A kolosszust a Radia építi, egy 2016-ban alapított amerikai startup, Mark Lundstrom, az MIT professzora és a megújuló energia szakértője kutatásai alapján. Ahogy az az Egyesült Államokban gyakran megesik, a tudós kutatása elhagyta az akadémiai laboratóriumokat, és üzletté vált. A davosi Világgazdasági Fórum a WEF nagy növekedési potenciállal rendelkező unikornisának választotta, a Radia vállalat pedig Olaszországot választotta a WindRunner összeszerelésének és bevezetésének legmegfelelőbb országának.

Mielőtt azonban belemerülnénk a rakomány aspektusába, vissza kell lépnünk egyet, és vissza kell térnünk Lundstrom tanulmányaihoz, amelyek azt mutatják, hogy a 104 méter hosszú szárazföldi szélturbina-lapátok – amelyek körülbelül 30 méterrel hosszabbak a jelenlegieknél – több szelet képesek befogni és jelentősen alacsonyabb költségekkel termelni áramot, mint más források, a napenergiától az atomenergián át a tengeri szélenergiáig.

Ez a megoldás az úgynevezett Gigawind szélerőműparkok számára, de felvet egy problémát: hogyan lehet ezeket a gigantikus lapátokat, amelyeknek egy darabban, összeszerelés nélkül kell lenniük, a helyszínre szállítani? Lundstrom elemzése számos lehetőséget kizár, beleértve a közúti szállítást (kanyarok, alagutak), hajókat és helikoptereket (amelyek túl kicsik), vagy léghajókat (amelyek túl könnyűek egy 72 tonnás lapáthoz). Az egyetlen fennmaradó lehetőség egy teherszállító repülőgép használata volt, amely azonban ekkora méretben nem létezik. Így Lundstrom megalapította a Radiát, és megkezdte a tervezést és a tőkebevonást.
A cél egy új piac megnyitása. „Arányaiban ez ugyanaz az út, amelyet Elon Musk követett a Teslával a kezdetekkor” – magyarázza Giuseppe Giordo, aki tavaly május óta tölti be a Radia európai és olaszországi elnök-vezérigazgatói posztját. Tapasztalt felsővezető, aki olyan hazai vállalatok élén szerzett tapasztalatokat, mint az Alenia North America, az Alenia Aermacchi (korábban Finmeccanica) és külföldi (Saudi Arabian Military Industries), és akinek feladata a csoport működésének vezetése, kezdve az olaszországi tevékenységekkel.

„Az év végére működőképessé válunk, 2029-ben megkezdjük a termelést, és 2030-ban garantáljuk az első szállításokat. Minden évben öt repülőgépet fogunk legyártani, összesen 120 WindRunnerhez, amelyeket aztán az amerikai anyavállalat fog kezelni a mega szélturbinák leszállítása érdekében.” A számok lenyűgözőek: a WindRunner egy elöltöltős repülőgép, 108 méter hosszú, 80 méteres szárnyfesztávolsággal és 2000 kilométeres repülési hatótávolsággal.

Már aláírtak megállapodásokat a törzset építő Leonardóval, a futóművet az Campaniában található Magnaghi Aerospace-szel, valamint spanyol (a szárnyakat az Aernnova), holland és angol cégekkel. Az összeszerelő központ Olaszország lesz, konkrétan Puglia régióban, a Boeing nehézségei miatt válságban lévő Grottaglie üzemmel az élen, de Campania és Calabria régiók (utóbbi a képzési projektek miatt) is részt vesznek a projektben.

Ez a meglévő ipari ellátási lánc több milliárdos beruházásokból profitálhatna, és legalább 2,5 millió munkahelyet teremthetne, nem számítva a kapcsolódó iparágakat, ahol a becslések ötször magasabbak. „Európa stratégiai területnek bizonyul Radia jövője szempontjából, és Olaszország kulcsfontosságú partner nemcsak ipari kapacitása, hanem az energetikai átállás felgyorsítása iránti közös elkötelezettsége miatt is” – mondja Lundstrom.

A kormány is hisz a projektben, és az Adolfo Urso vezette Üzleti és Made in Italy Minisztérium memorandumot írt alá az úgynevezett Egységes Gazdasági Övezet (SEZ) gyorsított átjárójának létrehozásáról, amely egy különleges gazdasági övezet, amely bizonyos adókedvezményeket garantál, de mindenekelőtt felgyorsítja az engedélyek kiadását. Giordo így folytatja: „A vállalat jövőképe és ambíciója, amelyet olyan forradalmi technológia támogat, mint a WindRunner, bátor kihívást jelent. A Radia hisz Olaszországban, még akkor is, ha fel kell gyorsítanunk az amerikaiak számára érthetetlen bürokratikus folyamatokat.” Hová fognak repülni a WindRunnerek? Biztosan nem olyan országokba, mint Oroszország vagy Kína, de nagy fejlődési potenciál rejlik Észak-Afrikában és Keleten, ahol a zöldenergia-termelésbe történő beruházások az egekbe szöknek.
(stoffán györgy)