Sajnos az utóbbi hónapokban kissé változékonyra sikeredett a párkapcsolatom, történtek hosszabb-rövidebb szünetek, amely idő alatt én az önbecsülésemet javítva az egyik társkeresőn beszélgetni kezdtem mindenféle társadalmi osztályhoz tartozó férfiakkal. Pechemre vagy nem pechemre, mire a randira került volna a sor, a kapcsolatom újra rendeződött, így nem tettem eleget egy meghívásnak sem. Néhány hónapja azonban Vége főcím következett, és én végső elkeseredésemben felütöttem a telefonkönyvet, nehogy egyedül ücsörögjek otthon péntek este. Láss csodát, akadt is jelentkező. Az egyik kedves fiú, akivel közös érdeklődési körünk is volt, nevezetten vitorlázás, szívesen töltötte volna velem az estét. Nem tudom, hogy ott rontottam-e el, hogy este 9-ig dolgoztam és csak ezután tudtam vele találkozni, és nem közöltem, hogy mi a tervem az estére. De valahol tuti, nagyon elszúrtam. Ádám. Legyen Ádám! Ádám megkérdezte ugyan, hogy mit szeretnék csinálni, de én azt hiszem, nem a megfelelő választ adtam. – Egy jó rozét innék, a többi nekem teljesen mindegy. – Így hangzott. Ádám értem is jött 10-re a lakásom elé egy vadiúj hófehér Audival. Szép kocsi, ne tagadjuk! Örültem is, hogy itt egy törekvő jó ízlésű pasihoz van szerencsém. De ami ezután következett, teljes egészében képesztett el. Állok a járdán decemberben, nincs melegem, toporgok, mire ez a tenyészhím kiszól a kocsiból egy negyed centit lehúzva az ablakot, hogy szálljak be! Na jó, itt kicsit megakadtam. Nem találkoztunk soha, ugyan szálljon már ki legalább köszönni, az isten szerelmére! Nem szállt. Gondoltam, biztos izgul ő is, ez még valahogy belefér. Na de amit a kocsiban láttam, az alapjaiban rengette meg az elképzelésemet a férfiakról. Ez a csóka neonzöld melegítőnadrágot viselt. Nem túlzok! Neonzöldet! Az ajkamba haraptam, nehogy felröhögjek. El tudjátok képzelni. Péntek esti randira melegítő és sportcipő. Bámulatos! És azt hiszem, ez volt az a pont, amikor megfogalmazódott bennem, hogy ebből cikk lesz, ezt végigcsinálom, ha addig élek is.  Ádám mesélt, hogy boldog attól, hogy tényleg olyan vagyok, mint a képeken, mert tegnap is ott kellett hagynia egy lányt 5 perc után, mert csúnya volt. Döbbenet. Még itt is csak vigyorogva bólogattam, de amikor finoman simogatni kezdte a combomat, valamit tennem kellett! – Ádám, te mindenkit azonnal fogdosni kezdesz? – kérdeztem. – Nem azonnal. Ismerjük egymást tök rég, hónapok óta chatelünk. Mondanom se kell, hogy itt már felröhögtem hangosan. – És hova megyünk? – Hozzám. Vettem bort – válaszolta a legnagyobb természetességgel. Mondjuk tényleg ennyi volt az instrukció. Így bekanyarodtunk az új építésű lakópark szépen berendezett lakásához, ahol a kényszeres rend és a pedantéria uralkodott. Ádámunk egy ruhaüzletlánc valamije  volt. Azt nem tudtam meg, hogy mije, mert a kérdéseimre csak annyit válaszolt, hogy 3 üzlet tartozik hozzá. Nagyszerű. Ádám bort tölt, nem is rosszat, és a kanapé felé terelget, amikor is megkérdeztem: – Te nem iszol velem? – Nem, mert utána hazaviszlek! Nem ér röhögni, még mindig kitartottam, azt hittem, az én gépezetemben van a baj, biztos valamit félreértek. Nem létezik, hogy ez a 33 éves