Tudnotok kell, hogy amennyire az erőnkből és a lehetőségeinkből futja, mindent megteszünk, hogy jobb és méltóbb körülmények közt élhessetek, nevelkedhessetek. Tudnotok kell, hogy szégyenkezünk és sajnáljuk, hogy nem tudtunk korábban hatékonyan segíteni, hogy nem voltunk elegen ahhoz, hogy megvédjünk titeket” – ezt írták civil szervezetek képviselői, szakemberek, közszereplők és – ahogy fogalmaztak – jó szándékú felnőtt állampolgárok még tavaly egy nyílt levél formájában az állami gondoskodásban élő gyerekeknek. Az aláírók ezzel is kifejezték mélységes felháborodásukat a bántalmazások, azok elhallgatása, eltussolása miatt.

Szakértők szerint bár szóban családbarát országnak lett kikiáltva Magyarország, a családokra épül a társadalmi rendszerünk, továbbá minden helyzetben a gyerek az első, és ők a legnagyobb kincs, de sajnos az állam olyan mély nyomorban tartja a társadalom egy részét, amely önmagában is már egyfajta bántalmazás.

Egy hatéves kisgyereknek itt Borsodban is többéves lemaradása van, mire iskolába kerül. Akikkel most találkozunk először 5 éves korukban, alapszavakat nem tudnak, ha azt kéri az iskolában a tanító néni a gyerektől, hogy húzzon ferde vonalat vagy karikázzon be öt vitorlást, nem tudja megcsinálni, ha nem ismeri ezeket – mondta egy bennfentes az esti Újságnak.

A mélyszegénység és ezzel összefüggő élethelyzetek állnak annak a hátterében, hogy csecsemők, kisgyerekek kerülnek be a gyermekvédelmi szakellátásba, tízből kilencen emiatt szorulnak állami gondozásra. Az, hogy kiemelik őket otthonról, a könnyebb megoldás az állam részéről. Pedig helyzetük nem a gyerekvédelem eszközeivel lenne megoldható, hiszen a szülők támogatásával, ellenőrzésével, a gyerekek fejlesztésével ez elkerülhető lenne.

Az Esti Újság az elsők közt írta meg, még 2024-ben, hogy 300 kórházban rekedt újszülött, és csecsemő akár élete első évét is egészségügyi intézményben kezdi, mert a családjukhoz az otthoni körülmények miatt nem mehetnek. Nem ritka, hogy a szülők ragaszkodnak a gyerekükhöz, ám a hatóságok nem engedik őket haza. Közben a gyermekvédelmi szakellátásban sincs hely a kicsik számára, mert legalább 2000 nevelőszülő hiányzik a rendszerből. Így az egészségügyi intézményekben tartják őket, ahol életkoruknak megfelelő ellátást, szeretetet, gondoskodást nem kapnak. A gyermekek helyzetéről szóló jelentést immár 10 éve a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány készíti. A legutolsó, 2024-re vonatkozó dokumentumban például arról írnak, hogy abban az évben több mint harminc, gyermekjogi szempontból releváns jogszabály született, a szabályozást továbbra is a rendeleti jogalkotás, illetőleg a különböző tárgyú és jogterületeket érintő törvények elfogadása jellemezte. A gyermekjogokat is érintő jogszabály-javaslatokat nem előzte meg kellő ideig tartó és részletes társadalmi és szakmai vita, nem voltak hatásvizsgálatok. A 2023-as jelentés szerint nehéz volt gyereknek lenni és gyereket nevelni, az infláció miatt minden kiadás ötödével többe került a családoknak. Az ingyenes, helyi szolgáltatások sok helyen nem elérhetőek, vagy nem megfelelőek, a gyerekek harmada nem fért hozzá a lakóhelyén óvodai neveléshez, és évek óta nő azoknak a gyerekeknek a száma, akik a lakóhelyükön nem jutnak hozzá háziorvosi ellátáshoz.

