Sok fontos részletet megosztottak, de azt egyikük sem mondta, hogy visszaállítható lenne a korábbi állapot.
Egy hónapja, hogy a megáradt Korond-patak vízzel töltötte fel a parajdi sóbányát – a szakértői csapat azon tagjai, akik lapunknak nyilatkoztak, azt mondták: azóta nagy volumenű, kis hatékonyságú gyakorlati lépések történtek a bánya megmentését célzó folyamatban. A geológusok szerint ma már „le kellene ülni és számot vetni” azzal, hogy a bánya egyes részlegeinek megmentése sikertelen lesz. A szakemberek folyamatos ellentétekről, javaslataik figyelmen kívül hagyásáról és a Salrom országos sóvállalat megkérdőjelezhető intézkedéseiről számoltak be.

„El kell engedni a sóbánya kezét”

Az általunk megkérdezett szakértők, akik mind a területet megfigyelő és a munkálatokat koordináló csapat tagjai, egyöntetűen úgy látják: bár a mentési munkálatok minden szempontból fontosak, baklövés mindent egy lapra feltenni – arra, hogy a bánya megmenthető és korábbi formájában ismét használatba vehető lesz. Állításukat szolid ténnyel támasztják alá: azzal, hogy az eddig vízzel teljesen elárasztott sóbányák közül még egyet sem sikerült helyreállítani.

Ennek mentén többen megkérdőjelezték annak az épülő csővezetéknek a hatékonyságát, amely a Korond-patak vizét terelné el a kritikus területen, ahol a tárnák boltozata beomlott és a lyukak víznyelőkké váltak. Az egyik szakember, aki az Aknaszlatinán – ahol korábban Parajdhoz hasonlóan ipari sókitermelés és gyógyászati-turszitikai tevékenység is zajlott – történt katasztrófa idején is végzett felméréseket, úgy fogalmazott: „Hogy egy hét vagy egy hónap, azt nem lehet tudni. De az ismert formájában a sóbányának vége, csak ezt még senki nem mondhatja ki”.

– Problémás, hogy még mindig nem sikerült egy olyan ellenőrző szervet kijelölni, ami független a Salromtól. Az erdélyi szakemberek csapata eddig saját költségen és térítésmentesen végezte a munkát, anélkül, hogy bármilyen hivatalos kinevezést vagy megbízást adott volna nekik az ideiglenes kormány. Most, hogy más kormány van, lehetne reménykedni a változásokban – vélekedett, ugyanakkor megjegyezte, hogy a minisztériumi ellenőrző bizottság munkájáról sem tudni sokat, még azt sem, hogy egyáltalán átnézték-e a vállalat dokumentumait.

Nagy az aktivitás, idő kérdése az omlás

Mint megtudtuk, a román szakemberek által kiépített három pontos szeizmikus monito¬ring¬rendszer csak a nagyobb mozgásokat tudta regisztrálni, így a német szakemberek által telepített, hét pontból álló monitoringrendszert és egy negyven prizmából álló másik rendszert használnak a felszín alatti aktivitások felmérésére. A távolról érkező, nem releváns zajokat és a teherautók zaját ki tudják szűrni, míg a víznyomás miatt a mélyebben lévő rétegekből eredő hang is jelentős lehet.

A szakértők szerint a rendszer kevesebb mint két hete gyűjti az adatokat, és csak akkor riaszt, ha egy esemény körül egyre több hipocentrum – rengésfészek – jelenik meg. – Egyértelműen látni, hogy a terület aktív: sok az esemény, kőzetfelpattogzás, hipocentrum. A só mindig felfelé törekszik, innen ered a gomba vagy villanykörte alak. Most a felszín felé törekedő sótömzs 8-9 millió köbméter telített sós vizet kapott, ami hatalmas ellentétes irányú nyomást gyakorol rá. Óriási letörések még nem látszanak, de a repedések keletkezése hallható, és igazából idő kérdése, hogy ezek a repedések mikor futnak össze – fogalmazott a szakértő, kiemelve, hogy a Dózsa- és József-bánya közötti pillér mutatja a legnagyobb instabilitást. – Valamikor egy nagy vetőrendszer mentén agyagos rétegekkel teltek ki a függőleges osztású sórétegek, amiket fokozatosan kiold a sós víz. Ezek könnyen bemozdulnak, elcsúsznak egymáson, és jön az omlás. A Dózsa-, a Párhuzamos- és a József-bánya maradék födémje hamarosan megadja magát – fogalmazott.

A kocka el van vetve?

Az egyik geológus szerint nem érdemes optimista vagy pesszimista forgatókönyvekbe bocsátkozni, tudomásul kell venni a tényt, hogy a világ elárasztott sóbányáinak esettanulmányai mind azt mutatják, hogy ezek a bányák tönkremennek.

– Ha amerikai példákat veszünk, ha az aknaszlatinait, ha a marosújvárit, mind igazolják, hogy a természet az úr, és a bányák a felelőtlenség, a hanyagság és a víz hatására könnyen tönkremennek. És Parajddal nem áll le a történet, nyitva kell tartanunk a szemünk, mert tavaly a Slănic Prahova sóbányába is betört a víz – az a bánya négyszer nagyobb a parajdinál, és rajta fekszik a fél város – vetítette elő a szakértő. Azt mondta, a jelenlegi helyzetben szerinte a sószennyezést kellene elsősorban megszüntetni, ennek lenne kézzelfogható eredménye. – Persze, meg kell próbálni a víz szivattyúzását a bányából, de nagyon lassan és kis mennyiségben szabad elkezdeni, hogy a bánya tudjon kilélegezni, tudjon idomulni a könnyítéshez. Ám őszintén ennyi vizet nincs és nem is lehet hová szivattyúzni, nem beszélve arról, hogy a folyamat akár két évig is eltarthat, és rengeteg pénzbe kerülne – húzta alá, kiemelve, fel kell tenni a kérdést, hogy érdemes lenne-e „milliárdokat beleölni” egy olyan bányába, ami a víz kiszivattyúzását követően akár össze is omolhat.

Robbantással „segíteni”

A szakemberek egyöntetű meglátása, hogy nagyon meg kellene gondolni, mire költekeznek a bányamentés alatt, mivel az ország jelenlegi pénzügyi-gazdasági helyzetét elnézve nem látnak garanciát arra, hogy majd rendelkezésre állna egy hatalmas összeg sótalanító berendezések beszerzésére, helyreállítási és vízkezelési munkálatokra.

– Bár most ez van, nem szabadna mindent egy lapra tenni. Kellene készíteni egy folyamatábrát, és le kellene ülni egy kockás lapon számolni: megéri vagy nem éri meg helyreállítani a bányát? Az is egy lehetőség, hogy célzott robbantással elősegítjük a tóképződést, és lesz egy Szovátához hasonló fürdőtelepülés Parajdból. Mérlegelni kellene, nem fejetlenül kidobni tízmilliókat munkálatokra, amelyeket egy tapasztalatlan vállalatra bízunk. Ebből így nem mentés lesz, hanem ne adj’ isten egy másik tragédia – hívta fel a figyelmet az egyik geológus. Megjegyezte azt is: Parajdon a sótartalék kiterjedését tekintve lenne lehetőség egy új bánya nyitására is, de – a természetvédelmi intézkedések betartásával – a külszíni bányászatot is meg lehetne próbálni.
(Hargita Népe)