A TASZ-tól az elmúlt két hónapban hatan is segítséget kértek, mert a gyámhatóság nem engedte haza a gyereküket a kórházból.

„Egyre valószínűbb, hogy a kórházban rekedt kisbabák többségéről nem mondtak le a szüleik, szeretnék őket hazavinni, de ezt a gyámhatóság akadályozza” – mondta a Társaság a Szabadságjogokért Esélyegyenlőségi és Önrendelkezési Program vezetője.

Boros Ilona közölte, hogy a tavaly nyári, gyorsított örökbefogadási lehetőség után csak 59 újszülöttet, csecsemőt nyilvánítottak örökbefogadhatónak, és azt feltételezi, hogy a többi 240, vagy még több kisbaba esetében ez azért nem történt meg, mert a szüleik valójában nem hagyták el, hanem szeretnék hazavinni őket.

Tavaly július 1-jén lépett hatályba az a szabály, miszerint a jövőben az örökbe adáshoz nincs szükség annak a szülőnek a hozzájárulására, aki gyermekét közvetlenül a születést követően az egészségügyi intézményben hagyja, és a zárójelentés kézhezvételétől számított hat héten belül ő vagy a gyermek más hozzátartozója nem jelentkezik a csecsemőért. Akkor is ez a helyzet, ha a szülő nem tesz külön nyilatkozatot az egészségügyi intézmény felé, hogy a gyereket onnan majd szándékában áll elvinni. Boros szerint, ha 6 hét után örökbeadhatóak lennének a gyerekek, akkor nem tudni, miért van a többségük mégis kórházban hosszú idő óta. Arról is beszélt, hogy emiatt felmerül a gyanú, hogy az újszülöttek többségét látogatja a családja, haza is szeretnék vinni a szüleik, de valami vagy valaki megakadályozza őket ebben. A TASZ-tól az utóbbi két hónapban hatan is segítséget kértek emiatt.

A szervezet szerint előfordult, hogy fél évig azért volt még a kórházban egy csecsemő, mert a születése pillanatában a családnak csak átmeneti lakhatása volt, és ugyan két héttel később már átvették új otthonuk kulcsait, ez volt az egyik érv a kiemelése mellett. Egy másik esetben az édesanya pszichés állapotát találták gyanúsnak a gyámhatóság emberei mindenféle vizsgálat nélkül.

Mi is utána jártunk, érdeklődtünk, nézelődtünk és hallgattunk. A TASZ állítása így részben igaznak mondható. Azonban a TESZ egy valamit nem vesz figyelembe pedig maga is ír róla. Bizony bizony a vér szerinti szülők látogatják , pár percre, vagy épp csak beugranak érdeklődni a kórházba, szintén pár percre, hogy hogy van az ott hagyott gyermekük. Persze van olyan is, aki csak betelefonál és rákérdez a gyermeke állapotára. MIndez érthető, hisz a lelkiismeret bizony nagy úr és ez vissza vissza köszön azon szülőknél, akik lehagyták újszülött gyermeküket. De itt van a hiba ! Úgy tűnik emiatt van az, hogy a kórházak a csecsemők fogságába esnek és az újszülöttek a kórtermek rabjai lesznek. Ha ugyanis hat héten belül egy szülő érdeklődik, akkor megszakítja az örökbefogadási folyamatot. Ezt vajon tudják ezen felelős szülők ? Tudják azt, hogy ezzel mekkora kárt okoznak a kisbabáknak ? Hát aligha hinnénk. Éppen ezért az örökbefogadási rendszer hibás, emiatt hibás. Mert a kórházak ezt úgy értékelik, hogy a szülő nem mondott le a gyermekről. Holott de sajnos lemondott csak az a fránya lelkiismeret az jön, ha akarják, ha nem.

Persze mindezt mi csak tapasztaltuk és lehet nincs igazunk, de tény kérdése a rendszer ezen része nem jó.

Aztán van a másik probléma ami nehezíti a csecsemők örökbefogadását, hogy az örökbefogadók többnyire egészséges kisbabát szeretne. Nos ebből kevés van. Aztán vannak olyan extra igények, hogy a kisbaba szőke legyen. Meg kékszemű. Nos e is nehezíti a csecsemők örökbefogadását és így akár évekig élnek és tengődnek ezen kis csemeték a kórházakban.

(Csákány Tibor )