Az Orbán korábbi mondásainak és a kormány történelemfelfogásának ellentmondásaira rámutató petíciót az aHang platformon lehet majd aláírni, azonban hétfő estig még nem került fel az oldalra. „Nem NER kompatibilis.” „Tudta? Nagy Imre hős.” „Itt fasizmus épül.” „A híd átmenetileg politikai okok miatt zárva!” Ilyen feliratú táblák lepték el hétfő este a mártír magyar miniszterelnök szobrát a Vértanúk terén. A „Nagy Imre marad” csoport tagjai így reagáltak arra a hírre, hogy a Kossuth Lajos tér szomszédságában található kis tér renovációja miatt valószínűleg elköltöztetik az 1996-ban oda felállított szobrot. A szobor áthelyezése szimbolikus, egy aggasztó és elfogadhatatlan tendenciába illik, amelyben a jelenlegi magyar kormány a felfogásának nem megfelelő személyeket és értelmezéseket egyszerűen kiiktatja a magyar emlékezetből, s ezzel a közös történelmünk kérdéseit aktuálpolitikai céljainak rendeli alá – írják a szobor eltávolítása ellen tiltakozó petícióban. Példaként a magyarság felelősségét zárójelbe helyező Szabadság téri német megszállási emlékművet, Lukács György szobrának eltávolítását és archívumának bezárását, a Politikatörténeti Intézet (PTI) elleni támadásokat és Károlyi Mihály szobrának Tisza Istvánéra történő kicserélését hozzák fel. Nagy Imre kommunista pártban betöltött szerepével és nézeteivel sokan nem értenek egyet, de Nagy Imre a halált választotta, hogy kiálljon a hazája mellett, és azzal, hogy nem tagadta meg a magyar népet, megváltotta a nemzet tiszteletre méltó vezetői közé a menetjegyét – idézi – bár a mondat idézet voltára külön nem hívja fel a figyelmet – a petíció először Orbánt, aki nem is olyan régen, június végén ezekkel a szavakkal osztotta ki Szávay Istvánt a Parlamentben Nagy Imre szerepével kapcsolatban. A második Orbán-idézet a miniszterelnök 1989-es beszédéből származik, amit Nagy Imre és társai újratemetésén mondott el: „Mi azokat tiszteljük bennük, akik azonosultak a magyar társadalom akaratával, akik, hogy ezt megtehessék, képesek voltak leszámolni a szent kommunista tabukkal, azaz az orosz birodalom feltétlen szolgálatával és a párt diktatúrájával. Ők azok az államférfiak számunkra, akik az akasztófa árnyékában sem vállalták, hogy a társadalmat megtizedelő gyilkosokkal egy sorba álljanak, akik életük árán sem tagadták meg azt a nemzetet, amely elfogadta őket és bizalmát beléjük helyezte.” A petíció írói így foglalják össze a szobor áthelyezésével kapcsolatos kritikájukat: A szobor méltó helye ott van, ahol jelenleg is áll: az Országház és a Szabadság tér között félúton. Méltó emléke 1956-nak és az ő akkor betöltött szerepének, áthelyezése a Jászai Mari térre, hogy a Fehér Ház felé (az egykori ÁVÓ épületére) nézzen, teljes nonszensz – ha nem egyenesen kegyeletsértő – nem csak rá, hanem az 1956-ban részt vett baloldali, kommunista forradalmárokra nézve is.