A bulvár média címlapsztorija volt az elrabolt mezőtúri kislány esete hosszú ideig, akit olasz édesapja 13 éve keresett hiába , s tett tűvé mindent szeretett kislányáért. De úgy tűnik van itt sok sok furcsaság, érthetetlen esemény, s sok sok kis bibi ezzel az üggyel.

Kezdjük az elején. A kislány bár Olaszországban született pár hónapos kora óta Magyarországon, Mezőtúron él édesanyjával és nagymamájával. Ezt pedig bizonyítja igen sok hivatalos irat is.

De nézzük sorban ezeket. Chantalnak volt magyar TB kártyája 2012- től, sőt adókártyája is. A Magyar Államkincstár az édesanyának családi pótlékot fizetett, és gyermekgondozási segélyt is. Mindez pedig miért fontos az ügyben ? Hát ezen iratokban és dokumentumokban mind ott van az édesanya vagy épp Chantal lakcíme is feltüntetve ! Sőt képzeljék csak el az elrabolt vagy csak elhozott kislánynak volt és van magyar személyije és lakcímkártyája is !!

Így nekünk nagyon nagyon fura, sőt érthetetlen is, hogy akkor 13 évig miért kellett keresni a magyar és az olasz nyomozóknak, s az Interpolnak is Chantalt ? Hogyan is tettek a kislányért tűvé mindent, elméletileg ?

Nekünk úgy tűnik bőven elég lett volna az OEP-nél vagy a Belügyminisztériumnál vagy a NAV-nál, a Kormányhivatalnál és más állami rendszerben rákeresni a kislány nevére vagy édesanyjáéra és utána járni, hogy mi a lakcíme és hol él, és bizonyosan nem tartott volna ez a fura és rejtélyes, már már misztikumnak tűnő emberrablásnak beállított eset sikeres megoldása ilyen hosszú ideig. Mert a mai világban úgy véljük csak van a rendőrségnek hozzáférése minden adatbázishoz ?! De ha nincs csak tudnak kommunikálni telefonon, e-mailen, faxon, személyesen. Természetesen benne van a pakliban, hogy ezt mi mind rosszul gondoljuk s tévedünk.

Persze az is lehet, hogy a nyomozók rossz nyomon indultak el ! Lehet nem is gondolták, hogy egy elrabolt kisgyermeknek van lakcíme hivatalosan ! Sőt lehet abba se gondoltak bele, hogy itt szó sincs gyerekrablásról.

Mindezek tekintetében igencsak érthetetlen, hogy miért épp tavaly nyáron kellett fegyveres rendőröknek lecsapni a kislányra és édesanyjára Mezőtúron egy látványos akcióban. Volt itt minden kérem szépen, mint a moziban. Szirénázó rendőrautók, álig felfegyverkezett rendőrök, kommandósok, hatalmas puskákkal. Mint egy amerikai akciófilmben. Így fogták el Chantalt és édesanyját Mezőtúron kora reggel, de tegyük hozzá legalább nem hajnalban.

Úgy tudjuk a rendőrségen másnap hajnalig tartották fogva a kis Chantalt és ki is hallgatták. Igaz ezen a kihallgatáson úgy tudjuk se az apja, se az anyja, se a nagymamája nem volt jelen.

Chantal az olasz édesapjával is itt a rendőrségen találkozott majd egy napnyi várakozás után, félelemben, rettegésben, éhesen, és álmosan. Milyen csodás és mesés találkozó lehetett ez, apa és lánya között? Meghitt, idilli és érzelmekkel teli, illetve nem.

Próbáltunk Chantal édesapjának az ügyvédjénél is érdeklődni, kérdéseket feltenni de mereven elzárkózott mindentől a tisztelt doktornő. Sőt megtiltotta, hogy bármit is írjunk, mi legalábbis így értelmeztük sorait. Nos érdekes és elgondolkodtató ez is. Sőt fura. Kérdések sokasága pörög a fejünkben de ezeket inkább most elhesegetjük.

A Blikk korábban ezt írta a nagy megtalálásról. 13 évvel az eltűnése után Magyarországon találták meg azt a kislányt, akit az édesanyja rabolt el, amikor a gyerek még csak 14 hónapos volt. Az apa, Andrea Tonello a Blikken keresztül is többször próbálta megtalálni a kislányt, mindeddig eredménytelenül. Talán senki nem hitt már abban, hogy egyszer csak meglesz a gyerek. Hat éve azt írtuk, a mezőtúri anya oda, haza vitte a gyereket. És most ott is találták meg.. A kis Chantal Tonello eltűnéséről rengeteg alkalommal írt a Blikk. A kis Chantalt a magyar édesanyja, Klaudia és olasz apukája, Andrea együtt nevelte hónapokig Olaszországban, aztán az anya Magyarországra hozta a kicsit és itt Chantalnak nyoma veszett. Mindkét ország bírósága jogerősen az édesapának ítélte a gyermeket, de évek alatt semmilyen előrelépés nem történt az ügyben. Anno az apa az olasz ügyvédeken keresztül perújrafelvételi kérelmet adott be Olaszországban.

Nagyon bíztam benne, hogy hamarosan megölelhetem a kislányomat- mesélte akkor a Blikknek Andrea, az édesapa, aki megtörten úgy fogalmazott, nemhogy előrelépés történt volna az ügyben, inkább rosszabbra fordultak a dolgok.

