Ezek az összehasonlítások nem tartalmazzák a jövedelmeket, csak a relatív megélhetési költségeket. A különbségek jelentősek, még a szomszédos államok, például Ausztria és Magyarország, vagy Németország és Lengyelország között is. Az árszintindexek egy közös mesterséges valután alapulnak. Az országok közötti árak összehasonlításához az Eurostat által számított árszintindexeket használják, amelyek vásárlóerő-paritásokon alapulnak – ez egy elterjedt mesterséges pénznem, amely azt tükrözi, hogy mennyit tudnak az emberek ugyanazon pénzösszegért vásárolni a különböző országokban.

Az adatok 36 európai országban végzett felmérésekből származnak, amelyek több mint 2000 fogyasztási terméket és szolgáltatást fednek le. Az elemzett fogyasztási kategóriától függően többféle index létezik – az élelmiszerektől és italoktól kezdve a ruházaton át a szállodai szolgáltatásokig. Az átfogó kép érdekében azonban két fő mutatót használnak: Tényleges egyéni fogyasztás: a háztartások által ténylegesen felhasznált áruk és szolgáltatások összességét méri, beleértve az állam vagy nonprofit szervezetek által nyújtottakat is, például az egészségügyi vagy oktatási szolgáltatásokat. Háztartások végső fogyasztási kiadása: a háztartások közvetlen áru- és szolgáltatáskiadásaira vonatkozik.

Az AIC a nemzetközi összehasonlításokban előnyben részesített mutató, mivel pontosabban tükrözi, hogy mit fogyaszt a lakosság, nem csak azt, hogy mit vásárol saját pénzéből. Az Euronews az AIC adatait használta az országok közötti összehasonlításhoz.

Svájc volt a legdrágább, az árak az uniós átlag 184%-át tették ki – ami 84%-kal magasabb az európai átlagnál. Ezzel szemben Törökország volt a legolcsóbb, az uniós átlag mindössze 47%-ával.

Alapvetően Svájc körülbelül 3,9-szer drágább, mint Törökország. Az Európai Unión belül Luxemburg a legdrágább ország, az árak 51%-kal haladják meg az uniós átlagot, míg Bulgária és Románia a legolcsóbb, az átlag 57%-át kitevő árakkal. Ez azt jelenti, hogy Luxemburg körülbelül 2,7-szer drágább, mint Románia vagy Bulgária. Tíz uniós tagállamban az árak az uniós átlag felett vannak, köztük Dániában (143%) és Írországban (141%). Az EU legnagyobb gazdaságai közül Németország (109%) és Franciaország (108%) az átlag felett, míg Olaszország (98%) és Spanyolország (91%) az uniós átlag alatt állnak.

A legmagasabb költségek a kontinens nyugati és északi részén található országokban mérték. A nyugat- és észak-európai országokban, mint például Svájcban, Izlandon, Luxemburgban, Dániában, Írországban, Norvégiában és Finnországban a legmagasabbak a költségek, ami a magas jövedelmeket és az erős valutákat tükrözi.

Ezzel szemben Közép- és Kelet-Európában – Romániában, Bulgáriában, Magyarországon, Lengyelországban, de a balti államokban is – jelentősen alacsonyabbak az árszintek, részben az alacsonyabb munkaerőköltségek miatt. Alacsony árszinteket regisztráltak az EU-tagjelölt országokban is, mint például Törökországban, Észak-Macedóniában, Albániában, Szerbiában és Bosznia-Hercegovinában. Ugyanakkor az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagországai – Svájc, Izland és Norvégia – a legdrágábbak közé tartoznak.

Ezen különbségek magyarázata magában foglalja a termelékenységi szinteket és a kapcsolódó béreket. Általánosságban elmondható, hogy a drágább országok a legproduktívabbak is. Filippo Pallotti közgazdász szerint az olyan versenyképes ágazatok, mint az ipar és a technológia, a bérek és következésképpen az árak emelkedését okozzák a gazdaság egészében – beleértve az alacsony termelékenységű ágazatokat is, mint például a személyi szolgáltatások. A bérek és a termelékenység mellett az árszintet befolyásoló egyéb tényezők is: a tőkésítés mértéke, a technológia adaptációja, az infrastruktúra, a külföldi befektetések, az intézmények minősége, sőt még az árfolyam, az áfa vagy a szabályozási költségek is.

Fontos megjegyezni, hogy ezek az összehasonlítások kizárólag az árakon alapulnak, és nem veszik figyelembe a jövedelmet. Tehát egy drága országban élő embernek továbbra is nagyobb vásárlóereje lehet, mint egy olcsóbb országban élőnek, a jövedelmi szintjétől függően. A különbségek kategóriák szintjén is szembetűnőek. Például az alkohol és a dohány esetében az árak Írországban (az uniós átlag 205%-a) majdnem háromszor magasabbak, mint Bulgáriában (69%).

Ezek az adatok tükrözik az európai gazdasági környezet összetettségét, és kiemelik a gazdasági és strukturális kontextus fontosságát az egyes országok megélhetési költségeinek meghatározásában.
Az összehasonlítások azonban csak üres, tudományosnak nevezett, pénzért végzett időtöltések. Valós eredményük és értékük nincs…
a szerk.