pasi tényleg így csajozik péntek este, és ez még be is jön neki. Mert nyilván azért ilyen idegesítően magabiztos, mert sikerül neki így csajt fognia. Ádám tévét kapcsol, valami feka rappel a meztelen seggű csajjal, gondoltam, ez a csatorna volt épp. De nem csajok! Ez volt a zenei aláfestés. Sokadszor akartam visítva röhögni, komolyan mondom. Azóta egy hősnek tartom magam, hogy ezeket szó nélkül tudtam hagyni. Majd mesélt az életéről, hogy ő a horrort meg a vígjátékot szereti igazán, a kedvenc filmje a Másnaposok 2.! Nem röhögök! A vitorlás, ami a társkeresőn szinte minden képen szerepel, a haverjáé, neki fogalma sincs erről a sportról, de elmondása szerint vonzza a csajokat. Nem röhögök! És akkor jön a kegyelemdöfés. Ragyogó arccal és elképesztő természetességgel tudatja velem, hogy ő még soha életében nem olvasott el egyetlen könyvet sem, mert őt ezek a dolgok nem foglalkoztatják. Milyen dolgok?– gondoltam. Egyáltalán mi az ami foglalkoztatja? Vagy gondolkodik-e egyáltalán az alapfunkciókon kívül? Mindenesetre látva a feszültségemet töltött még egy pohár bort, eldőlt a kanapén és masszírozni kezdte a lábfejem. Életem egyik legnehezebb próbatétele volt, hogy ne rúgjam irtózatos erővel állba, amiért megint hozzám ér. Inkább kortyoltam és kíváncsian vártam, hogy mi jöhet még? Szép finoman lebontottam magamról, majd amennyire csak lehet, egyszerűen és kedvesen megpróbáltam megfogalmazni neki, hogy nem hiszem, hogy összeillünk. Ádám a szavamba vágott. – Túl sok a ruha rajtad, meg amúgy is rám ülhetnél! – vetette oda nekem a feladatot. Na körülbelül ez volt az a pont, amikor se szó, se beszéd, felálltam a kanapéról és hipp-hopp öltözködtem. Persze ő nem értette, hogy mi ütött belém, de én csak elnézést kértem és elviharzottam. Taxit hívtam és hazasiettem. Már a taxiban eget rengető, abbahagyhatatlan kacagás telepedett rám. Szegény sofőrnek fogalma sem, volt mi lelt, amíg dióhéjben el nem meséltem neki a történetet. Nem túlzok, kedves olvasó, félre kellett állnia, annyira nevetett ő is. Hazaérve leültem, és a sötétben végiggondoltam a történteket. És sajnos az esetet nézve vegyes érzelmekkel gazdagodtam. Mert túl azon, hogy hónapok óta nem nevettem ilyen jóízűt, valahol szomorúsággal tölt el, hogy azt a társadalmat éljük, ahol a lányok harapnak egy ilyen képzetlen, unintelligens, tiszteletlen balfácánra meg a luxuskocsijára. Olyan világot élünk, ahol nem kell minimum egy kávéra, vagy netán egy vacsorára meghívniuk egy felnőtt nőt, mielőtt a lakásukra cipelnék? Olyan kor ez, ahol parancsszóra vetkőznek a nők egy szép lakás láttán? Tényleg ennyire buták a mai nők? Tényleg ennyire semmire sem becsülik magukat? Ezen a ponton komolyan el kell gondolkodni, hogy vajon miért így csinálja Ádám? Elmondom nektek. Mert így is bejön neki az esetek többségében. És ezt szögezzük le, hogy innentől nem az ő hibája! Hanem a nőké, akik ezt megengedik neki az elkeseredett kapcsolatkeresésben. Én személy szerint inkább ráncosodjak meg egyedül, mint hogy olyannal legyek, aki ennyire semmire sem becsül engem. Egy tanácsot tudok adni azoknak, akik maradtak volna Ádámmal. Nagyon gyorsan vegyenek egy kutyát! (Bánrévi Lili)