Akkor 200 adónyomozó, rendőr és ügyész jelent meg a Siemens németországi irodáiban és néhány középvezető lakásán. Razzia indult Svájcban, Olaszországban és Ausztriában is. A vizsgálat pénzmosás, megvesztegetés és hűtlen kezelés vádjával indult, és mintegy 200 millió euró (körülbelül 52 milliárd forint) elsikkasztására derített fényt. A banki tranzakciók alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a vesztegetésre fordítandó összegeket osztrák, illetve svájci folyószámlákról különböző fantomcégek közbeiktatásával juttatták célba. A kenőpénzekről hamarosan kiderült, hogy a világ minden tájára jutott belőlük. Vietnami, szaúdi, kuvaiti, szír és indonéz beruházások, nigériai projektek. A görög hatóságok is nyomozást indítottak az athéni nyári olimpiai játékok nagyberuházásai miatt: a Siemens részt vett az athéni metró felújításában és a játékok időtartama alatt működtetett biztonsági rendszer kiépítésében. A több mint másfél évszázados múltra visszatekintő cégóriás világszerte közel 500 ezer alkalmazottat foglalkoztat. Mivel a kenőpénzekről sokan tudtak, a cég menedzsmentje joggal aggódhatott, mi lesz, ha a kihallgatott, megszorongatott középvezetők mindent kipakolnak? Mindenesetre úgy tűnt, a Siemens cégcsoport korrupciós ügyei az európai közvélemény érdeklődésének középpontjába kerültek. Ekkor jött a hír: letartóztatták a konszern egyik magas beosztású vezetőjét, Thomas Ganswindt volt vezérigazgatót, akire az egyik volt munkatársa olyan terhelő vallomást tett, amely szerint Ganswindt tudott a feketeszámlákról és a kifizetett kenőpénzekről… Sokáig úgy tűnt, a botránynak nincs magyarországi vonatkozása. De lett. Baráth László és Kutrucz László évekig élték a hajléktalanok életét. Társaikhoz hasonlóan kapualjakban laktak, hálózsákban aludtak és alkalmi munkából tengették életüket. A Siemens volt tanácsadója Schrödl András – könyvvizsgáló – ajánlata azonban ezt megváltoztatta, és igen könnyű pénzkeresetnek bizonyult. Csak alá kellett írni kitöltetlen szerződéseket, a nevét kellett adni cégek alapításához, üres csekkfüzeteket és formanyomtatványokat kellett szignálni. Így alakult meg a Blue Consult Kft., Kutrucz cége, amelynek fő profilja a kórházi közbeszerzések terén bontakozott ki… Kutrucz a könyvvizsgáló kérésére újabb és újabb hajléktalanokat szervezett be az üzletbe. Egyik társa, Baráth László hosszú évekre ügyvezetője lett az Euraction Service Kft.-nek, amelynek számlájára a Siemens magyarországi vállalata rendszeresen komoly összegeket utalt át. A magyarországi Siemens szerződést kötött a hajléktalan Kutrucz és az ugyancsak hajléktalan Baráth cégeivel, méghozzá projektmenedzseri feladatok ellátására! Éppen időben, mert nem sokkal később a hajléktalan Baráth László Euraction Service Kft.-je megbízást kapott a Belügyminisztérium okmányirodai rendszerének kiépítésére kiírt pályázat projekt-menedzselésére! A csöves ügyvezetők roppant tehetséges üzletembereknek bizonyultak: közreműködésükkel a Siemens elnyerte a kártyaigazolványok kiállításához szükséges gépek, szoftverek kiépítésére, illetve az orvosi műszerek szállítására kiírt közbeszerzési pályázatot. A Siemens nem maradt hálátlan, és a projekt-menedzserek tevékenységét tekintélyes összegekkel honorálta, ám ebből az ügyvezető urak, akiknek Schrödl időközben albérletet vett ki, hogy munka előtt rendbe szedhessék magukat, csak igen keveset láttak. A rendőrségi gyanú szerint Kutrucz karrierje valamikor 2001 táján indult. 