Ehhez képest az emberi genomban ezeknek a géneknek mindössze két másolata található meg – emlékeztettek a kutatók a Journal of the American Medical Association című szakfolyóirat legfrissebb számában megjelent tanulmányban. A Utahi Egyetem rákkutatással foglalkozó Huntsman Intézetének és az elefántok megóvásával foglalkozó Ringling Bros. Center for Elephant Conservationnek a tudósai az elefántok véréből kivont fehérvérsejteket a DNS-t károsító, gyakran rákkeltő hatású vegyületeknek kitéve tesztelték az elefántok rákkal szembeni ellenálló képességét. Az immunrendszert károsító sejtek a p53 által kódolt fehérje hatására elpusztították magukat. Ha elpusztítjuk a sérült DNS-ű sejteket, megakadályozzuk, hogy rákkeltővé váljanak. Ez sokkal hatékonyabb rákmegelőző módszer, mintha az önmaguk kijavításra alkalmatlan mutáns sejtek megkettőződését kíséreljük meg leállítani – magyarázta Joshua Schiffman, a Huntsman Intézet gyermekonkológiai szakértője, a tanulmány egyik fő szerzője.   A professzor szerint a Li-Fraumeni-szindróma néven ismert örökletes betegségben szenvedőknél pont az ellenkező a helyzet, mint az elefántoknál, nekik ugyanis csak egyetlen p53 daganat szupresszor génjük van, aminek következtében 90 százalékkal nagyobb náluk a rák kialakulásának a veszélye. A kutatók összehasonlították az elefántok és az emberek – közöttük néhány Li-Fraumeni-szindrómában szenvedő páciens – immunsejtjeinek védekezőképességét. Azt találták, hogy az elefántok sugárkezelt sejtjei kétszer akkora számban (14,6 százalék) semmisítették meg magukat, mint az egészséges embereké (7,2 százalék), és ötször akkora számban, mint a Li-Fraumeni-szindrómában szenvedőké (20,7 százalék). Ezek az eredmények megerősítik azt az elképzelést, hogy minél több p53 fehérjét kódoló gént állít elő a szervezet, annál nagyobb a rákkal szembeni védelem. A tudósok úgy vélik, megtalálták a magyarázatot az elefántok rejtélyére. Az emberi sejteknél százszor több sejttel rendelkező elefántoknál elvileg százszor nagyobbnak kellene lennie a rák veszélyének. A tudósok nem értették, miért fordul elő ilyen kevés esetben daganatos betegség az 50-70 évig élő vastagbőrűeknél. Egy adatbank szerint az elefántoknál a rák okozta halálozások aránya száma 5 százalék alatti, míg az emberek esetében ez az arány 11-25 százalék. A természet már kialakította a maga rákmegelőző módszereit, most rajtunk a sor, hogy megtanuljuk, hogy a különböző állatok hogyan kezelik a problémát, hogy ezeket a mechanizmusokat az emberi daganatos megbetegedéseknél is alkalmazhassuk – jegyezte meg Schiffman doktor. Más emlősfajoknak is van a rákkal szembeni védekezőmechanizmusuk, például a csupasz turkálónak vagy más néven csupasz patkányvakondnak, amely tízszer tovább él, mint közeli rokonai, a patkányok és az egerek, és soha sem szenved daganatos betegségben. Ugyanez jellemző a grönlandi bálnára, amely kétszáz évig is elél. A tudósok a mostani kutatás eredményeit újabb rákellenes kezelések kifejlesztéséhez kívánják felhasználni. Ha az elefántok révén a rák bizonyos titkai megfejthetők, ez a vadorzás miatt kihalással fenyegetett afrikai elefántok megmentésében is segíthet – vélte Eric Peteson, a utahi Hogle állatkert elefántokkal foglalkozó vezetője, aki maga is részt vett a kutatásban.