Ha eddig nem láttad értelmét az ilyen típusú játékoknak, akkor olvasd el ezt a cikket, hasznosnak fogod találni. Finommotorika Az Időcsapda szabadulószobák olyan rendkívüli lakatokat rejtenek, amikkel egyrészt nem találkozni minden nap, másrészt fejlett kézügyességet igényel a kinyitásuk. A számkód sorrendbe állításához tipikusan arra a gyengéd csippentő mozdulatra van szükség, ami a fejlett finommotorika megnyilvánulása. Az íráskészség elsajátításának szerves része ez a képesség. A megfelelő izomzatú, ügyesedő kezecskék, ujjacskák helyesen tudják fogni és tartani a ceruzát, és még dolgozni is vele. Jó irányba kanyarognak a vonalak, nem szakad át a papír az erős nyomástól, de nem is láthatatlan. Sok kisgyerek nem szívesen rajzol vagy old meg ceruzával feladatot, viszont ilyen tevékenységekkel ők sem maradnak le társaiktól. Szövegértés Az olvasás elsajátítása után megjelennek a szövegértési feladatok. Ezek egészen az életünk végéig elkísérnek, hiszen nemcsak az iskolai számonkéréseken, de akár egy munkaszerződés elolvasásakor is fontos, hogy értsük, hogy miről szól. A játék menete alatt többször kell talányos mondókát vagy üzetet megfejteni. Ezeknél a feladványoknál bekapcsolódik az asszociáció vagy a szinonimák ismerete, hiszen gyakran nem úgy kell értelmezni a szöveget, ahogy megkapjátok. Problémamegoldás Ha úgy tetszik, az egész kaland egy hatalmas, megoldandó probléma. A pályák nagy része lineárisan van felépítve, ami annyit tesz, hogy egyik feladattól juttok el a következőig, majd legvégül a teljes sikerig. Ez nagyszerűen szemlélteti a való életben is jól működő technikát, miszerint egy nagy kihívást érdemes több kisebb részre osztani. Apránként haladva könnyebb a dolog, nem érezzük, hogy lehetetlent vállaltunk be, így nem is adjuk fel. Ez a módszer a kisebbek esetében azért is hatékony, mert nem lankad az érdeklődésük. Folyamatosan kell valamit csinálni, egyik rejtvény után a másikat, ráadásul míg az egyik logikai volt, a másik valószínűleg ügyességi. A közös siker A családi szobákban abszolút rátok van bízva, hogy mennyi teret engedtek az aprónépnek a kibontakozásra. Az egyórás játékidő a legtöbb esetben bőven elég a gondolkodásra, próbálkozásokra. Ha nagyon nem boldogulna a gyermek, ne a konkrét jó választ adjátok a kezébe, hanem irányítsátok kérdésekkel vagy egy elkezdett gondolatmenettel, amit aztán ő maga folytathat. Ha valamelyik rejtvény az egész csapaton kifogott, kérjetek a játékmestertől segítséget. Ezzel is példát mutattok, hogy a kérdezés egy természetes dolog, ha az ember nem tud valamit. A legfontosabb azonban, amit tanulhat a gyermeked, hogy többen többre vagytok képesek.