Mondhatni csehül álla gyermekvédelem. Ennek egyik legfőbb oka, hogy 600-700 új nevelőre, gyermekfelügyelőre lenne szükség, ám az üres álláshelyeket tartósan nem tudják feltölteni, így a bezárt csoportok üzemeltetése a közeljövőben megoldhatatlan feladat – mondta egy neve elhallgatását kérő, de a teljes ellátási rendszerre rálátó szakember.

Országos szinten 120 gyermekotthoni csoport, és lakásotthon van zárva, ebből a fővárosban csaknem 40. Csak a példa kedvéért 2015 óta nem működik az Aga utcai gyermekotthonban két csoport, a Menyecskei utcaiban 2 speciális szükségleteket ellátó csoport, és 4 másik. 2024-ben a szakemberhiány miatt egymás után zártak be további helyek, Szabolcsban 10-, Békésben 8 csoportot nem tudnak működtetni.

Évek óta probléma, de 2024 óta különösen nehézzé vált a veszélyben élő gyerekek elhelyezése, a munkatársaknak hatalmas munkát kell fektetniük abba, hogy találjanak számukra férőhelyet. A jelenlegi bérezési feltételek mellett nincs esély arra hogy a helyzet pozitív irányba változzon, hisz a nettó 300-350 ezer forintos fizetésnek nincs megtartóereje. A szakemberek közül sokan lényegesen kisebb mentális terhelést jelentő állást keresnek, hiszen a gyermekvédelmi szakellátásban egy gyermekfelügyelő 10-12 eltérő korú kiskorú mellett 12 órás műszakban dolgozik, sokan nem egy- hanem két helyen vállalnak munkát.

A megkérdezett szakemberek szerint a helyzet további romlására kell számítani mindaddig, amíg a kormányzati és szakmai irányítás érdemben nem változtat többek között a bérezésen.

Tény kérdése, hogy az okok nem ma keletkeztek, és nem a nagy visszhangot és társadalmi felháborodást kiváltó „Bicskei” és „Szőlő utca” ügyekkel vannak összefüggésben. Ezek csak ráirányították a figyelmet az évek óta fokozódó, és egyre növekvő problémákra.

A gyermekvédelemben dolgozók szerint a kormány tanúbizonyságot adott arról, hogy a kihívást arra alkalmatlan eszközökkel kezeli, a feladatok menedzselése nem szakmai, hanem politikai válaszokkal történnek, az egész rendszert rendészeti személettel irányítják.

A jelenlegi társadalompolitika következtében a nehéz helyzetben lévő, magas társadalmi kockázatú, különösen sebezhető családok megtartó ereje, műkőképesség csökkent. Így fordulhat elő, hogy a drámaian csökkenő születés- és gyermeklétszám mellett, folyamatosan emelkedik az állami gondoskodásban élők aránya.

Míg 2010-ben 17 792 kiskorú élt a szakellátásban, vagyis intézetben, otthonban, nevelőszülőnél, 2021 óta ez a szám 21 ezer fölött van. Pedig 2010-ben még 90 335 gyerek született, tavaly viszont a KSH adatsorából kiolvasható legalacsonyabb számra, 77 511-re zuhant a születések száma.<

Sajnos a szakemberek hiánya miatt is, sajnos nem érvényesül a családban való nevelkedés elősegítése és támogatása, egyre több esetben anyagi okból kerül szakellátásba a gyermek, pedig ezt a törvény is tiltja.

2021 óta van tartós létszámhiány - ekkor kerültek szinte teljes mértékben egyházi kézbe a nevelőszülői hálóztatok - a nevelőszülők harmada távozott, ami érthető, hisz az egyházi intézményeknél több pénz van, a pótlásuk viszont csak részlegesen járt sikerrel.
Egy hiába a 10 milliárd forintból fejlesztett „A Gyermekeink védelmében elnevezésű informatikai rendszer” (GYVR) , mert et sem működik megbízhatóan, pedig a 2021. márciusától működő rendszerek kifejezetten az lenne a célja, hogy többek között a gyermekvédelmi szakemberek nyomon tudják követni az egyéni gondozási-és nevelési terveket, illetve, hogy lássák, hol van férőhely. Ám épp ez a funkció a legkevésbé megbízható, mert a rendszerben a nem működő telephelyek közül sok működőként szerepel.

A nevük elhallgatását kérő szakemberek szerint a nevelőszülői hálózatok is tudnak trükközni, az üres férőhelyeket „Nem fogad” státuszra állíthatják. Ennek az az oka - mondta, hogy az egyházi szolgáltatók állammal kötött ellátási szerződése a nevelőszülők, és a vállalt gyerekek számáról szól. Az állami támogatásnak a tényleges szolgáltatás nem mindig feltétele.

( Csákány Tibor)