Brüsszelben a rendőrség könnygázt és vízágyúkat vetett be a tüntetők feloszlatására, akik tárgyakat dobáltak és tüzet gyújtottak.

A belgiumi tüntetések hetek óta tartó, egyetemi tandíjak elleni diáktüntetéseket követően kezdődtek. Liège-ben a rendőrség vízágyúkkal oszlatta fel a tüntetőket.

Bernard Quintin belga belügyminiszter az X-en közzétett bejegyzésében azt nyilatkozta, hogy „ami Brüsszelben történik, az már nem egyszerű tüntetés”, és hogy „minden szükséges eszközt bevetnek a rend helyreállítására a zavargásokat okozókkal szemben”.

Lisszabonban több tízezer ember tüntetett a megélhetési válság, az alacsony bérek és a nagyvárosokban a lakhatáshoz való hozzáférés nehézségei ellen.

Szombaton a tüntetők több tucat sátrat állítottak fel Lisszabonban, intézkedéseket követelve a portugáliai lakhatási és megélhetési költségek emelkedésének ellensúlyozására – ez az akció a szomszédos Spanyolországban hetek óta zajló tüntetésekhez hasonlítható.

Több száz tüntető gyűlt össze sötétedés után a portugál főváros turisztikai és nyüzsgő központjában található Rossio téren egy több ezer ember részvételével zajló tüntetést követően, amelyen az ország minden tájáról érkeztek emberek.

„A portugál adófizető osztályt, azt, amelyik működteti ezt az országot, támadják, és elveszíti jogait, különösen a lakhatáshoz való jogát” – mondta Elena Costa, egy 46 éves szociális munkás. „Ezért vagyunk itt mindannyian együtt, hogy megpróbáljuk elmagyarázni, hogy megfulladunk” – mondta.

A hivatalos adatok szerint Portugáliában a házárak 124%-kal emelkedtek 2015 és 2024 között – ez körülbelül kétszer olyan gyors ütem, mint az Európai Unió átlaga.
A hatás különösen súlyos a fiatalok körében és Lisszabonban, egy olyan területen, ahol Portugália lakosságának körülbelül egynegyede (több mint 11 millió lakos) koncentrálódik, beleértve a főváros agglomerációját is.

A szombaton Lisszabonban felállított tábor felerősítette a Porto északi városában kezdődött lakásvásárlási tiltakozási mozgalmat, ahol szintén több tucat sátrat állítottak fel.

„Sok probléma van. Fizetések, lakhatás, megélhetési költségek: ez a túlélés kérdése” – mondta Yolanda Silva, egy 43 éves köztisztviselő az AFP-nek.

A spanyolországi Madrid régióban a tanárok határozatlan idejű sztrájkja több ezer embert vonzott az utcákra, a tüntetők a közoktatás fejlesztését követelik .
Zöld hullám árasztotta el Madrid utcáit, több tízezer tanár, szülő és diák – zöld pólóban – hallatja hangját, követelve a méltóságteljes közoktatást.

„Kevesebb diákot szeretnénk minden osztályban, és támogatást a sajátos igényű diákokkal foglalkozó tanároknak; nem kapják meg a valóban szükséges támogatást” – kiabálja Cristina Perez tanárnő a dobok, sípok és a „közoktatás” mellett kiáltó szlogenek zaja fölött.
Amikor arról kérdezték, hogy a francia iskolákban történt hasonló tüntetések inspirálták-e őket, Vandrash így válaszolt: „Nem akarunk ilyen erőszakhoz vezetni. Egyelőre mindent békében akarunk tartani, bár együttérezek velük.”

A tüntetések karneváli hangulatot teremtettek az utcákon, tucatnyi dobossal, tánccal és kreatív transzparensekkel; a követelések azonban mély aggodalmakat tükröznek a madridi közszolgáltatásokkal kapcsolatban.

„A tanárok sztrájkolnak, ha esetleg nem vetted volna észre” – mondta Mar Espinar, a Szocialista Párt (PSOE) szóvivője Ayusóhoz fordulva a regionális parlament nemrégiben tartott ülésén. „Ön megfojtja az egészségügyi rendszert, és Madrid lakossága nem jut lakhatáshoz; de téged és a hozzád hasonlókat ez nem érdekli, mert figyelmen kívül hagyhatják a luxuslakások kényelméből fakadó szenvedést, miközben hatalmas profitot élveznek.”

