A Ferge Zsuzsa nevével fémjelzett Gyerekesély Közhasznú Egyesület korábban éppen az OECD 2014-es adatai alapján arra emlékeztetett, hogy a vizsgált 24 uniós országból 2007 és 2014 között csak Magyarországon csökkentek szignifikánsan a szociális kiadások. A többség a válság szegényekre gyakorolt hatását igyekezett tompítani. Magyarországon – egyedül Európában – 2008 óta egyetlen szegénységi mutató sem javult. Az anyagi, pénzben mérhető szegénység még 2012 és 2013 között is emelkedett, az egyenlőtlenségek fokozatosan nőnek. 2010 és 2013 közt például 7,2-szeresről 8,2-szeresre nőtt a legszegényebb és leggazdagabb egymillió jövedelmei közötti szorzó: „Ez egy másik Magyarország, mint amit a miniszterelnök vizionál”  – emlékeztettek. A gyerekek szegénységét, kirekesztettségét, nélkülözését jelző mutatók hosszú évek óta romlanak. Ez a romlás 2010–2011 óta felgyorsult, ma már mintegy 440 ezer gyerek él jövedelmi szegénységben, több mint 600 ezer az élet számos területén nélkülöz. A Tárki jelentése alapján 2012-ben a magyarországi cigányok mintegy 90 százaléka, a nem romák harmada élt súlyos anyagi deprivációban. A szakemberek a szegénység folyamatos mélyüléséről, a kilátástalanság erősödéséről számoltak be, és a helyzet tragikusra fordulását jósolták 2015-re. A Ferge Zsuzsa és Darvas Ágnes nevével fémjelzett tanulmánykötet bevallott célja az volt, hogy a kormányzat gyerekszegénységhez kapcsolódó jelentéseit kiegészítse, kontrollálja, mivel a tapasztalatok szerint azok nem néznek igazán szembe a kemény tényekkel, a kormányzat felelősségével. A kutatók szerint a kabinet magáévá tette a főbb uniós elveket, vállalásokat, de még azt sem tudja nemzeti léptékben értelmezni, kiken akar segíteni. Vezetői összefoglalójában Ferge Zsuzsa azt írta, a szegényekhez csak változó újraelosztással juthat több forrás, de ez a jobb anyagi helyzetben lévőket makroszinten negatívan érintheti. A szegénység sokféle hiányt jelent, de mindegyik oka, okozata a pénzhiány. Ehhez képest a segélyreformoknál inkább az összegek csökkentéséről, a feltételek szigorításáról, a pénzbeli ellátások átváltásáról természetbenire van szó. A Gyerekesély Közhasznú Egyesület korábban arra jutott, hogy a legtöbb országos intézkedés szembemegy a szavakban vállalt célokkal. A nagy ívű szövegekből kis ívű projektek lesznek. Hiányzik a makroszintű kormányzati beavatkozás a minimális jövedelmi szint eléréséhez, a modern oktatáshoz, szakmai képzéshez, korszerű egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz; a gyerek fejlődését nem károsító lakhatáshoz. 2014 júliusáig a kormányzati tervek és stratégiák szövegei tartották magukat az EU normáihoz.  Elszánt küzdelem indult papíron a gyerekek szegénysége, a romák kirekesztése, a vidék leszakadása ellen. Mindent elárasztott a „Magyarország jobban teljesít” propaganda, ám az egyesület jelentése mást mutatott. Magyarország még önmagához képest is rosszabbul teljesít. A kutatók húsz mutató alapján arra jutottak, hogy a 2010 és 2013 közti években nőtt a szegénység. Magyarország válságra adott válaszai a többségnél rosszabbak voltak, 2010 óta végképp háttérbe szorult a szegénység csökkentésének ügye. Noha a GDP ezt nem indokolja, a szegénységet és gyerekszegénységet leíró mutatók többségénél romlott az EU-n belüli helyezésünk. A 20 mutatóból 10 esetében Magyarország jellemzően az utolsók között volt, jórészt a gyerekpolitika miatt. Néhány ország törekszik arra, hogy a gyerekekkel járó többletterheket kiegyenlítse: 2006 és 2012 között öt olyan ország volt az EU 27 országa között, amelyek tartósan kompenzálták a gyerekhátrányokat, a gyerekes családok szegénységi aránya az átlagosnál kisebb volt. Igaz, a gyermekes családoknak nyújtott pénzbeli ellátásokat tekintve – a gyes és kivált a gyed miatt – elég jó a helyezésünk, de a többi ellátással bajok vannak. Ezért a gyerekek és az össznépesség szegénységi arányai közti rés a vizsgált évek mindegyikében a 27 tagországon belül a legmagasabbak közt volt. Esetenkénti magas rés öt országnál fordul elő. A tartós és tágra nyíló rést együtt tekintve csak Románia van nálunk rosszabb helyzetben. A jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése súlyosan érinti a gyerekes családokat. A területi egyenlőtlenségek sokat emlegetett növekedése azt is jelenti, hogy „a szegénység, kivált pedig a gyerekszegénység, »falura megy«. Az alacsony jövedelem „természetesen” hozza magával a rosszabb, gyakran egészségtelen táplálkozást, a gyerekek fejlődését nehezítő rossz lakáskörülményeket. A rossz helyzetű településen a gyermekek jövedelmi szegénysége az országos 23 százalék körüli arány helyett 50–70 százalék között volt 2013-ban. A jelentés – a jogszabályok és néhány intézmény átalakuló működése alapján – egyértelműen úgy látja, hogy a kormány gyakran ezzel ellentétes nyilatkozatai dacára „szinte minden esetben gátolja a társadalmi egyenlőtlenségek, a szegénység és a kirekesztés csökkentését, az egyéni jogok érvényesülését. (…) Családi hátszél nélkül a megkezdett középiskola sem adja meg a kiemelkedés esélyét. Ez különösen igaz a szakiskolákra, amelyek szinte garantálják a korszerűtlen tudású, alig piacképes »szakmunkások« tömeges kibocsátását…” A kormány a gyerekszegénység csökkentését és újratermelését megállítani kívánó célokkal csak formálisan azonosult, eszközei szegényesek vagy éppen a céllal ellentétesek, eredményei elkeserítőek. Az eddigi tendenciák alapján úgy tűnik, az EU 2020 stratégiából semmi lényeges nem valósulhat meg, még a válság miatt mindenütt kissé enyhített célok mellett sem. Az ország dezintegrálódása (leszakadása, leépülése – a szerk.), a szociális és etnikai szakadékok mélyülése egyelőre megállíthatatlan tendenciának tűnik – írta akkor Ferge Zsuzsa.   A Magyar Tudományos Akadémia gyűjtést szervez tagjai körében a gyermekéhezés enyhítésére. A köztestület közgyűlésére Falus András immunológus nyújtott be kiegészítő javaslatot arról, hogy az MTA vállaljon szerepet a gyermekéhezés enyhítésére irányuló társadalmi összefogásban. Ferge Zsuzsa akadémikus hozzászólásában támogatta a javaslatot, a legújabb tudományos eredményeket hozva fel arra, hogy a gyermekek fejlődésében milyen fontos a megfelelő táplálék. Emlékeztetett rá, hogy a szegényebb sorsú gyerekek sokszor már születésük előtt éheznek, és a magzati agy fejlődését komoly mértékben hátráltatja a kismama rossz táplálkozása, a nélkülözés. Az MTA-közgyűlés a kezdeményezést elfogadta, és csatlakozott a Nemzeti Minimum Programhoz.