A gyermekvédelem mellett más szociális terület is katasztrofális helyzetben van. Éveket kell várnia egy nyugdíjasnak, ha idősotthonba szeretne költözni. Körülbelül annyi a férőhely, ahányan várakoznak. A demenseket, a mozgássérülteket, az alzheimereseket pedig szinte egyáltalán nem lehet elhelyezni. Az idősotthonok között vannak államiak, önkormányzatiak, egyháziak, magánkézben lévők. Az épület és a szobák minősége, a szolgáltatások köre nagyon különböző, ahogy a térítési és bekerülési díj is. Van, ahol csak a nyugdíj 80 százalékát kell fizetni havonta, másutt a korábbi lakás vagy ház árát is elérheti a beköltözés költsége. A kisnyugdíjasok kiszorultak a rendszerből, és ez a folyamat évek óta erősödik. A jogszabály szerint a fenntartó nem mérlegelhet a várakozók között az anyagi lehetőségek alapján, de ahol a beugró több millió forint, vagy magas a havidíj, ott ez bizony megtörténhet. Akinek jobb az anyagi lehetősége, hamarabb és jobb intézetbe kerülhet. Akinek alacsonyabb a nyugdíja, az állami vagy önkormányzati szektor felé terelődik, a magánkézben lévő intézeteket nem tudja megfizetni. Pontos adatok viszont nincsenek erről, inkább csak a visszajelzések alapján lehet ezekre következtetni. Gyarmati Andrea szociológus 2019-ben az Idősödés, idősellátás című elemzésében írt arról, hogy a 65 év feletti korosztály létszáma 1,8 millió, közülük 1,3 millióan élnek valamilyen korlátozottsággal. A szakellátást az idősek otthonában az idősek 3 százaléka tudja igénybe venni, a várakozók száma meghaladja az ellátást igénybe vevők felét, az utóbbi 8 évben központi állami fenntartásban működő idősek otthonában új férőhely nem jött létre. Van település, ahol az idősek 80 százaléka számára biztosított az ellátás, máshol csak néhány százalékban. Gondozás szempontjából az egyik leginkább rászoruló csoportnak az egyedül élő idősek számítanak.

Sok más ok mellett az érdemi béremelés elmaradása nemcsak létszámhiányt, hanem súlyos minőségcsökkenést, a szakmaiság elvesztését, a fekete munka erősödését okozta ezen a területen. Jellemző lett a feketén foglalkoztatott házi idős- vagy fogyatékos gondozó, a zsebből zsebbe fizetős munka. A fogyatékossággal élők ellátását végző rendszer működéséhez szükséges szakmai tudás birtokában lévő, diplomás szociális munkások, pedagógusok, gyógypedagógusok is elmenekülnek, mert már bárhol máshol sokkal magasabb bérért dolgozhatnak. Az elmúlt években a nemzetgazdasági átlagbérnek mindössze a 70-75 százalékát keresték a a szociális ágazatban dolgozók, ezzel a legrosszabbul keresők közé tartoznak.

A 2011-ig hatályos alkotmányban még az szerepelt: „a Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz.

A nyugdíjasok helyzete is folyamatosan romlik 2010 óta, miután hangzatos szavak mellett az Orbán-kormány csak a nyugdíjak reálértékének megőrzését vállalta. Ez azt jelenti, hogy a havi ellátás reálértéke a nyugdíjba vonulás után élethossziglan nem emelkedik, hiszen a kormányzat csupán a nyugdíjba vonuláskori életszínvonal fenntartását garantálja. A gazdasági fejlődés eredményeiből az idősek nem részesülnek. A csupán inflációkövető nyugdíjemelési rendszer tehát évről-évre növekvő feszültséget generál, mert folyamatosan nyílik az olló az aktívak és a nyugdíjasok között, hiszen a reálkeresetek általában emelkednek, a nyugdíjak reálértéke viszont stagnálásra van ítélve. Ezt a KSH adatai is megmutatják, hiszen 2010-ben az egy ellátottra jutó nyugdíjak, ellátások, járadékok és egyéb járandóságok átlagos értéke a nettó átlagkereset 74 százaléka volt, mára 50 százalék alá süllyedt. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2024-ben a 65 éves és idősebbek szegénységi aránya drasztikusan, 15,2-ről 24,6 százalékra nőtt egy év alatt, ami azt jelenti, hogy körülbelül 550 ezer idős él a szegénységi küszöb alatt, miközben 2010-ben 110 ezren voltak ebben a helyzetben.

( Csákány Tibor )