Az MSZP országgyűlési képviselő vádlottjának Hiszékeny Dezsőnek a perén ismét sok sok érdekesség történt. Mondhatni senki sem unatkozott. A vád koronatanúja is szerephez jutott bár ez inkább égés volt valljuk be, mint sikeres fellépés. az első attrakció az volt amikor zárt tárgyalást szeretett volna az ügyész Hiszékeny Dezső perében, feltehetően azért, hogy ne derüljön ki a nagy nyilvánosság elött , hogy a hatóságok, többek között az NVSZ milyen béna koronatanút tanút talált és küldött  bevetésre az MSZP-s Hiszékeny ellen. Aztán jött a következő attrakció, hisz a bírósági meghallgatáson az amúgy komoly bűnözői múlttal rendelkező besúgó és az NVSZ rejtett mikrofon állványa egészen különösen viselkedett; sokszor nem emlékezett semmire már a nem rég történt eseményből. Sőt mondott olyat is mint egy igazi James Bond 007-es ügynök, hogy nem állt módjában  válaszolni. Végül közölte: úgy véli ügyvédre lesz szüksége. Mindezzel az egész tárgyalással az a legnagyobb baj, hogy sajnos az NVSZ,  ha egyáltalán ő kérte fel a Hiszékeny-ügy besúgóját, hogy megint rosszul választott a feladathoz embert, aki csúnyán beégette a szervezetet egy tárgyaláson. Államtitkokról is szó volt, vagy legalábbis lehetett volna szerdán a Fővárosi Törvényszéken, ahol a vesztegetéssel vádolt Hiszékeny Dezső szocialista politikus ügyét tárgyalta a Kalina József által vezetett bírói tanács. Mint ismeretes vezető beosztású személy által elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette miatt januárban emelt vádat a Központi Nyomozó Főügyészség Hiszékeny Dezső ellen. A vád szerint 2013. januárjában a mai MSZP-s országgyűlési képviselő, akkori XIII. kerületi alpolgármester - akinek a működési körébe tartozott a kerület üzlethelyiségeinek, lakásainak kezelése - közvetítőn keresztül jogtalanul ötmillió forintot kért saját magának azért, hogy egy, az önkormányzat tulajdonában lévő üzlethelyiség bérleti jogát a vállalkozónak adja. A jogtalan vagyoni előny átadására végül nem került sor, de a törvény szerint a bűncselekmény ettől függetlenül befejezett - fogalmaz a vádirat. Hogy valóban lehetnek aggályok a nyomozás elfogulatlansága kapcsán, arról a szerdai tárgyaláson több ízben is szó esett. Egyrészt az az ingatlan ( Rigolettó ) amely megszerzéséért állítólag pénzt kért a politikus, évek óta kiadhatatlan, azaz szinte értéktelen üzlethelység, s ezt a vád egyik tanúja meg is erősítette a tárgyaláson.  Aztán B. István a fő korona tanú a nyomozás során magát és a kerületi vagyonkezelő több munkatársát is bűncselekménnyel vádolta. Azt állította ugyanis, hogy jutalékot kapott különböző ingatlanbérlők kenőpénzéből. A tanú a Hiszékeny elleni eljárásban is gyanúsított volt, de ebben az ügyben valamiért mégsem vádolták meg. Aztán az is kiderült, hogy a tanú korábban csak kérkedésből, hencegésből mondta a vallomásában, hogy ő és Hiszékeny jó barátok.  Összefüggéstelenül, és ellentmondásosan beszélt arról is, hogyan került kapcsolatba a nyomozóhatóságokkal, mikor, miért, s pontosan kivel. A Központi Nyomozó Főügyészség, a Nemzeti Nyomozó Iroda, és a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) - a belső titkosszolgálat - keveredett össze rendre a vallomásában. Az azonban kétséget kizáróan kiderült a tárgyaláson, hogy már napokkal azelőtt az NVSZ technikájával bepoloskázva rögzített beszélgetéseket, hogy egyáltalán bejelentést tett volna az általa vélt bűncselekmény ügyében. Mindez több mint fura. Hogy került hozzá az NVSZ technikája ? Ki adta neki ? Milyen alapon ? Az pedig mindennek a netovábbja, hogy a tanú arról is beszélt, hogy a NVSZ-szel írásos megállapodást kötött az együttműködésről, de ennek részletei nem derültek ki a tárgyaláson. A védelem ráutaló kérdésére viszont cáfolta, hogy vádalku állhat a háttérben. Az ügyész a tárgyalás folyamán többször is jelezte: államtitkokról nem beszélhet a tanú. A bíró viszont többször is idézte Keresztes Imre főügyész nyilatkozatát, mely szerint az együttműködő tanút az üggyel kapcsolatban felmentette a titoktartási kötelezettség alól. Végül a hatóság besúgójaként foglalkoztatott B. István - nyilván az ügyészi közbeszólások hatására - jelezte, mielőtt egyes kérdésekre válaszolna, konzultálnia kell jogászokkal. Azt azonban minden további nélkül elismerte, Hiszékeny nemhogy nem vehetett részt a korrupciós cselekményben, de sorozatosan arra figyelmeztették egymást a másodrendű vádlottal - egy közvetítőként szereplő vendéglőssel -, hogy az alpolgármester nem tudhat az általuk kialkudott kenőpénzről. Erről azt is elmondta, hogy az általa az ügybe bevezetett fedett nyomozónak 15 milliós összegről beszéltek. B. István arról nem volt hajlandó beszélni, hogy ki készítette fel a ügyben való részvételre, kinek az ötlete volt, hogy Hiszékenyt belekeverjék a történetbe. Annyit árult csak el, hogy beszervezői kioktatták arra: nem provokálhatja bűncselekményre a beszélgetésekben résztvevőket, ennek ellenére ez - a jelek és a vallomás szerint - mégis megtörténhetett. A tanú arra is eligazítást kapott tartótisztjétől, hogy csak nyilvános helyen rögzíthet beszélgetéseket, ám - a nyomozati anyagból kiderült, és B. István maga is elismerte - ezt sem tartotta be. Következménye egyik vétségének sem lett, a lehallgatási anyagokat felhasználták. A tanú a tárgyaláson jelezte: érezte, hogy a Dezsőre megy ki az egész. Amikor pedig a bíró feltette a kérdést: kinek az ötlete volt Hiszékeny megbuktatása, a tanú így reagált: erre a kérdésre nem válaszolhatok.