Azt tanácsolták neki, hogy „igazítsa az önéletrajzát” a meghirdetett álláshoz. A New York-i Miles Bradley három éve keres állást. Legutóbb szoftvermérnökként alkalmazták az AT&T-nél, egy amerikai telekommunikációs vállalatnál, amely a világ egyik legnagyobb és legrégebbi vállalata. Évekig tartó álláskeresés után Miles Bradley gyanítja, hogy a legjobb esélye az elhelyezkedésre egy olyan stratégia lehet, amit nem hajlandó kipróbálni: hazudni az önéletrajzában.

Miles Bradley Bradley egyike annak a tucatnyi amerikainak, akikkel a Business Insider az elmúlt évben beszélt, és akik nehezen találnak munkát. A férfi azt állította, hogy a keresés során több HR-szakemberrel is felvette a kapcsolatot, és néhányan arra kérték, hogy igazítsa át az önéletrajzát, hogy jobban illeszkedjen egy betöltetlen pozícióhoz – ezeket a kéréseket örömmel teljesítette. Bradley szerint azonban néhány toborzó ennél tovább ment, és a jóváhagyása nélkül jelentős változtatásokat írt az önéletrajzába, amelyekről úgy érezte, hogy nem tükrözik pontosan a tapasztalatát és a képesítéseit.

Úgy tűnt, ezek a változtatások segítettek neki néhány interjút megszerezni, de amint rájött, hogy melyik önéletrajzot használják, visszautasította a lehetőségeket. „Azt gondoltam, hogy »Várjunk csak egy percet, ez az önéletrajz egyáltalán nem képvisel engem, és etikailag ezt nem tehetem meg«” – mondta Bradley.

Néhány álláskereső szinte bármit hajlandó kipróbálni, hogy felvételt nyerjen. Bár az igazság elferdítése például egy önéletrajzban vagy egy interjú során kifizetődő lehet, a stratégia kockázatokkal is járhat. Bradley elmondta, hogy attól tart, hogy a versenyképes munkaerőpiac ösztönzi mind a toborzókat, mind az álláskeresőket az önéletrajzok fejlesztésére, és hogy nehezen tud versenyezni a kitalált jelentkezésekkel.

„Az iparág a tökéletes jelölt megtalálásának rabjává vált” – mondta. „Olyan valakit szeretnének, aki pontosan megfelel annak, amit keresnek” – tette hozzá. Úgy véli, ha a cégek elég türelmesek, végül felbukkan valaki az ideális önéletrajzzal. És amikor ez megtörténik, Bradley szerint nem hibáztathatja a cégeket azért, hogy a biztonságos és logikus választásnak tűnő jelöltet választják, még akkor sem, ha az a személy nem feltétlenül a legalkalmasabb a munkára. Az Egyesült Államokból származó statisztikai adatok azt mutatják, hogy sok vállalat lassabban tölti be a megüresedett álláshelyeket, akár a gazdasági bizonytalanság, akár a tökéletes jelölt megtalálásának vágya miatt.

Miután hivatalosan is otthagyta előző munkahelyét, állást kezdett keresni, célul tűzve ki a mérnöki, vezetői és igazgatói pozíciókat. Ahogy az álláskeresés elhúzódott, termékmenedzseri és üzleti elemzői pozíciókat is megpályázott, sőt, még egy barista pozícióra is jelentkezett a Starbucksnál. Annak ellenére, hogy több száz jelentkezést küldött ki, még mindig ajánlatra vár.

A hároméves álláskeresés megviselte Bradley anyagi helyzetét, de azt mondja, szerencsésnek mondhatja magát, hogy a partnere és a családja támogatja. A pénzügyi segítség mellett Bradley azt állította, hogy azért tudott megélni, mert rendkívül minimalista lett. Azt mondta, hogy mielőtt kirúgták az állásából, több autója is volt, de most egyetlen 15 éves járművet vezet. „Ez azt jelenti, hogy nem veszek semmi olyat, amire nincs szükségem, de még mindig a világ népességének leggazdagabb százalékában élek. Akkor miért is lennék szomorú?”

Gy.E.