Nemrégiben újabb albérletbe költöztem. Részemről nem szeretek brutális pénzeket költeni lakhatásra, ami azt eredményezi, hogy nem feltétlen találok olyat, ami mindenben megfelel az igényeimnek. Az évek során megtanultam szinte mindent megszerelni magam körül. Így amikor kivettem ezt a lakást, nem rémisztett meg a feladat. Elég sokat olvastam a témában, és arra jutottam, ha nem tudom, meddig maradok itt, tökéletesen elég lefestenem az amúgy jó állapotú, de ritka ronda csempét a fürdőben, mert az ember lánya nem újítja fel más lakását brutális pénzekből. Tehát jöhet a csempefestés. Az eredeti állapot még a 80-as években trendi lehetett, de manapság a borzalom netovábbja. Meg kell mondjam, minél kevesebb időt próbáltam eltölteni ebben a helyiségben, mielőtt festőhengert ragadtam. Több alternatíva is létezik. Használhatunk erre a célra kifejlesztett csempefestéket vagy kerítésfestéket is.

Abban az esetben, ha van erőnk csiszolni, akkor a kerítésfestés is tökéletesen megfelel. Tehát első lépésben nagyon alapos takarítással és zsírtalanítással kell kezdenünk. Ezt követően jöhet egy finomabb csiszolópapír. Aztán egy hasonlóan puha ecsettel körültekintően portalanítsunk! Ragasszuk körbe azokat a felületeket, amiket nem szeretnénk, hogy festék érjen, majd jöhet a henger. Én többfélét kipróbáltam, és a szivacsos vékony teddy mellett tettem le a voksomat. Fontos, hogy a fúgák közé is juttassunk festéket, ám óvatosan bánjunk vele, hogy elkerüljük a csöpögést, megfolyást. A hígító a barátunk, ha valami mégis félrecsúszik, azzal javítható. Érdemes elkerülni a fehéret, mert valahol azt olvastam, hogy azt megfoghatja a törülköző. Alapvetően jó megoldás lehet, ha gyors és tiszta munkára vágyunk. A száradás nagyjából 2 nap. Ha ezzel végeztünk, jöhet a fürdőkád és a mosdó, de arról majd a jövő héten.
(Bánrévi Lili)