Az áldozatok harmada viszont nem is számol be tapasztalatairól, derült ki a Közéleti Kérdések Intézetének (IVO) felméréséből, amelyet a Slovak Telekommal és az Accenture-ral együttműködve készített. A szlovákiai középiskolások körében a cyberbullying, vagyis internetes zaklatás leggyakoribb formája a hamis információk, pletykák terjesztése – ezzel 61 százalékuk találkozott élete során. De nagymértékben van jelen a sexting is: intim tartalom terjesztése az érintett beleegyezése nélkül.
Az így definiált sexting nevű jelenséggel a diákok 60 százaléka találkozott már, 9 százalékuk pedig áldozata lett. Ez számszerűsítve azt jelenti, hogy feltehetően 18 ezer gyerekről vagy fiatal felnőttről került ki a netre (vagy illetéktelen kezekbe) meztelen, erotikus, intim fotó vagy videó – akarata ellenére. De a zaklatás más formáit is megtaláljuk a középiskoláink virtuális életterében. A tanulók 18 százalékát gyalázták különböző fórumokon és chatszobákban, 8 százalékukat buzdították szexuális aktusra (cybergrooming), 7 százalékukról magánjellegű, személyes információkat szivárogtattak ki, 6 százalékukat megfigyelték (cyberstalking), 4 százalékukat felpofozták és videóra vették (happy slapping). Mindezeket összevetve a tinédzserek 30 százalékát zaklatták az interneten, vagyis a becslések alapján 60 ezer diák lett áldozata a cyberbullying valamely formájának.
A fiúkat nem bántják?
Megdőlt az a mítosz, hogy a fiúkat nem érik támadások az online térben. Bár az IVO adatai alapján a lányok valóban gyakrabban esnek áldozatul az internetes zaklatásoknak, de a fiú áldozatok száma arányaiban nem sokkal marad el. Marián Velšic, a kutatás vezetője szerint ezért nem beszélhetünk nem-specifikus jelenségről.
Kihez fordulnak segítségért?
A felmérés jól rávilágít az egyik legnagyobb problémára: a bántalmazottak 35 százaléka nem bízik meg senkiben kellően ahhoz, hogy beszámoljon a vele történtekről. Zuzana Juráneková, az IPčko segélyvonalat működtető civil szervezet tanácsadója szerint ez azért is van így, mert a kamaszok fejlődési sajátosságai közé tartozik az is, hogy egyedül próbálják megoldani a problémáikat. Ráadásul – és ezt a kutatás adatai is alátámasztják – a szégyenérzet is felerősödik ilyen korban, valamint gyakran feltételezik, hogy nem is segítene nekik senki. És az ugyan előrelépés, ha legalább valakinek kiöntik a lelküket a közvetlen környezetükből, de ezt nem tekinthetjük szakmai segítségnek: szakemberhez csak 10-ből 1 diák fordul. Vagyis 10-ből 9 fiatal professzionális támogatás nélkül marad – fogta meg a problémát a másik oldalról Juráneková. Ha pedig azt vizsgáljuk, hogy kiket szólítanak meg általában a sértettek, nem meglepő, hogy a szülők toronymagasan állnak az első helyen. Őket követik a barátok és osztálytársak, és csak ezt követően jutunk el a pedagógusokhoz. És az nem tűnik túl jó aránynak, hogy gyakorlatilag csak minden negyedik traumatizált tanuló fordul tanárához tapasztalataival. Ennek pszichológiai okait a IVO tanulmánya nem firtatja, de enélkül is kijelenthetjük általánosan, hogy meg kell erősíteni a bizalmi viszonyt tanár és diák között. Juráneková megjegyezte, hogy a legrosszabb, amit tehetünk – akár szülőként, barátként vagy pedagógusként –, ha az áldozatot tesszük felelőssé.
A »nem megmondtam, hogy ne küldj meztelen képeket« típusú mondatokat nem engedhetjük meg magunknak – fogalmazott, hangsúlyozva, hogy meg kell becsülnünk a belénk fektetett bizalmat, és törekednünk kell megtartani, mert csak így tudunk segíteni.
Nyilvánvalóan közrejátszhat a dologban, hogy a középiskolások azért sem bíznak meg a tanárokban, mert nem érzik őket kellően tájékozottnak a kérdéskörben a generációs különbségek miatt.
Új portál segíthet a diákoknak és hozzátartozóiknak
A Slovak Telekom reagálva a kutatás eredményeire létrehozott egy weboldalt, amely ismeretterjesztő platformként szolgál, és – ami talán még fontosabb – amelyen keresztül segítséget is kérhetnek a bántalmazottak. Gyakorlatilag az IPčko segélyvonala, szakemberei állnak rendelkezésre a diákoknak. De találunk itt tanácsokat, hogyan védekezhetünk az internetes zaklatás ellen, hogyan ismerhetjük fel a zaklatásra utaló jeleket és így tovább. A kezdeményezés arra koncentrál, hogy személyes történeteken keresztül mutassa be, mennyire fajsúlyos és aktuális problémával állunk szemben.
De ki segít a magyar anyanyelvűeknek?
Juráneková hangsúlyozta, hogy az IPčko minden nap 24 órás ügyelettel fogadja a segélykéréseket. Ugyanakkor kérdésünkre kifejtette, hogy magyar szakemberekből hiány van. A problémát régóta tudatosítják, de egyelőre nem sikerült megoldani: – Nagy szükségét látjuk, hogy magyar szakértőkkel bővítsük a csapatunkat. Ezt tapasztaljuk a régiókban is, hiszen a megyeszékhelyeken személyes találkozásra alkalmas fiókokat is működtetünk – mondta Juráneková, hozzátéve: „teljesen természetes, hogy ha az érzéseinkről szeretnénk beszélni, akkor ezt az anyanyelvünkön tudjuk megtenni a leginkább”. Azt is elárulta, hogy jelenleg mindössze egy olyan személy dolgozik náluk, aki tud magyarul.
Igazak egyáltalán a kutatás eredményeire ránk nézve?
Általánosan érvényes, hogy a szlovákiai magyar diákokra ugyanazok a tendenciák jellemzőek, mint szlovák kortársaikra. Valamint az IVO felméréséről azt is tudni kell, hogy februárban készült 520 fős reprezentatív mintán. Ez pedig azt jelenti, hogy a minta összeállításánál figyelembe vettek több demográfiai szempontot is, köztük a nemzetiségi megoszlást az országban. Velšic kérdésünkre megerősítette, hogy érvényesnek tekinthetjük a megállapított adatokat kisebbségünkre nézve is. Mint elmondta, az adatok begyűjtéséért a Focus közvélemény-kutató ügynökség felelt, de a kutatás vezetőjeként ismeri és tiszteletben tartja az ügynökség által alkalmazott módszertant.
Forrás: Új Szó - Török Máté