Elszegényedés vár Dunaújvárosra a vasmű bezárása miatt
Dunaújváros sajnos az elszegényedés veszélye áll fen a Dunaferr bezárása és a tömeges elbocsátások miatt. Hiába van itt akkugyár egy vasműi dolgozó aligha kap majd munkát és feltehetőleg virágkötők sem lesznek. A vasmű drámája lassan de biztosan érezhetően eléri a városi egyetemet is. Dunaújváros Nógrád és Borsod sorsára jut.
Az egykori Dunaferr agóniája évek óta tart, a vasművet mostani tulajdonosa, a Liberty Steel is már a magyar kormány közbenjárásával vette meg 2023-ban. A cégcsoport fenntartására azóta még legalább 100 milliárd forintot költött a kormány, ami az utóbbi években termelés helyett a szén-dioxid-kvóták értékesítéséből élt. A dolgozókat pedig szépen lassan elküldték. Jó üzlet volt ez csak nem a magyar államnak és nem a vasmű dolgozóinak.

A bérfizetés már tavaly nyáron is akadozott, állásidőre kerültek a dolgozók és leállította a kokszoló kemencéket a Liberty amik így tönkre is mentek, ha egyszer kihűlnek ezek semmire sem jók a jövőben. Bár az év végére felmerült újabb cégek bevonása is a vasmű működtetésébe, de erről szóló megállapodás azóta sem született, és eleve csak jócskán lecsökkentett termelési szint került szóba. Sőt a Dunaferr felszámolását több felszámolóra bízták.

Még május elején is volt két érdeklődő hengerműre (ezek mellett még a vasműhöz tartoznak a régóta álló, így már csak óriási költségek árán újraindítható kokszolók és nagyolvasztók, igaz, külön cégbe szervezve), de annak megmentése is csak ezer munkahely megőrzését eredményezhette volna a 2800-ból.

Dunaújvárosban az országos és a Fejér megyei átlagokat is felülmúlta nyilvántartott álláskeresők aránya a munkavállalási korú népességhez képest az elbocsátásokat megelőzően. A hátrányban vélhetően a vasmű mostoha sorsa is szerepet játszik, aminek létszáma több mint 600 fővel csökkent tavaly november óta.

Májusban 1152 álláskereső volt Dunaújvárosban, és bár vélhetően az elbocsátott, illetve az az előtt álló 2600 főnek csak egy része lakhat a városban, az álláskeresők aránya a Borsod-Abaúj-Zemplénben és Nógrádban tapasztalt, 8 százalék fölötti szintre nőhet a leépítés után, sőt, jócskán meg is haladhatja azt.

A kormány ugyan képzéseket kínál az elbocsátott dolgozók számára, amelyekhez a minimálbér 70 százalékának megfelelő havi támogatást is biztosít. Sőt kézenfekvő megoldás lenne a közeli Iváncsán tavaly átadott akkumulátorgyár felé terelni a vasmű egykori dolgozóit, de ott is leépítések zajlanak. Azaz most sehogy sem áll jól Dunaújváros.

Az 1970-es évek óta folyamatosan gyűlik a tapasztalat Európában az acélipar leépülésének hosszan tartó és drámai következményeivel kapcsolatban, nem csoda tehát a kiemelt kormányzati figyelem, hogy a magyar nehézipar egykori központjainak helyet adó térségekben máig gyengék a munkaerőpiaci adatok.

(G.M.)
2025.06.29 18:43:50


© Esti Újság - Hírek és Bulvár minden mennyiségben!

© Esti Újság - 2025 - Hírek és Bulvár minden mennyiségben!