Hosszú idő után az ESZOSZ átvert és fizetés nélkül hagyott 2800 dolgozójának a képviselőit fogadta a Miniszterelnökség államtitkára. Mint ismeretes, a súlyos uniós milliárdokat felvevő szövetkezet pár hónap után elfelejtette a 2800 munkását kifizetni és teljesíteni az uniós és a magyar vállalt előírásokat, amelyet többek között az EMMI felügyelt. Mindez több mint tíz hónapja történt. Azóta a munkásokkal nem nagyon beszélt senki, és sok biztatást sem kaptak. A szövetkezet vezetői pedig mint a kámfor, eltűntek, és bizony a súlyos uniós milliárdokkal sem tudnak elszámolni. Az ESZOSZ gyanús ügye miatt a NAV vizsgálódik, de gyanúsított egyelőre nincsen.  A szövetkezet már a második végelszámolót fogyasztja, aki sok mindenre nem jutott eddig. A szövetkezet vagyonelemei eltűntek, valaki kimenekítette a nagy bedőlés előtt állítólag, bár ezt egyelőre senki sem tudta megerősíteni és cáfolni sem. Most azonban komoly előrelépés történt. Az ESZOSZ átvert munkásainak a képviselői  találkozhattak Csepreghy államtitkárral, aki fogadta őket a Parlamentben. Az első felelős kormányzati vezető Csepreghy volt, aki szóba állt a szövetkezet tagjaival, akik az alábbi közleményt juttatták el szerkesztőségünkhöz. Azt gondoltuk, hogy megütöttük a lottófőnyereményt, hiszen hosszú távú munkát, jó fizetést, biztos megélhetést ígértek számunkra. Hittük azt, hogy a szövetkezet vezetői ténylegesen segíteni szeretnének rajtunk, hiszen többségünk alacsony iskolázottságú, több éve nem dolgozott, sőt vannak közöttünk olyanok is, akik talán még egyetlen napot sem dolgoztak életükben. Rövid időn belül kiderült, csak álmodtuk az egészet, s keserű volt az ébredés. Kiderült,  tanult emberek úri huncutságaikhoz használtak fel bennünket. A szövetkezet vezetői  elérhetetlenek voltak a számunkra, nem igazán érdekelte őket, mi történik velünk, gyakorlatilag felszívódtak. Onnan tudjuk, kik is ők, mert az interneten megtaláltuk többük nevét Somogy megyei teniszversenyek résztvevői között. Elzárkóztak az érdemi kapcsolatfelvételtől, érzékeltették velünk, mi, csórók a számukra nem vagyunk fontosak, hiszen egyetlen emberi szóra sem méltattak bennünket. Úgy gondolták az urak, hölgyek, hogy velünk, nincstelen, szegény emberekkel büntetlenül tehetnek bármit. Tájékoztattuk Csepreghy urat arról, hogyan is élünk, és mi a tényleges helyzet, amit a mindennapokban megélünk. Elmondtuk, olvassuk, hogy az érintett kormányhivatalok szerint lényegében minden rendben van, majdnem mindenki kapott közmunkát, pár ember kivételével mindenki visszakerült a munkaügyi rendszerbe. Kértük, higgye el, a valóság ennél sokkal szomorúbb, a kormányzati szervek információi sántítanak, nem a tényleges helyzetet mutatják be. Kitértünk arra, hogy nagy részünk munkajogi helyzete nem rendeződött, így lényegében munkát sem tudunk vállalni, közmunkára sem vagyunk jogosultak, és nem kaphatunk foglalkoztatást helyettesítő támogatást sem, többünk papírjait még mindig a végelszámoló őrzi valahol. Vannak, akik hozzájutottak a papírjaikhoz, a többség azonban nem. Bért az elmúlt 11 hónapban nem kaptunk. A szövetkezet október közepén elindította a végelszámolást, a felkért végelszámoló elkezdett levelezni az emberekkel, hosszú, többoldalas levelekkel, amit a többség nem is értett. Úgy látjuk, ez belátható időn belül nem vezet semmilyen eredményre. Jelenleg már a második végelszámoló próbálja a kusza szálakat