A közelmúltban közzétett országjelentésekben a Bizottság a vonatkozó rendelet  értelmében azt vizsgálja, hogy fennállnak-e a korábban megállapított makrogazdasági egyensúlyhiányok a tagállamokban. Az EU az éves növekedési jelentések közzétételével és ajánlások megfogalmazásával azt szeretné elősegíteni, hogy a tagországok növekedésbarát, de egyben felelősségteljes költségvetési konszolidációt és strukturális reformokat hajtsanak végre. A magyar országjelentés szerint a hazai gazdaság sérülékenységének egyik meghatározó oka továbbra is a magas államadósság. Bár az adósságunk az uniós átlag alatt van, az alacsony növekedési potenciál hátráltatja az államadósság csökkenését, és a külső forrásoktól való erős függés miatt a gazdaság nagyon ki van téve az államadóssággal kapcsolatos kockázatoknak. A GDP-arányos adósságráta a 2001. évi 52%-ról tíz év alatt 81%-os szintre emelkedett, a pénzügyi válsággal súlyosbított laza fiskális politika következtében. Az elmúlt években azonban kismértékben csökkent az adósságráta, és ennek hatására 9 év után, 2013-ban sikerült kikerülnünk a túlzott deficit eljárás alól. (11 tagországban még mindig folyik az eljárás.) A maastrichti kritériumok értelmében a tagországok bruttó államadóssága nem lépheti túl a GDP 60%-át, illetve 60% feletti adósságráta esetén az adósságrátában folyamatos és jelentős csökkenést kell felmutatni. 2016-tól Magyarországon is kötelező lesz az az uniós előírás, amely szerint az adósságráta 60% feletti részét évente 1/20-dal kell csökkenteni. 80 százalékos adósságráta esetén tehát évente (80-60)/20=1 százalékponttal kell csökkennie az adósságrátának. A Bizottság alapforgatókönyve szerint Magyarország – elsősorban a nyugdíjreformok hatásának köszönhetően – középtávon elvileg eleget tudna tenni ennek a követelménynek, így a GDP-arányos adósságráta 2025-re 62% alá csökkenhet. A kedvező kilátásokat azonban komoly negatív költségvetési kockázatok övezik, amelyek megakadályozhatják, hogy az adósság kellő mértékben csökkenő pályára kerüljön. Ilyen Paks II is: az építkezés költségvetési hatásait figyelembe vevő forgatókönyv szerint a beruházás az építés időszaka alatt, azaz 2018 és 2025 között évente átlagosan a GDP 1,1%-ával rontják az elsődleges költségvetési egyenleget. A projekt befejezésének évében a magyar adósságráta 70% közelében várható, vagyis az államadósság 8 százalékponttal lenne magasabb Paks II miatt, mint ami a beruházás nélkül, az alapforgatókönyv szerint elérhető lenne. Az Energiaklub és a Költségvetési Felelősségi Intézet korábbi kutatása kimutatta, hogy az adósságállomány csökkenésére vonatkozó előírások teljesítéséhez a Paks II miatti kiadásokat máshol meg kellene spórolni a költségvetésben. A tanulmány eredményei szerint mindez mai értéken 400-450 milliárd forintnak megfelelő kiigazító csomagot tenne szükségessé már az építkezés megkezdésének évében, és onnantól nyolc éven keresztül. A jelentés szerint a közigazgatási korrupció továbbra is aggodalomra ad okot Magyarországon. „Szoros szerződéses kapcsolatok” állnak fenn az üzleti és a politikai elit között; a politikai pártok finanszírozása és a közbeszerzések terén hiányos és gyakran változik a szabályozás. Az információkhoz való hozzáférés korlátozása csökkenti az átláthatóságot, és tovább növeli a korrupció kockázatát. A jelentés szerint a közbeszerzést különösen veszélyezteti a korrupció. Az uniós társfinanszírozású projektek közbeszerzései esetében a Bizottság ismétlődően észleli az átláthatóság, diszkriminációmentesség, és a hatékony pénzgazdálkodás elveinek hiányát. A Bizottság megállapítása szerint gyakori az elfogultság a legnagyobb infrastrukturális beruházások esetében, és az ajánlattételi összejátszás a korrupció leggyakoribb módja Magyarországon.