Ráadásul ez a pulzár a valaha észlelt legtávolabbi ilyen jelenség, fénye ötvenmillió évet utazott, mire az XMM-Newton érzékelte – olvasható a Physorg tudományos hírportálon. A pulzár gyorsan forgó neutroncsillag, amely erős mágneses térrel rendelkezik. Főleg szupernóva-robbanások után jön létre, de olyan fehér törpe csillagokból is kialakulhat, amelyek elég sok anyagot gyűjtenek össze környezetükből, hogy bekövetkezzen a gravitációs összeomlás. A neutroncsillagok nagy mennyiségű szabad neutront tartalmazó maradványcsillagok. Forgás közben sugárzást bocsátanak ki, így – mivel a forgástengely és a mágneses tengely általában nem esik egybe – folyamatosan körbe-körbe pásztázzák az égboltot, ütemes pulzusokban bocsátva ki a sugárzást. A most észlelt sugárforrás az eddig észlelt legfényesebb: egy másodperc alatt annyi energiát bocsát ki, mint a Nap 3,5 év alatt, pulzálási periódusa 1,13 másodperces. Az XMM-Newton az elmúlt 13 évben több alkalommal is észlelte a jelenséget, a pulzárok szisztematikus kutatása során gyűjtött adatok elemzésével. A jeleket a NASA adatgyűjteménye is regisztrálta, újabb információkat szolgáltatva a pulzár megismeréséhez. – Korábban úgy hitték, csak a Napnál tízszer nagyobb tömegű, csillagtársukat felfaló fekete lyukak érhetnek el ilyen hatalmas mértékű fényességet, de a forrás gyors és rendszeres pulzálása a neutroncsillagok jellemzője és egyértelműen megkülönbözteti őket a fekete lyukaktól – mondta Gian Luca Israel, az olasz INAF asztrofizikai kutatóintézet munkatárs, a Science tudományos lapban a témában megjelent tanulmány vezető szerzője. Az adatok alapján az is megállapítható, hogy a pulzár forgási sebessége az idő folyamán megváltozott: a 2003-ban mért 1,43 másodperc per forgásról 2014-re 1,13 másodperc per forgásra gyorsult. A Föld arányaira vonatkoztatva ez olyan mértékű változás, mintha tizenegy év alatt egy nap hossza öt órával csökkenne. – Csak egy neutroncsillag elég összetett ahhoz, hogy egyben maradjon ilyen nagy forgási sebesség mellett. Bár nem szokatlan, hogy megváltozik egy pulzár forgási sebessége, a változás nagy mértéke arra utal, hogy a csillag gyorsan fogyaszt nagy tömegeket egy csillagtársából – mondta el a szakértő. Hozzátette: a csillag ezerszer fényesebb, mint az a maximum, amiről úgy vélték, lehetséges egy növekvő csillag esetében. Ahhoz, hogy mérni tudják az égitest által kibocsátott hatalmas mennyiségű energiát, a modellekben valami más módszer alkalmazására is szükség lesz. A tudósok úgy vélik, egy erős, összetett mágneses mezőnek kell lennie a csillag felszíne közelében. A szokatlan neutroncsillag felfedezése megváltoztatja a tudósok elméleteit az ilyen jelenségek működéséről – tette hozzá Norbert Schartel, az ESA XMM-Newton projektjének vezetője. (MTI)