Korlátozó szeretet, avagy az a bizonyos aranykalitka
Minden nő dédelget egy álmot a szerelemről családról, kertről és takaros házról, ahol a gyerekek szabadon kiteljesedhetnek és a nő igazán anya és nő lehet. Számunkra a biztonság rengeteget jelent. De persze nem mindent.
Milyen könnyű lenne, ha egy egyedülálló nő a rengeteg munkájáért éppen annyit kereshetne, hogy nem kellene gondolkodni a holnapon. Boldogan biztonságban létezne bele a mindenségbe és nem lesné árgus módon, hogy ki az, aki majd hozzá tud tenni a család, gyerek, ház csodájához, hogy mindenki boldogabb legyen. Szerethetnénk egy férfit csupán a színe, a lelke a gondolata, mozdulata miatt. Milyen szép is lenne a világ! Sajnos a helyzet korántsem így áll, így a mai nők többsége egy hozományvadász képében tetszelgő számító szuka, aki úgy helyezkedik, hogy nyugalomra leljen. Lustaság lenne? Nem hiszem. A vágyódás a nagyobbra, többre, jobbra már olyan mértékben elkorcsosult a ma társadalmában, hogy elfelejtettük értékelni a nagy egészet. A művészetnek és a szépségnek nincs semmi értéke ezen a világon. A rohanás, termelés, felvásárlás a tuti üzlet. A boldog ember nem fogyaszt rendesen, így a lelkünket nem hivatott táplálni semmi. Így mi, nők is beleesünk a teremtésnek egy olyan elkorcsosult formájának kiépítésébe, ami nagyobb teraszajtót, zöldebb füvet és szuperebb babakocsit jelent. De hol marad az az ösztön, hogy a férfi épüljön magasra fel, ettől mi is jobbak, édesebbek leszünk?
buntudat-aranykalitkaEgyszer talán észrevesszük, hogy a biztonság utáni vágy nem a férfi pénztárcáján vagy házán, autóján keresztül megvalósítandó. Talán a szeretet és az elfogadás, az önmagunk feltétlen feltárása hozza el azt az örömöt, ami ma egy befizetett számla vagy egy tele hűtő miatt költözik belénk. Igen ám, de ehhez férfi kell a talpán. Férfi, aki ugyanolyan erővel tud szeretni minket minden nyűgünk, bajunk, kilengésünk, kislányos táncikálásunk közepette. De a férfi, aki hajlandó felvállalni minket ebben az anyagi és még pillanatnyi bizalmatlansági küzdelmünkben, minden esetben kér cserébe valamit. Elvárja, hogy nők legyünk a kapcsolatban, pedig lássuk be, hogy azt évek óta nem tudjuk, hogyan kell. Megköveteli, hogy kemény családanyából bújós, bizalmas cicussá változva tekeregjünk körülötte, holott az elmúlt években csak barátok, haverok tekintetében értelmeztük a férfiasságot. Továbbá szeretné, ha nekünk ő lenne a favorit és elengednénk a barátainkkal való együttléteket, amik már annyiszor megmentették az életünket. Én személy szerint nem értem, miért nem lehet egymást önnön valójában úgy szeretni, ahogy éppen vagyunk? Az idő meg a bizalom megszületése úgyis egymás felé terel majd minket, ha úgy kell lennie. A társadalom és a pillanatnyi nő/férfi szerep nem engedi meg, hogy úgy lehessünk férfiak és nők, ahogy anyáink és apáink még lehettek, annak ellenére, hogy titkon mind erre vágyakozunk. Ezért hát a tehetős férfi, aki elérte, amit akart az életben, megszeretve minket, kudarcnak éli meg, hogy neki csak egy ilyen harcos amazon jutott. És foggal-körömmel próbál minket kalodába zárni. Sokan elfogadják ezt az aranyozott kalitkát, berendezkednek egy lemondó életre, ahol a bizalom és a feltétlen szeretet nem létezik. Nem létezik, mert nem lehetünk haverok, rocksztárok, építőmesterek, fotósok, művészek, gyártásvezetők. Csak asszonyok a gyermek mellett, a férfi mellett cselédek és szexistennők. Hiszen ezt várja tőlünk az az átkozott társadalom. Na meg a férfi.
(Bánrévi Lili)
2017.02.16 19:29:35
További hírek Gardrób témában


© Esti Újság - Hírek és Bulvár minden mennyiségben!

© Esti Újság - 2025 - Hírek és Bulvár minden mennyiségben!