Az Interpol kapcsolatba lépett Klaudia ügyvédjével, hogy egyezségre jussunk Chantal ügyében. Ezt követően került sor egy találkozóra Budapesten, ahol első kérésként az hangzott el, hogy Klaudia ellen minden panaszt vonjak vissza, és mondjak le arról, hogy a lányomat visszaviszem Olaszországba – idézte fel Andrea, akitől az anya pénzt is kért a gyereknevelés költségeire. A gyereket akkor az apja legalább háromhetente látni akarta, de ebből nem lett semmi. Az anyát pedig a föld nyelte el a gyerekkel - mármint elvileg folytatta az apa. Mert 2019-ben azt írtuk, hogy a mezőtúri származású Klaudia haza, Mezőtúrra hozta a lányt.-írta a bulvár lap.

Chantal ügyében a nagy fordulatról 2025.júniusában a La Republicca számolt be, amit a Telex szúrt ki. A padovai kislányt az apa, Andrea folyamatosan kereste, szó szerint megmozgatva a világon mindent, hogy megtalálja.2023-ban felhívást intézett Giorgia Meloni miniszterelnökhöz is. A nyomozást hosszú ideig követte az olasz rendőrség a velencei főügyészség koordinálásával. Az olasz lap szerint a bujkáló anyára magyar és olasz rendőrök közösen csaptak le. 2018-ban hoztak létre egy közös olasz–magyar nyomozócsoportot, kifejezetten a kislány felkutatására. De további hét évbe telt, mire megoldásra találtak az ügyben. Az anyát, Klaudiát az olasz lap szerint őrizetbe vették.

Az Országos Rendőr-főkapitányság ezt a közleményt adta ki az elfogáskor.

A Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda Célkörözési Osztálya az olasz hatóságok felkérésére, velük folyamatosan együttműködve kereste azt a nőt, akit emberrablás miatt európai elfogatóparancs alapján köröztek, mivel olyan információk merültek fel, hogy hazánkban lehet kislányával, akit pedig eltűntként kerestek. A két személy tartózkodási helyét sikerült azonosítani, majd a nőt június 12-én Mezőtúron elfogni. Vele volt kislánya is.-írta az ORFK.

A kérdések sokasága közül adódik az egyik, miképp lehet egy gyereket elrabolni, ha az egyik szülőnél van ? Mi ezt nem nagyon tudjuk értelmezni. Sehogy sem. Mindkét szülőnek joga van a közös gyermeküket nevelni, ugyan olyan jogok illetik meg, hacsak a bíróság erről másképp nem rendelkezik. Persze ha egy peres eljárás során az adott szülő nem kapja meg a gyermeket a másik szülőtől az sem emberrablás, csak családi állapot megváltoztatásának számít. Mi legalábbis így véljük s talán Chantal ügyében is ez történt.

Tény kérdése, hogy úgy tudjuk Chantalt bár már elmúlt 14 éves igazából egyik hatóság sem hallgatta meg, hogy ő mit szeretne, mit akar. Ő egyelőre ennek a családi ügynek vagy káosznak a szenvedő alanya akárhonnan is nézzük. S tárgyként kezeli mindenki a lányt, ami szintén aggasztó.

Úgy tudjuk Chantal egyházi iskolába jár Mezőtúron. A 14 éves lány szépen tanul, sokat olvas és szeret iskolába járni. Sőt itt biztonságban is érezheti magát és talán ez egy menedékhely neki, ahol nem kell attól rettegnie, hogy jönnek a fegyveres rendőrök. Ahol az édesapa és az édesanya mindennapi küzdelméről nem kell beszélnie, ahol a körülötte zajló Gyámügyis és egyéb jogi perpatvarokról elfeledkezhet picit. Kizárhatja ezen igencsak terhes gondokat.

A kislány élete továbbra sem egyszerű, mert a TB jogviszonyát felfüggesztették. Úgy tudjuk egy jogász tette mindezt de lehet ez csak kósza mezőtúri pletyka. Hogy mi volt ezzel a cél az nekünk nem világos, mert ezen lépés miatt úgy éli a mindennapjait Chantal, hogyha bármi baja esne, csak pénzért kaphatna egészségügyi ellátást. Azaz konkrétan ezzel valaki veszélyezteti a kislány életét !

Úgy tudjuk Chantalt most azzal terhelik a lelkét legfőképp és a mindennapjait, hogy olasz személyi igazolványt kell csináltatnia, mert ez az édesapja kívánsága feltehetőleg. Persze ez is érthetetlen számunkra és fura, hisz a lánynak van magyar személyije, lakcíme is. Itt tanul, magyar állampolgár és Mezőtúron lakik. Olaszul pedig egy szót se beszél és a körülményeket elnézve nem is fog megtanulni, már csak dacból sem.

Összegezve ezt a sajnálatos ügyet ideje lenne mindenkinek meghallgatni és figyelembe venni Chantal véleményét, hogy mit szeretne ez a kislány ! Itt lenne az ideje hagyni ezt a kislányt, hogy legyen még egy kis boldog és önfeledt gyermekkora, és nem nehezíteni az életét és nem stresszeltetni !

S milyen jó lenne végre az 1991. évi LXIV. törvényt, a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény 13. cikkejét is sokaknak értelmezni és szem elött tartani.

1. A gyermeknek joga van a véleménynyilvánítás szabadságára. Ez a jog magában foglalja mindenfajta tájékoztatás és eszme határokra tekintet nélküli kérésének, megismerésének és terjesztésének szabadságát, nyilvánuljon meg az szóban, írásban, nyomtatásban, művészi vagy bármilyen más, a gyermek választásának megfelelő formában.

( Csákány Tibor, fotó: Blikk )