A Magyar Orvosi Kamara elégedetlenkedik az állami finanszírozást illetően, és a hiányosságokért, amelyeket felvet, Pintér Sándor sokszínű minisztériumának rója fel. Mint mondják, a minisztérium és az állam felelős a financiális okokból elmaradt műtétekért, a várakozási listákért, az átszervezésekért és minden rosszért, ami az egészségügyben manapság tapasztalható, vagy amit tapasztalni vélnek a szakemberek. Mit reagálhat erre a minisztérium? Természetesen azt, hogy a felvetett problémák közül semmi nem igaz. Minden beteg megkapja a szükséges ellátást, csökken a várakozási idő és egyetlen műtét sem marad el financiális okokból. A problémákat tehát, nem az állami gondoskodás elmaradása okozza, hanem az ellenzék szajkózza. A BM ezért nyomatékosan felszólítja a Magyar Orvosi Kamarát, hogy fejezze be a lakosság biztonságos betegellátásba vetett bizalmának öncélú megingatására irányuló tevékenységét, és térjen vissza a szakmai kamarai működéshez. Nos, olvasva ezekről a pengeváltásokról, az egyszerű halandó a saját tapasztalatait tarja döntőnek. És ezek a tapasztalatok többnyire nem rosszak, de semmilyen közellátás nem lehet tökéletes. Ha kitekintünk a nyugati országokba, nem látunk sokkal jobb helyzetet, az egészségügyet illetően. Végtelenségbe nyúló várakozási listák, de facto elmaradt műtétek, egy-egy gyógyszer hiánya épp úgy fellelhető, mint itthon. A hazai egészségügy lassú, szinte észrevétlen átszervezése és a gyógyszergyártás alapanyagainak háborús hiánya az a két ok, amelyről viszont senki nem beszél, de ezek az okok számos problémát okoznak. Az egyre inkább magánkézbe kerülő szakellátásban valóban zökkenőmentes a betegellátás, ám azt az egyszerű halandó képtelen kifizetni. Az állami ellátásban viszont az alapellátás kifogástalan, ha csak néhány háziorvos trehányságát, lustaságát és – Isten bocsássa meg – hozzá nem értését nem általánosítjuk. És nem általánosítjuk! Hiszen a legkisebb faluban, kisvárosban kiváló szakemberek végzik az orvoshiánnyal is küszködő területek ellátását, nagy szakértelemmel és lelkiismeretesen. A szakrendelések milyensége sem a BM bűne, hanem az orvoshiányé, hiszen vannak olyan területek, ahol sok éve nyugdíjas szakorvosok kénytelenek munkába állni és ellátni a betegeket. Igaz, az állam nem kötött ki legalább tízéves kötelezettséget azokkal szemben, akiket idehaza fogadnak doktorrá…
Baj, van elég! Nagy károkat okoz, ha politikai cirkuszt generálunk a világon mindenütt tapasztalható problémákból az értelmes, építő, javító szándékú vita helyett, mert az mind a beteget, mind az orvost negatívan befolyásolja. Sokkal inkább szükség van az őszinte és feltáró, a nyilvánosságot tájékoztató helyzetjelentésekre, a szakmai és erkölcsi alapokon álló megbeszélésekre, a politika teljes kizárására az egészségügyben és az állami pénzek logikusabb, a népegészség ügyét támogató elosztására, a gyógyszergyárak és az egészségügyi magánszféra támogatása helyett. Úgy megoldhatóvá válnak a bajok. Mert a sarkított, ellenérzéseket előidéző, de előre nem mutató politikai boksz meccsek az egészségügy tekintetében is zsákutcának bizonyulnak…

S.Gy.