2001. július 16-án kelt az első cégbejegyzés. Azután Schrödl 2005-ben újabb cég, a Major Tax vezetésével is megbízta. És bővült a csapat is. Az újonnan beszervezetteket Schrödl felöltöztette, fejenként 10-25 ezer forintot adott nekik tisztálkodásra és ruhákra, később pedig lakást is bérelt, hogy tisztálkodhassanak. Mindenre gondolt. Könnyen feltűnhetett volna a bankban, ha a hajléktalan ügyvezetők büdösek. Amikor pedig a rendőrség gyanút fogott, Schrödl-nek egyszerűen nyoma veszett. A magyarországi Siemens-botrány Európa-szerte hatalmas visszhangot keltett. Budapesti riportban számolt be az ARD német közszolgálati televízió a fantomcégek alapításáról. Egy meglehetősen nyomorúságos ház lépcsőházában megtalálták Kutrucz László ügyvezető igazgató urat is. Kutrucz az ARD-nek elmondta, hogy az általa vezetett cég főként a kórházi közbeszerzések terén segédkezett a Siemensnek. Az ügyletek 2001-ben kezdődtek. Azután egyszer Schrödl András helyett valaki más jött. És az ügyvezetők néhány óra leforgása alatt a Nemzeti Nyomozó Irodában találták magukat. A tizennyolc vállalatból és érdekeltségből álló magyarországi Siemens-cégcsoport, amelyből egyedül a Siemens Zrt. árbevétele 2004-ben meghaladta az 58 milliárd forintot, számos közbeszerzési pályázat győztese lett – talán nem kis részben a csöves ügyvezetők közbenjárásának köszönhetően –, amit azonban a Siemens menedzsmentje akkor tagadott. Mindenesetre a Siemens nyerte a 4-es metró biztonsági rendszereinek kiépítésére, valamint a metróvonal automatizálására kiírt pályázatot, amelynek értéke önmagában 28 milliárd forint volt. Azóta a tendert az EU korrupcióellenes hivatala is vizsgálta. A Siemens lett az észbontóan drága nagykörúti Combino villamosok szállítója, noha a versenytársainál jóval kedvezőtlenebb ajánlatot tett, emellett elnyerte a Miskolci Fűtőerőmű Kft. erőművének megépítésére kiírt pályázatot is. A legfelsőbb fővárosi vezetéssel is kiváló kapcsolatokat ápoló Siemens nevéhez természetesen korábbi nagyberuházások is kapcsolódnak: ilyen a földalatti rekonstrukciója, a budapesti parkoló-automaták rendszere, vagy a Magyar Posta budaörsi központjának logisztikai rendszere. A német multicég a legtöbb közbeszerzési pályázatot az első Orbán-kormány bukásának évében, 2002-ben nyerte. Persze az utána sem maradt megbízások nélkül, a következő időszakban is 19-59 milliárd forint között mozogott az éves árbevétele. Az ajánlatkérők között volt a BM Központi Adatfeldolgozó Hivatal, az Elmű Rt., a Tiszai Vízerőmű Kft., és számos megyei és városi kórház: a Siemens egyike az egészségügyi közbeszerzések öt legnagyobb nyertesének. A botrányok sorának ezzel még nincs vége. A BRFK nyomozott abban a sikkasztási ügyben, amelyben Farkas Imre, a Satelit Tv-t üzemeltető TVegy Rt. egykori vezérigazgatója tett feljelentést. Az egykori vezérigazgató zsarolási vádja mellett több mint négyszázmilliós követeléssel is szembe kell néznie a Siemensnek. A két cég kapcsolata 2000 novemberében indult, ekkor kezdte szponzorálni a Siemens a Satelitet, hatéves támogatást ígérve. 2001-ben fizetett is 1,2 milliárd forintot a műsorszolgáltatónak, ám 2002-ben váratlanul kihátrált a partnerségből és sorsára hagyta a televíziót, amelynek elkeseredett munkatársai 2004 áprilisában a cég Gizella úti székháza elé vonultak. Hiába, a Siemens többé már nem támogatta a televíziót. Farkas Imre, az egykori tévés azzal vádolta a multicéget, hogy a mintegy másfél milliárd forintos szponzorpénz egy részét, 720 millió forintot vissza kellett csorgatni a Siemens egyes vezetőinek. A Siemens szerződést bontott és perrel fenyegetőzött, a TVEgy sugárzási jogát az Antenna Hungária 2002-ben felfüggesztette, a céget felszámolták. Majd 9 év pereskedés után 2011-ben a bíróság a határozatban kimondta, hogy a Siemens jogellenesen mondta fel a kontraktust, ugyanis azt jó hírnév megsértésével indokolta, ám annak a stúdióbeszélgetésnek az anyagát, amelyet megjelölt, nem nyújtotta be. Ez alapján pedig a személyiségi jogsértés nem állapítható meg – jelentette ki a bíróság. Emellett kimondta azt is, hogy a TVEgyet 262 millió forint illeti meg. A legaktuálisabb botrány a 4-es metró beruházásáról készült OLAF-jelentés. A jelentés „Siemens-ügy” című fejezetéből pontosan kiderül, hogy a német gigacégnek valaki súgott a 4-es metró vonatvezérlésére és elektromos ellátására kiírt pályázat részleteiről. Ez már 