Egy új tanulmány most kifejezetten az apákra helyezi a fókuszt. A megfelelő – azaz a gyermek saját nemével kapcsolatos - viselkedést büntetéssel, jutalommal és folyamatos irányítással próbálják a szülők biztosítani. A kisfiúk kezéből kiveszik a babát, a kislányoknak nem vesznek autós könyvet. Egyes tanulmányok azt mutatják, hogy az anyák többet beszélgetnek a lányaikkal, és kevesebb olyan tevékenységet engednek, helyeselnek, melyben megsérülhetnek. A fiúkat azonban szabadabban fogják, sőt, gyakran helyeslik is a durvább játékokat. A szülők az érzelmi kitöréseket is másként viselik a különböző nemű gyermekeik esetén. Az apák a fiúknál kevésbé tolerálják például a hisztit és a sírást, míg a lányok esetén ezekkel szemben elnézőbbek. A nemsemlegesség, a nemtelen nevelés sokakban megszólaltatja a riasztót; mostantól mindenki homoszexuális lesz, eltörlődnek a nemek közti határok, a nők férfiakká, a férfiak nőkké válnak, a végén pedig mindenki csupán ember lesz, nemiség nélkül. Ennek részben van, részben nincs alapja. Alaposan körbejártuk a témát, hogy egy valós képet kapj a genderelméletről, kutatásról. Sőt szakértőink is elemzik a nemtelen nevelés előnyeit, valamint hátrányait. A Behavioral Neuroscience című folyóiratban egy új tanulmány jelent meg, mely valóban mélyrehatóan vizsgálja az apák szerepét és elveit a gyermekeik életében. A kutatásban 69 férfi – átlagéletkorúk 33 - vett részt, akik közül 34-nek volt lánya, 35-nek pedig fia. A vizsgált családoknak általában két gyermekük volt. A kutatás első fázisában az apáknak egy hangfelvevőt kellett viselniük egy héten át, reggel 8 és este 8 óra között. Ezzel a módszerrel valódi képet kaphattak a kutatók, hiszen a szülők, a szimpla kérdésekre gyakran adnak elvárt válaszokat, ami a mai egyenlőség utáni hajsza fényében, nemigen mutatna különbségeket. A kutatás szempontjából lényeges hangfájlokat, a következő kategóriákba sorolták*: • Apa érzelmi megnyilvánulásai (nevetés, éneklés, panaszkodás) • Kisgyermek érzelmi megnyilvánulásai (nevetés / kacagás, nyugtalanság / sírás) • Apa-gyermek tevékenységei (olvasás, nem fizikai játék, fizikai játék) • Az apa gondozói viselkedése (a gyermekkel szemben empátiát vagy szeretetet mutat, dicséri és bátorítja, érdeklődik iránta) *A többgyermekes családok esetén, csak azokat a hangfájlokat értékelték, amelyek a célgyermekre irányultak. A kutatók korábban minden gyermekről, természetes körülmények között készítettek fényképeket, melyeken különféle érzelmeket tükröző arckifejezések jelentek meg. A második fázisban az apáknak egy fMRI vizsgálat során ilyen fotókat – saját és más gyerekekről készülteket egyaránt – mutattak, és figyelték a reakcióikat. A hangfájlok elemzése szignifikáns különbséget mutatott az apák fiú és lány gyermekükkel való viselkedésében. A várakozásoknak megfelelően az apák nagyobb valószínűséggel vettek részt fiaikkal durvább játékokban, mint például a csikizés, birkózás, csipkedés és kergetőzés. A lányaikkal szembeni magatartásuk azonban jóval érzékenyebb és gyengédebb volt – például többet énekeltek velük. Jelentős különbségek voltak a gyakran használt szavakban is.A fiúk irányába a teljesítménnyel összefüggő – győzelem, első, büszke -, míg a lányokkal szemben inkább az érzelmeket tükröző szavakat részesítették előnyben. Az apák tehát a fiaikat versenyszellemre és kitartásra, míg lányaikat az érzelmeik megélésére nevelik. Az fMRI felvételek is rámutattak némi eltérése. Lányaik vidám arcképére az apák agyában nagyobb aktivitás volt észlelhető a vizuális információfeldolgozó területen, mint azokéban, akik fiaik hasonló fotóját látták. Épp úgy, mint az emocionális és szociális szabályozáshoz kapcsolódó orbito-frontális kéregben. Ezen a területen azonban szintén nagy aktivitás mutatkozott, amikor fiaik semleges arckifejezését látták. Az apák azonban ugyanúgy reagáltak, amikor szomorúnak látták gyermekeiket, függetlenül azok nemétől. Összességében ezek az eredmények rámutatnak azokra a különbségekre, melyek az apák, lány- és fiúgyermekükkel szembeni viselkedésére és nemi szerepük fejlesztésére vonatkoznak. Mégis, miközben ezek az eredmények összhangban vannak az apai viselkedéssel és a nemi szerepekkel foglalkozó korábbi tanulmányokkal, érdekes kérdéseket is felvetnek az ok és a hatás tekintetében: vajon az apák a fiaikat és a lányaikat a saját nemi elvárásaik miatt kezelik eltérően, vagy egyszerűen csak a fiúk és a lányok biológiai különbségeivel összefüggő társadalmi megítélésre reagálnak? Talán lesz majd olyan kutatás, ami megválaszolja