A Dunaferr bukása minden magyar dolgozónak húszezer forintjába kerül
A Dunai Vasmű azaz a Dunaferr felszámolója közel 2500 dolgozót küld el első körben, ami 2500 család jövőjét veszélyezteti. A kormányzat ugyan próbálta talpra állítani a vállalatot és erre sok sok tízmilliárdot is szánt azonban az indiai befektető csak egy kalandor volt, sajnos. a kormány illetékeseit pedig átverte ne is szépítsük. Mindez azonban minden magyarnak 20 ezer forintjába került.
A Dunaferr szomorú történetében az államnak biztosan pozitív, segítő szándékai lehettek: megmenteni az egykori Dunai Vasművet, Magyarország emblematikus iparvállalatát és jövedelmet biztosítani az ott dolgozó több ezer embernek, hátha átmeneti segítségnyújtás után ők még a szakmájukban dolgozhatnak.

Nos a terv nem jött be. Az India befektető ugyanis átvert mindenkit és cserben hagyott több ezer munkást és családot. A felszámolók pedig újraindítani nem fogják tudni a Dunaferrt. Nem tudják megmenteni a céget mert öt felszámoló ténykedik. Másrészt a Vasmű egységeit külön kezelik, amelyek egymásra épülő külön
A korábban is jelentkező svájci befektető, aki a Tungsramot is megmentette volna és a Vasműnél is felbukkant, valamiért nem lett kiválasztva. Pedig patinás befektetőről beszélünk. Így munkások nélkül pedig, aligha fog érdeklődni a Dunai Vasműért.

Bár a Dunaferr-ügyben nem tudhatjuk, mennyi közpénz veszett el – mindenesetre aligha tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, hogy a jegybanknál a 200 milliárd forintos, a Dunaferrnél pedig a 100 milliárd forintos adófizetői cech igen óvatos becslés. Ha kerekítünk, és 5 millió magyar adófizetővel számolunk, mindannyian adtunk egy húszezrest az utóbbi kísérletre.

A Dunaferr esetében nem egy szűk hazai magánkör gazdagodott, a helyzet ennél részben jobb, részben pedig rosszabb. Jobb annyiban, hogy a pénz egy része, mintegy 30 százaléka a dunaújvárosi acélgyári dolgozók fizetésének állami folyósításából (Bérgarancia Alap) eredt, a hányatott sorsú munkavállalóktól nyilván nem sajnáljuk a megélhetést. Ha a 3000 ember átlagosan havi 600 ezer forintot keresett, akkor ez 1,8 milliárd forint minden olyan hónapban, amikor az állam fizetett, és sajnos az elmúlt két évben nagyon sok ilyen hónap volt. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter nemrég a kormányinfón pontosan el is mondta, hogy már 31 milliárd forintnál tart ez a kiadás. Viszont a helyzet annyiban rosszabb, hogy az egyéb összegek nagy része, mintegy 70 százaléka az indiai Liberty-csoportnál landolt, amit ők vagy feléltek, vagy megkerestek. Márpedig ez az indiai hátterű csoport az egész folyamatban mindvégig nagyon gyanús lépéseket tett, ígéreteit nem tartotta be, nem volt kooperatív, és ami felveti a hazai döntéshozók felelősségét is, valójában az egész európai kontinensen, de az egész világon sokfelé ilyen kínos történeteket produkált, legutóbb az ausztrál cége ment csődbe. Nehezen érthető, miért kellett állami hátszelet adni egy ilyen érdeklődőnek a vasmű legutóbbi eladásakor. Ráadásul a Liberty feltehetőleg sok sok tízmilliárdot keresett a CO2 kvóták eladásával.