2009-ben is tudott volt, de felelőse máig sincs az ügynek. A metró áramellátásának és vonatvezérlésének biztosítására szerződő Siemens AG tevékenységével kapcsolatban hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntett gyanúja miatt már indult nyomozás 2009-ben a Fővárosi Főügyészségen, amely 2011-ben a Központi Nyomozó Főügyészségen folytatódott. Az is kiderül a jelentésből, hogy a Debevoise & Plimpton LLP nevű üzleti-jogi cég korábban is vizsgálta és korrupciógyanúsnak ítélte a pályáztatás részleteit, sőt jelentésük állítólag bizonyítékokat tartalmazott, amelyek szerint különböző tanácsadó és médiacégek munkavégzés nélkül részesültek a pályázati összegből. Amikor ez a jelentés eljutott a Siemenshez, a német hatóságok és az OLAF is úgy döntött egy harmadik – meg nem nevezett – ország területén indítanak vizsgálatot az ügyben és nem vizsgálják a magyar projektek részleteit. A hazai hatóságok később megkíséreltek tanúkat meghallgatni az ügyben, de azok vallomása merőben megváltozott, így kénytelenek voltak megszüntetni a nyomozást. Az OLAF szerint azonban a vizsgálódás nem volt alaptalan. A 31,7 milliárd forintos üzlet teljes támogatott része, 28 milliárd forint úgy került a Siemenshez, hogy a cég jogosulatlan előny birtokában nyerte el a pályázatot. A 4. metró beruházásának összköltsége 452,5 milliárd forint volt, amiből 167 milliárdot az OLAF szerint elcsaltak. 59 milliárd az uniós támogatás összege, amit visszakérne az OLAF, valamint 28 milliárd a Siemens-szerződés uniós támogatása – ezt szintén visszakérik. Állítólag a Siemens már évekkel az ügy kirobbanása előtt belső vizsgálatot folytatott a metróügy miatt külső szakértők bevonásával, ennek a végeredményét pedig eljuttatták a magyar ügyészségnek. Ezután ügyészségi vizsgálat és nyomozás is indult, de ezt 2013-ban megszüntették, azóta pedig nem keresték meg a vállalatot a metróval kapcsolatban. Érdekes, hogy Polt Péter intézete is tudott arról, amiről a jelentés is ír, hogy nincs ugyan formális összeférhetetlenség, de megjegyzendő, hogy sok más cég mellett a Media Magnet Kft. is kapott 331 millió forintot a Siemenstől. Ez az a cég, amely annak a politikai pártnak a kampányát csinálta, amely párt döntéshozó helyzetben volt a 4-es metró ügyében - fogalmaz a jelentés. Arra, hogy a biztosítóberendezéseket beszerelő Siemensnek milyen kampányra volt szüksége 331 millió forintért, nem tudni, és azt sem lehet tudni, egyáltalán teljesült ez a szerződés. A Media Magnet a szocialista Puch László cége. Hiába a jelentés, az ügyészség, a második Orbán-kormány idején nem tett semmit, nem történt elszámoltatás. Talán a teljes ügyből csak a szocialista kormányok korrupcióját és a Siemensszel történő összefonódását lehet levezeti, de az ügyészség passzivitása jelentheti azt is, hogy nemcsak az MSZP gazdasági emberei voltak érintettek. Akkortájt, mikor a 4. metró és a nagyobb beruházások döntéshozatala volt az országgyűlés előtt volt Dávid Ibolyának egy eléggé konkrét 70-30%-os kijelentése az ellenzék és kormány közötti gazdasági összefonódásra vonatkozóan. A módszerek az elmúlt 20 évben-semmiben sem különböztek a német vagy olasz mintáktól. Csak talán egy kicsit még gátlástalanabbak voltak a magyarok. Egy száz, vagy ezermilliárdos megrendeléseket bezsebelő multicég itt, Magyarországon is, a megrendelésekért tízmilliárdos nagyságrendben fizet közvetítők útján hálapénzt a megrendeléseket odaítélő korrupt, és a dolgok lényegéből fakadóan szükségszerűen magas beosztású közhivatalnokoknak. A közvetítők balfácánokat alkalmaznak, akik természetesen a dolgok rendje szerint végül lebuknak, vagy eltűnnek. De nem ez az igazán fontos kérdés. Hanem az, hogy akik évtizedeteken át a Siemens javára döntöttek, akiknek off-shore cégeiben szép csendesen landoltak a milliárdok, ők vajon mikor buknak le? Mikor ismeri meg a közvélemény a feltehetően még ma is fontos tisztségek. (Forrás: mno-lokál-24.hu)