalakítását kiemelt prioritásként kezeli.

Az UNICEF Magyarország szerint a mostani helyzet ritka lehetőséget jelent arra, hogy a gyermekeket érintő ügyekben a politikai vitákat felváltsa a bizonyítékokon alapuló szakpolitika. Mészáros Antónia úgy fogalmazott, fel kell tenni a kérdést: vajon minden magyar gyerek biztonságban van-e, megkapja-e a szükséges segítséget, családban nőhet-e fel, hozzáfér-e a megfelelő oktatáshoz és van-e kihez fordulnia, ha bajban van, akkor is, ha például lelki nehézségekkel kell megbirkóznia.

Három olyan területre hívta fel a figyelmet, ahol a gyerekek jólléte különösen sürgős beavatkozást igényel. Kijelentette: a legkiszolgáltatottabb gyerekeket ma sem védi eléggé a rendszer, a gyerekek mentális egészsége egyre nagyobb kihívás, nem indul minden gyerek ugyanolyan esélyekkel az életben, illetve sokan nem kapnak időben segítséget. A rendszer pedig súlyos elhelyezési válsággal is küzd. Az állami gondoskodásban élő gyerekek közül minden ötödik számolt be arról, hogy volt már bántalmazás áldozata, a gyámok 38 százaléka pedig tudott legalább egy olyan esetről, amikor egy gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermeket szexuális kizsákmányolás ért. Az országon belül komoly egyenlőtlenségek tapasztalhatók a gyermekek ellátását, fejlesztését és védelmét illetően.

Ma több mint 115 ezer sajátos nevelési igényű gyermek tanul a magyar oktatási rendszerben, a szakemberhiány és az igényekhez igazított oktatás minimális feltételeinek hiánya azonban sok gyermek számára jelent korlátot a fejlődésben. Heves megyében például a roma sajátos nevelési igényű gyerekeket két és félszer nagyobb valószínűséggel diagnosztizálják enyhe értelmi fogyatékossággal, mint nem roma társaikat. A roma gyermekek 62 százaléka többségében roma tanulókat oktató iskolába jár, és közülük csak 43 százalék fejezi be középfokon tanulmányait, szemben a teljes népességre jellemző 87 százalékos aránnyal. Az iskoláskorú gyermekek több mint fele számol be rendszeresen többféle pszichoszomatikus tünetről. A 15 éves lányok esetében ez az arány eléri a 77 százalékot.

Az UNICEF Magyarország saját kutatása szerint az iskolapszichológusok 92 százaléka rendszeresen találkozik szorongással, 61 százalékuk depresszióval, 51 százalékuk pedig önsértéssel. A Kék Vonalhoz érkező, önsértéssel kapcsolatos megkeresések száma 2020 és 2025 között több mint hatszorosára nőtt, miközben 2024-ben több mint 20 ezer gyermeket mindössze 16 gyermekpszichiátriai járóbeteg-intézmény látott el.

Az UNICEF Magyarország szerint a novemberi ENSZ-felülvizsgálat lehetőséget kínál arra, hogy a következő években a gyermekeket érintő döntések középpontjába az adatok, a szakmai bizonyítékok és a gyermekek valós tapasztalatai kerüljenek. A gyermekek jövője nem egyetlen intézmény, szervezet vagy kormány ügye, hanem közös felelősségünk. A gyermekvédelmi szervezet bízik abban, hogy a most kezdődő folyamat hozzájárul ahhoz, hogy minden Magyarországon élő gyermek biztonságban, egyenlő esélyekkel és szükségeinek megfelelő támogatással nőhessen fel és teljesedhessen ki.

( G.M.)