Azonosították Rolandot. Újabb felnőtt áldozatot búcsúztatunk
Korábban már írtunk Rolandról, aki kísérőként utazott az iskolásokkal a halálbuszon. Édesanyja közölte a hírt, hogy fia már nem jön haza.
„A fiam volt azon a buszon, és ezt nem lehet elviselni” – az édesanyja szavai. Roland 40 éves volt. Élettársát és 2 éves kisfiát hagyta itt, amikor snowboardozni indult a Szinyei Merse Pál gimnázium diákjaival. Kísérőként volt jelen. Azt, hogy az utaslistán miért nem volt rajta, nem tudjuk. Az elmúlt napokban tűkön ülve vártunk, hogy megtudjuk, Roland egyike-e a két súlyos sérültnek, vagy az áldozatok között van. Ez idő alatt többször beszéltem az édesanyjával és a barátaival. Ismertem Őt. Mindenki bizakodott. Bíztak abban, hogy még hazatérhet. Hazatérhet, ha súlyos sérülésekkel is, rettenetesen összeégve. A család felkészült rá, hogy megkezdjék a kezeléseket és megmentsék Roland életét, ha ő az egyik szerencsétlenül járt, még életben lévő sérült. „Nem istenben hiszek hanem a sorsban és az angyalainkban. Tudom, hogy a fiam él.” Sajnos Ibolyának, az édesanyjának nem lett igaza. Ma kaptuk a hírt, hogy Roland már nem tér haza a 2 éves Vincéhez és édesanyjához. Most már biztos, hogy az elhunytak közt van ő is. „Kedveseink! Sajnos nem tudunk jó híreket mondani Rolandról... Köszönjük mindenkinek a támogató szavakat. A szeretetet, a biztatást, a hitet, amit adtatok a hosszú várakozás alatt. Nincsenek szavak... Elfogytak.” – írja az édesanyja. 16358335_1266648636755098_1751217703_nA Sajószentpéteri születésű férfi Kazincbarcikán élt családjával. A 2 éves Vince és a párja, Petra várta őt haza. Roland világosítóként dolgozott koncerteken, színházakban. Jó szakember volt, nagyon jó. Tanulmányait Edelényben folytatta, onnan került Budapestre a színház világába. Évekig a József Attila Színházban dolgozott, aztán szabadúszóként folytatta pályafutását. Szabadon, amilyen ő maga is volt. Január elején lett 40 éves. Imádott biciklizni, túrázni, a természet szerelmese volt. Egyszer még el is ütötte egy autó biciklizés közben. Nemkülönben nagyon jó apa volt. Tisztességgel gondoskodott a családjáról és végtelenül szerette őket. A baleset hírére testvére azonnal Veronába indult, és ott is maradt, amíg nem érkezett a kézzelfogható bizonyíték, annak ellenére, hogy az orvosok el akarták küldeni, hiszen semmit sem tehetett. De a jó testvér várt. Várt arra, hogy kiderüljön, ápolhatja-e még a testvérét, vagy haza kell hoznia örök nyugalomra helyezni őt. Számukra, a család számára sajnos nem maradt remény. Roland elment. Élete csúcsán, amikor megtapasztalhatta volna az apaság csodáját, láthatta volna férfivé érni a gyermekét. Most elment, és népes baráti társaságot, gyerekkori erős barátságokat és összetartó szerető családot hagyva maga után. (Bánrévi Lili)
2017.01.26 14:55:06


© Esti Újság - Hírek és Bulvár minden mennyiségben!

© Esti Újság - 2025 - Hírek és Bulvár minden mennyiségben!