A Dunaferr megmentőjének gondolt indiai csoport megsegítése sok szinten zajlott. Kapott egy 100 millió eurós (40 milliárd forintos) Exim-hitelt. Ennek megtérülése kétséges.A következő nagy tételek az energiaszámlák. Már a Dunaferr 2022. decemberi felszámolását megelőzően az E.ON le akarta kapcsolni az ipartelep ellátását végző ISD Power Kft.-t a villamosenergia-hálózatról, mert nem volt energia-kereskedelmi szerződése. 2022. december 1-től a kikapcsolást egy külön kormányrendelet tiltotta meg, ezért az E.ON nem végezte el a kikapcsolást, ezután pedig ISD Power több milliárdos hátralékot halmozott fel. Máig nem tudni, hogy ezt pontosan hogyan kompenzálták, de amennyire tudjuk, a helyzet részben még mindig rendezetlen. Itt összetettebb az adófizetői veszteség, hiszen bukott az E.ON, bukott az állami MVM, illetve a tarifakompenzáció keretében a „tarifaközösség”, vagyis a többi fogyasztó is. A következő, a 2024-es kálvária nyáron kezdődött, amikor az indiaiak sok ígéret után gyakorlatilag levonultak, megint nem fizettek a gázért és villanyért, ez is közel 10 milliárd forintos tartozás. Itt is érkezett egy újabb állami rendelet: a kikapcsolási tilalom megszűnt, de annyit előírt az állam, hogy az iparkatasztrófa elkerüléséhez szükséges áramot és gázt azért kapjon a telep.
A Liberty kapott menedzsmentdíjat is, ami a belsősök szerint szintén hatalmas tétel, és amit az állam engedett beszámítani a Liberty által fizetett vételárba, vagyis ennyivel olcsóbban jutott hozzá a vasműhöz a cég. Végül van egy újabb 7,5 milliárd forintos adófizetői pénzt igénylő kormányhatározat (az 1094/2025. számú), amely szerint a magyar állami költségvetés segít, ha egy felszámolás alatt álló, veszélyes tevékenységet végző cég (mint a Dunaferr-maradékok) nem tudna kellően óvatosan eljárni, akkor a magyar állam közszolgáltatásként végez el olyan tevékenységet, amely meggátolja a veszélyt.Végül ott van a szén-dioxid-kvóta izgalmas tétele, amit a 265/2023 kormányrendelettel kapott meg a Liberty. Nagy kérdés, hogy ezzel mit csinált, megvan-e, vagy értékesítette?
Nos a gyanús hazai és nemzetközi jelek mindvégig látszottak: a dunaújvárosi sztorit követő üzletemberek, jogászok már 10 hónapja arra figyelmeztettek, hogy a cég megmentése helyett további károkozás és veszteséggyártás látszik.

Nos, ha valaki nyomon követte a Dunaferr sorsát, az tudhatja, hogy valójában az már bőven a szankciók előtt végzetesen elromlott. De az sem segített, hogy a vasműnek orosz és ukrán tulajdonosai is voltak, akik a háború előtt sem tudtak semmiben megegyezni.

A helyzet tehát immár sajnos még reménytelenebb. A Dunaferr csoportos leépítésnél tart, s elküldenek 2500 dolgozót. A jelenleg a dunaújvárosi acélgyártást megtestesítő két, felszámolás alatt álló cég, vagyis a Duna Furnace Dunai Vasmű Kft. f.a. és a Dunarolling Dunai Vasmű Kft. f.a. cég újraindulására nem sok remény van, ez tény. Ráadásul van egy 27 milliárd forintra becsült környezeti kármentesítési kötelezettség, amelyek a telekhez kapcsolódnak.A 2023-as értékesítéshez képest most a feltételek drasztikusan mások. Akkor még újraindítható volt a két kohó és volt kokszoló, mára egyik sem az. Akkor még megvolt a szakmai gárda nagy része (bár öregedőben és fogyóban), mára viszont nemcsak, hogy elindult a nagy létszámleépítés, de olyan embereket kellene motiválni, akik 2,5-3 éve úgy kapnak fizetést, hogy csak söprögetnek vagy be sem mennek, mert állásidőn vannak. Az utóbbi időben elmaradtak a karbantartások és a felújítások, a környezethasználati engedélyek pedig csak 2026 év végéig érvényesek, tehát 1,5 év alatt mindenfajta felújítást el kéne végezni az új engedélyekhez. azaz ez szinte egy lehetetlen küldetésnek tűnik.

(csákány)
2025.04.24 21:59:40


© Esti Újság - Hírek és Bulvár minden mennyiségben!

© Esti Újság - 2025 - Hírek és Bulvár minden mennyiségben!