Diáknapokat sok városban szerveznek és nemcsak középiskolásoknak, hanem egyetemistáknak is. A program helyszínenként változik, de van egy közös jellemzőjük: a résztvevők színes, hangos és főleg vidám, humorral fűszerezett felvonulás keretében mutatkoznak be, a csapatukat jelképező egyenpólókban, zászlókat lengetve. Kézdivásárhelyen május első hétvégéjén szervezték meg a különböző vetélkedőkkel, sportszámokkal és bulikkal tarkított eseményt, de nem minden városlakó örült együtt a fiatalokkal.

A diáknapok kezdetét jelképező felvonulásról a fiatalokat biztató alpolgármester, Szilveszter Szabolcs tett közzé egy rövid videót. A pozitív reakciók mellé hamarosan negatívak is társultak, láthatóan felnőttek részéről. A hozzászólásokból kiderül, hogy sokan félreértették a parádé lényegét. Voltak, akik politikai pártokhoz kötötték a megmozdulást, másokat a jókedvű társaság érdemjegyei aggasztottak, és mint írták, szerintük szórakozás helyett tanulni kellene, hiszen a mai fiatalok „buták, mint a föld”. Leginkább mégis azt fájlalta az idősebb korosztály, hogy az egyik csapat egyenpólójára rózsaszín női fürdőruha volt nyomtatva, és ezt fiúk is viselték.

Ezen felháborodva a Facebook-felhasználók a diáknapokat a Pride-hoz, LMBTQ-mozgalomhoz – azaz a szexuális kisebbségek jogaiért kiálló közösségekhez – hasonlították, és megjegyzéseket tettek a többségében kiskorú fiatalok nemi identitására, szexuális orientációjára. Akadt olyan is, akit annyira kihozott a sodrából a felvonulás, hogy külön bejegyzést szentelt neki, ám ezt azóta törölte a szerző. Itt volt olvasható az a hozzászólás is, amelyben egy helyi diák öltözködési stílusát és viselkedését kritizálta egy felhasználó, hozzátéve azt is, hogy szerinte „akasztófán lenne a helye, nem pedig a fiatalok társaságában”.

Ezt a diákok és szülők már nem egyszerű sértésként, hanem fenyegetésként értelmezték. A személyeskedő üzeneteket olvasva Vargyasi Bálint, a diáknapok főszervezője úgy érzi, hogy a diákok felé irányuló gyűlölethullám rendkívül aggasztó és elítélendő. Amint a Székelyhonnak is elmondta, a cél változatlan: szeretnének közösséget építeni, teret adni a fiataloknak az együttműködésre, lehetőséget kínálni a kibontakozásra. Nem szeretné, ha a rendezvényükre egyfajta tiltakozásként tekintetének, és összemosnák a politikával. A kritikának mindig van helye, de a gyűlöletnek és fenyegetésnek nincs.

Ezeket a megnyilvánulásokat egyértelműen elítéljük, és fontosnak tartjuk, hogy közösségként is kiálljunk az ilyen jelenségek ellen” – nyomatékosította a végzős főszervező, aki harmadszor is vállalta idén ezt a feladatot.

A történtek után volt diákok, édesapák és édesanyák, pedagógusok, sőt iskolaigazgatók is kiálltak az ifjúság mellett, a Facebookon igazi trenddé vált a „nebántsdafiatalokat” KézdiHangja címkék használata. Sok felnőtt nem értette, hogyan kerekedhetett ekkora felháborodás egy diákrendezvényből, hiszen amit viseltek, csupán jelmez volt, éppúgy, mint farsangkor, és ezt humorosnak, nem megbotránkoztatónak szánták. Amint egy gyermeke mellett kiálló szülő is írta: a fiatalok nem provokáltak, nem bántottak senkit, mégis elítélték őket.

Ki kell állni mellettük, és a nyitottság, elfogadás, erőszakmentesség mellett – tette hozzá. A kézdivásárhelyi diáknapokat hét év kihagyás után, 2024-ben hívta újra életre egy lelkes, tettre kész csapat, mert úgy érezte, a céhes város diákéletére ráfér a felpezsdülés, sokan hiányolják a nagyobb városokban megszokottnak számító rendezvényt. A számításaik beváltak, hiszen évről évre egyre több középiskolás kap kedvet a részvételhez: míg 2024-ben hetvenen, addig idén több mint kétszázan tették próbára magukat a vetélkedőkön.

Kilenc hónapon át készültek rá, csaknem ötven fiatal vett részt a szervezésben. Noha az idei kiadást kissé beárnyékolták a negatív vélemények, a diákszövetség kitart a helyi ifjúság érdekei mellett, és szándékaik szerint továbbra is megszervezik a diáknapokat.

székelyhon.ro