Milánóban békésen kezdődött a háborúk és az emelkedő megélhetési költségek elleni tüntetés, amely gyorsan erőszakba torkollott. A maszkos tüntetők köveket és járdadarabokat dobáltak a rendőrökre, barikádokat gyújtottak fel és üzleteket fosztottak ki.

A rendőrség könnygázt és vízágyúkat vetett be a tömeg feloszlatására. A LaPresse hírügynökség jelentése szerint két rendőr megsérült, és mintegy 50 tüntetőt, többségükben kiskorút, őrizetbe vettek.

Giorgia Meloni miniszterelnök elítélte az erőszakot, mondván, hogy „a tüntetés jog, de városaink felgyújtása nem az”. Giuseppe Sala, Milánó polgármestere elismerte a tüntetések jogos okait, de hangsúlyozta, hogy a rendfenntartók elleni erőszak és a súlyos károk elfogadhatatlanok. Hasonló incidensekről számoltak be Bolognában is, kődobálásokkal és a tüntetők és a rendőrség közötti összecsapásokkal.

Két rendőr megsérült és legalább 40 tüntetőt tartóztattak le szombaton Milánóban, miután a magas megélhetési költségek elleni tüntetés erőszakba torkollott; összecsapásokra került sor Bolognában és Torinóban is, olasz médiajelentések és egy rendőrszakszervezet jelentései szerint.
Domenico Pianese, a Coisp rendőrszakszervezet főtitkára szerint erőszakos csoportok petárdákkal, kövekkel és korlátokkal támadtak rendőrökre a Piazza Duomón.

Az erőszak délután kezdődött, amikor egy több mint 5000 fős „Italia in Piazza” tüntetés elakadt a Via San Tomaso közelében, és a tüntetők kövekkel dobálták meg a rendőröket a Via Brolettón. A rendőrség nagy erővel közbelépett, a tüntetők menete kettétört, buszmegállók és néhány történelmi épület felső emeleti ablakai megrongálódtak.

Később több száz tüntető gyűlt össze újra a székesegyház előtti téren, és háromszor megtámadták a rendőrségi kordont. A rendőrség visszavonult, a tüntetők pedig megrongáltak és kifosztottak egy karabinieri járművet, valamint megrongáltak páncélozott furgonokat, majd elfoglalták a teret és a lovas emlékmű környékét, és barikádokat emeltek.
A rendőrség könnygázzal és vízágyúval foglalta vissza a területet, az utolsó csoportok pedig a Piazza San Babila felé vonultak vissza, köveket dobálva a kávézói asztalokból készült rögtönzött barikádokra.

A tüntetők közül sokan feketébe öltözött fiatalemberek voltak, zászlók és politikai szimbólumok nélkül, akiket a jelentések külvárosi tinédzserként írtak le.

Bár a belgiumi, olaszországi és portugáliai tüntetések nem érték el a franciaországiak mértékét, a társadalmi elégedetlenség növekedését tükrözik – állítja az Al Jazeera által idézett Alberto Alemanno, a HEC Paris Business School professzora . „Franciaország a mozgalom epicentruma... és vannak jelek arra, hogy a mozgalom túlmutat a francia határokon” – mondta.

Alemanno figyelmeztetett, hogy ezek a tüntetések más országokban is megismételhetők, például Görögországban, Németországban és Ausztriában, ahol egy hasonló mozgalom „korai szakaszában” vannak, és a következő hetekben várhatóak mozgósítások. A gyakori panaszok közé tartozik az emelkedő megélhetési költségek, az oktatás alulfinanszírozottsága és a fiatal diplomások jövőjével kapcsolatos bizonytalanság.

A nyugtalanság kritikus időszakban érkezik Európa számára, amely egy „példátlan szuperválasztási ciklusra” készül a következő 12 hónapban, Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban és Lengyelországban is választásokat terveznek. „Mindezek a tiltakozások és mozgósítások a politikai párbeszéd középpontjában állnak majd” – hangsúlyozta Alemanno.

(via nyugat-euirópai sajtóértesülések - stoffán)