A modern, inverteres technológiával felszerelt modellek azonban hatékony és praktikus megoldást jelentenek az otthon fűtésére, különösen az átmeneti időszakokban vagy az enyhébb téli napokon.

Ahelyett, hogy az egész házra központi fűtést kapcsolnánk be, amikor csak néhány órát töltünk egy helyiségben, a légkondicionálás használata csökkentett energiafogyasztás mellett biztosíthatja a kívánt hőkomfortot. Az inverteres klímaberendezés fűtési üzemmódban lényegében egy levegő-levegő hőszivattyú működésével egyezik meg.

Egy klasszikus radiátorral vagy légfűtővel ellentétben, ahol az elektromos energia közvetlenül hővé alakul, a szivattyú elektromos áramot használ a külső levegőből kivont hőenergia kinyerésére és a helyiségbe juttatására.

Ezen berendezések hatékonyságát a teljesítménytényező (COP) segítségével értékelik, amely a bevitt hőenergia és a felhasznált elektromos energia arányát mutatja.
Minél magasabb a COP érték, annál kevesebb áramot fogyaszt a készülék ugyanannyi hő előállításához. Emiatt egy modern klímaberendezés lényegesen gazdaságosabb lehet, mint egy hagyományos elektromos fűtőberendezés.

A tényleges energiafogyasztás azonban számos változó tényezőtől függ: a készülék teljesítményétől, az épület szigetelésének mértékétől, a kívánt belső hőmérséklettől és a külső időjárási viszonyoktól. Amikor a külső hőmérséklet drasztikusan fagypont alá süllyed, a kompresszor nagyobb terhelésnek van kitéve, hogy hőt vonjon ki a hideg levegőből, ami átmenetileg csökkentheti a berendezés hatékonyságát.

A legtöbb ember első reakciója, amikor hőérzetet érez egy szobában, az, hogy jelentősen megemeli a hőmérsékletet a távirányítón. Ha a berendezés 21 °C-ra van beállítva, akkor a 26 °C-ra való módosítás nem fogja gyorsabban felmelegíteni a helyiség levegőjét.

A készülék ugyanolyan teljesítménnyel fújja a levegőt, amíg el nem éri az új kívánt értéket, ami csak felesleges energiafogyasztáshoz vezet. A légkondicionáló szakemberek azt javasolják, hogy a kezdeti hőmérsékletet 20 °C és 22 °C között állítsák be. Ha a hidegérzet ezen a beállításon is fennáll, az ok általában máshol keresendő.

A beázás, az ajtók alatti huzat, a szigeteletlen külső falak vagy az alacsony légáramlás miatti hőveszteség megakadályozhatja a szoba hőmérsékletének stabilizálódását, anélkül, hogy a távirányítón magasabb hőmérsékletre állítva megoldaná a problémát. A klasszikus modellekkel ellentétben, amelyek maximális hatékonysággal működtek a teljes leállásig, az inverter technológia lehetővé teszi a teljesítmény fokozatos szabályozását, ahogy a szobahőmérséklet megközelíti a beállított értéket. Így a kompresszor csökkenti a sebességét és állandó klímát tart fenn minimális áramfogyasztás mellett.

Azok számára, akik a nap nagy részét zárt térben töltik, a készülék állandó hőmérsékleten tartása kényelmesebb és gyakran gazdaságosabb, mint a folyamatos ki- és bekapcsolása. Másrészt, csak néhány órás távollét esetén ajánlott két-három fokkal csökkenteni a hőmérsékletet, visszatéréskor pedig a kezdeti értéket visszaállítani. Az állandó leállítás és a folyamatos működés közötti optimális döntés a helyiség szigetelési szintjétől és attól függ, hogy mennyi ideig tartózkodik üresen.

A berendezés teljesítményét közvetlenül befolyásolhatja a karbantartás hiánya. Ha a készülék megállás nélkül működik, de nem fűti fel a helyiséget, az első lépés a beltéri egység porszűrőinek ellenőrzése és tisztítása. A szennyeződések elzárják a légáramlást, és arra kényszerítik a kompresszort, hogy túlórázzon. A kültéri egységet is rendszeresen ellenőrizni kell, hogy biztosítva legyen a szabad levegőáramlás a szívónyílás körül.

Egy adott helyiségben, például a nappaliban felszerelt légkondicionáló nem lesz képes egyenletesen felmelegíteni a szomszédos helyiségeket, ha az ajtók zárva maradnak. Még nyitott ajtók mellett sem képes egyetlen beltéri egység egy egész lakás fűtési rendszerét helyettesíteni. A zónás hőszabályozás azonban kiváló módja a havi energiaköltségek csökkentésének azáltal, hogy fokozott kényelmet biztosít abban a térben, ahol az idejét tölti.

StoffánGy.