kibogozni, kevés sikerrel. A szövetkezetnek vagyona nincs, így csak a kormányra, a bérgarancia-alapra számíthatunk. A családok nagy részének még mindig  nincs legális jövedelme, többeket már kilakoltattak, sokuknál kikapcsolták az áramot. A munkaügyi hatóságok széttárják a karjukat, mondván, ők nem tehetnek semmit. Ebben az ütemben a 2800 család sorsa még 2016 végén is, a mostanihoz hasonlóan, rendezetlen lesz; Több mint 1000 munkavállaló a munkaügyi bírósághoz fordult. Az ügyek többségét – illetékességből –Szolnokon tárgyalják, ahova nincs pénzük a Hajdú-Bihar megyei, illetve a Szabolcs-Szatmár Bereg megyei károsultaknak elutazni. A bíróság megtehetné, hiszen hasonló perekről van szó, hogy egyesíti a beadványokat, és egy eljárás keretében hozza meg a döntését. Tájékoztattuk a miniszterhelyettes urat arról, hogy eddig a bíróságok minden esetben a munkavállalók javára döntöttek. Van olyan sorstársunk, akinek 780 ezer forintot ítélt meg a bíróság. Mivel a szövetkezetnek tudomásunk szerint nincs vagyona, így ugyan papíron van pénzünk, de azért a piacon nem adnak semmit. Az egyik károsult időközben 2015 novemberében felszámolási eljárást kezdeményezett a szövetkezet ellen. A bíróság több hónap után, nemrégen kért hiánypótlást, így valószínűleg még újabb hónapok kellenek, hogy a bíróság kimondja az ESZOSZ felszámolását. Elmondtuk Csepreghy úrnak, hogy miben kérjük a magyar kormány sürgős segítségét. A lehető legrövidebb időn belül rendeződjön valamennyi ESZOSZ-munkavállaló munkajogi helyzete, jusson hozzá mindenki a papírjaihoz, s kerüljön vissza a munkajogi rendszerbe. Ezt követően a munkaügyi központok segítsenek abban, hogy minden érintett, aki máshogyan nem tud elhelyezkedni, közmunkához jusson. A kormány hozzon létre segélyalapot a szövetkezet által átvert, becsapott emberek azonnali támogatására. Ebből az alapból minden munkavállaló, legalább egy havi elmaradt bérének megfelelő összegben, gyorssegélyben részesüljön. A kormány, a munkaügyi központok, illetve a végelszámoló közreműködésével állapítsák meg, hogy a munkavállalókat egyénenként milyen elmaradt bérek illetik meg. Ehhez szerintünk a szükséges dokumentumok a rendelkezésre állnak. Ezt követően a bérgarancia-alapból minden munkavállaló, lehetőleg június végéig, kapja meg a jogos járandóságát. Örömünkre Csepreghy úr megértéssel fogadta az általunk elmondottakat. Tájékoztatott bennünket arról, a kormány szándéka is az, hogy a több mint 2800 munkavállaló helyzete rendeződjön, hozzájussanak az elmaradt járandóságukhoz. Azt ígérte, hogy személyesen intézkedik arról,  maga jár el azért, hogy a lehető legrövidebb időn belül, a törvényes lehetőségek figyelembevételével, a bérgarancia-alapból, ahol az ehhez szükséges összeg a rendelkezése áll, minden károsult megkapja az elmaradt bérét. Számunkra, az ESZOSZ által átvert, becsapott emberek számára, felcsillant a remény. Jó érzés volt, hogy miniszterhelyettes úr partnerként fogadott bennünket, mi úgy éreztük, pontosan értette, milyen kilátástalan helyzetben vagyunk. Bízunk az ígéretében, hiszünk  abban, hogy közel egy év után kálváriánk véget ér. Hiszen mi nem vágyunk sokra,  csak egyszerűen dolgozni és élni akarunk, szerény körülmények között, de teljes jogú magyar emberként – írta Tóthné Gábor Ildikó, Hajdú-Bihar megyei ESZOSZ-károsult és Dávid Dezső, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei ESZOSZ-károsult.